Úgy adódott, hogy vagy huszonöt éven át, partner és alkalom híján, alig-alig hódolhattam szenvedélyemnek. Rendszeresen szinte csak tízen-huszonévesen játszottam, az utolsó nagy partikat Imre barátommal egyetemi munkahelyünkön, éjszakai ügyeletességeink alatt, miközben a labor kemencéiben rotyogtak a folyékonyra hevített félvezetők. Aztán már csak időszakos és alkalomszerű partik adódtak, Sajószögeden, átutazóban, sógorbátyámmal, Egerben Lisztóczky tanár úrral, Baján sógornőmmel – és itthon nagy ritkán családtagjaimmal (akikből azonban hiányzik az engem fűtő szenvedély). A sajószögedi játszmák érdekessége egyébként, hogy ott Balla Endre dédapám sakk-készletének a figuráit tologattuk Tamás bácsival – néha bizony gondolok arra, halála után megőrizte-e a család a szépen faragott bábukat, s játszik-e velük valaki olyan élvezettel, mint én szinte minden alkalommal, amikor Budapest felé autózva a régi M3-ason megálltunk szusszantani egyet a kedves rokonoknál.
Amióta 24 órás és ritkán szakadó internetünk van, újra nagy sakkozó lettem: a sakk.hu portálnak köszönhetően szinte naponta vívok ádáz csatákat, legtöbbször az úgynevezett magyar szobában, itt szót is válthatok a távoli játszótársakkal. Igazi szórakozás ez, még ha az ellenfél személyes jelenléte eleinte hiányzott is. Egy időben inkább másvalami zavart. Mindig úgy gondoltam, a sakkozók nagy többsége művelt, szolidan viselkedő ember, ám erre első tapasztalataim rácáfoltak. Sorozatosan akadtam olyan játékosokra, akik az ellenfél sértegetésében élték ki beteges hajlamaikat. A legbosszantóbb az volt, ha eközben még meg is vertek. Mostanra, talán csak a vakszerencsémnek köszönhetően, általában normális, udvarias játszótársakkal akadok össze. Kivéve a ma reggelit, aki nick-nevemet látva – ungparty – előbb biztosított arról, hogy ő is Ung-párti (de konkrét rákérdezésemre nem reagált), majd pár lépés után ezekkel a szavakkal adta fel a partit: „Nesze, nyerjél, vigyed a pontot, tudom, hogy ilyen a te fajtád.” Hm. De legalább nem trágárkodott…
Alább egy érdekesen alakult játszma két epizódja.
Ebben a szorongatott helyzetben voltam, de sikerült jót lépnem:
Veszni kellett hagynom a lovamat, a bástyámmal védekeztem. Ellenfelem leütötte a lovat, de ekkor az addigra b5-ön álló bástyám mögé állva a vezérrel (b7) sakkot adtam, majd leütöttem a bástyát, ő visszaütött a másikkal, de azt is levehettem. Aztán még gyalogot is ütöttem, kaptam egy sakkot, majd sikerült kikényszerítenem a vezércserét. Így álltunk, amikor a partnerem feladta:
Kedves Károly! Ha van időd és energiád a világ legnagyobb online sakk-portájára regisztrálni (ingyenes): 1) http://www.chessbase.com (innen ingyen feltelepíteni a playchess programot. 2) Utána regisztrálni oda: nick, password, stb. Ezután 3 hónapig ingyenes. Futó világversenyek láthatása, mindenféle.
Van: Maining Play Hall (?) aztán Café (ez mindig ingyenes marad) és Beginners (ez is). – 380 ezer regisztrált név van, ezek közül csak az online-ok láthatóak és játszhatóak persze. A jelenlevőket Név Nemzetiség Játékerő stb mindenféle szerint lehet keresni. Kiírja a szerzett pontszámokat is. A kért időd maga a résztvevő állítja be önmagának: a legtöbben 3 perces partikat zúgatnak, én ilyet még nézni sem tudok – magam 10-12-15 perceseket játszom. Sajnos, a 3 hónap ingyenesség után törlik a pontszámokat, de nick megmarad, nagyon korlátotott játszási lehetőséggel, és ilyenkor chat sincs.
Amig tart a 3 hónapos ingyenes (majdnem) teljes jogúság, chatelni is lehet.
Remélem, játszunk egy partit, persze ahhoz ismerni kell egymás nick-jét és egyeztetni az időt! – Sok sakk, sok üdv: BG
Szia, engem igazság szerint a sakk.hu nyújtotta (folyamatosan ingyenes) szolgáltatás maximálisan kielégít. Fontos, hogy itt vannak magyar szobák, én más nyelven nem szívesen csetelek. Megszoktam a felületet és a 20 perces gyári játékidő-beállítás is megfelel (de itt is vannak 5 perces szobák). Leginkább este 6-8 között szoktam ott lenni, most ungparty nick néven játszom. Ha átjössz ide a kedvemért, nagy örömmel játszanék – de nem vagyok erős játékos.