Összeraktam és tegnap elküldtem a Mozgónak e havi hónaplómat. Ha jól számolom, ez az ötvennyolcadik. 2004 ősze óta írom havi rendszerességgel cirka 10.000 karakternyi havi naplójegyzeteimet, csupán 2008-at hagytam ki. Együttesen ez már két könyvnyi anyag (itt meg itt olvasható). Félelmetes mennyiségű önvallomás és kitárulkozás akkor is, ha az írói szerep óhatatlanul elfed ezt-azt. Illetve hát nagy kérdés, mit fed el és mit emel ki a provokatív őszinteség általam szívesen játszott szerepe.
*
Szerencsésen túléltem a születésnapomat. Minden óvintézkedésem ellenére sokan felköszöntöttek. Illően megköszöntem mindegyiket. A délutánt-estét Ildikóékkal töltöttük, kellemes, sztorizós és kicsit politizálós (kettős állampolgárság) beszélgetés szilvapálinka, unicum, konyak, bor és sör mellett (persze személyekre, ízlésekre és étkezési fogásokra lebontva értendő). Éva kiélhette gasztronómiai kísérletező kedvét, mi meg ízekben tobzódó hálás fogyasztóknak bizonyultunk. Nekem a gombás sajtkrém és a zsidótojás ízlett a leginkább.
Késő este jutott eszembe, hogy az egy ideje napi rendszerességgel frissített PraePostra még nem tettem fel új anyagot. Az utóbbi időben megjelent és itt újrapublikált verseim sorában az Át a forradáson következett. Csak miután beillesztettem és bűnös hiúságból el is olvastam, vettem észre, akár önmegszólító születésnapi vers is lehetne. Az őszinteségi szerepjátszásba legalábbis jól illik.
Át a forradáson
ilyenkor fordul át a tér veled
és mintha régi filmek vége lenne
fehérbe tűnik, sistereg a seb
amint eléri fények élesebbjebelépnél már a porral terhes helyre
de áldozatod folyton kint reked
s te visszafordulsz érte folyton s egyre
amíg csak rá nem megy az életedkülön vagy te és már külön a bélyeg
ha tested fogy, a stigma megmarad
s ha üdvözítő ég borul fölébed
feltépett sebbel váltod meg magadilyenkor fordul át a tér veled
s a húsról fénylőn sercen le a heg