Alábbi két versem a Parányok tánca társaságában a Parnasszus utolsó tavalyi számában jelent meg.
Balla D. Károly
A CSÖRTETŐK
Ők jártak itt előtted.
A fűben taposott seb,
törött ágak a fán.
Feküdték a partot,
úszták a vizet,
nyomukat őrzi homok, hullám,
testük bűzét hordja a szél.
Elébük nem kerülhetsz.
Utol sem érheted őket.
Utánuk járva egyetlen szerencséd,
hogy soha
nem kell szembetalálkoznod velük.
LÁTSZAT
Úgy tesz, mintha lélegezne.
Pedig tüdeje kő, súlyos érc.
Eljátssza a szívdobogást.
Pedig kamrái tömör vasból.
Gondolatokat szimulál,
holott mélyhűtött jég az agya.
Csak érzést nem tud csalni
semmilyen tündökléssel,
miközben foszlányaira hullik
körülötte a világ.
Facebook hozzászólások