Balla D. Károly
HULLIK
a késztetésben nem látod a véget
csak feltolul és elmúlik a vágy
egy perced sincs hogy kőbe jelet égess
már fáradt éjek csendje hullik rád
a hallgatásnak nincsen ékes magva
és indulatból sem nyitod a szád
már semmi kedved éltető haragra
hagyod hogy hulljon rád a sanda vád
és nem riaszt már elmúlás, enyészet
az álmaidban holt anyád bolyong
meguntad rég a rád szabott egészet
egedről porba hull a holdkorong
Megjelent két másik versemmel együtt: Bárka, 2011/6.
több vers
Facebook hozzászólások
Holt anyád bolyong a régi házban, mig
csöndben széthullik a hold, tört szobrok közt
bolyongsz észrevélen,Élőn, de álmodón
Mint régi múzeumban,…