Vasárnap összeállítottam webmagazinom új számát (változatos anyag, tessék megnézni), hétfőn befejeztem a Mozgó Világ júliusi számába szánt hónaplót, de estére még hiányérzetem maradt, ezért lefordítottam egy Alberd Yollaka-verset (úgy érzem, igen jól sikerült). Mindeközben pedig teszteltem a Facebookot: az érdekelt, 954 ismerősöm közül hányan veszik észre, ha új bejegyzést teszek közzé. Eredmény: 24 óra alatt 57 lájkolást kaptam. Azokat is hozzávéve, akik kommenteltek (de nem lájkoltak), hatvan egynéhány visszajelzéssel számolhatok, így összességében valamennyi ismerősöm 7 %-a garantáltan látta a bejegyzést. Felteszem, hogy még ugyanennyien látták ugyan, de ezt nem jelezték. Ez még így sem éri el a 15 %-ot – s közben persze tudni kell, hogy ennyien is csak a sok lájk miatt látták: ha senki nem nyilvánít tetszést, akkor a bejegyzés sokkal kevesebb üzenőfalon jelenik meg és sokkal hamarább eltűnik a süllyesztőben. Az eredmény ezzel együtt egyfelől felülmúlja várakozásomat, másfelől pedig azt mutatja, ismerőseinknek csak egy töredéke látja, ha közzéteszünk valamit a Facebookon. (Köszönet a résztvevőknek!)
Nem maradt ki a derű sem a napomból: előbb kicsit megütköztem, majd csak vigyorogni tudtam ezen.
Holnap lesz az utolsó nap, amikor olvasóim még itt szavazhatnak arról, milyen orientációjúnak tartják a Kárpáti Igaz Szót, és ugyancsak holnap kerül sor a nagy Nemzeti Holdfogyatkozásra. Ki ne hagyjátok!
(PS. Holdfogyatkozásos felhívásomat kitettem Nolblogomra is; az egyik hízelgő komment: „Szerintem ez a BDK már klinikai eset. Egy fogyatékos.”