– Kérem a sót.
– Nem láttad a csótányt?
– Csak az ártányt. Kérem a sót.
– Sehol sem látom.
– Ott van a tányérod előtt.
– A csótány?
– Nem.
– Akkor az ártány?
– Csak a vére. Kérem a sót.
– Nem láttad a csótányt?
– Agyoncsapnám.
– Az a disznó a barátom volt.
– Leszúrtam. Sótlan a vére.
– Pedig belesütöttem a csótányt.
Facebook hozzászólások
Pardon, de engem helyenként a Hacsek és Sajóra emlékeztet.
Vállalható hagyomány :)
Folytatás:
http://traumaterapia.blog.hu/2011/11/20/csotany_artany#more3397724