Tíz éve blogolok

A hónap elején egyszemélyes megemlékezés szerény, de felemelő keretéi között méltattam blogírói nagyságomat. Erre a méltán megérdemelt ünnepi gesztusra egy évforduló alkalmából került sor. Bár naplójegyzeteim 1997-ig visszamenően olvashatók a neten (lásd: Manzárd archívum), igazi webnaplót 2002 szeptemberében kezdtem írni. 2000-ben indított akkori fapados webrendszeremnek kezdettől volt egy hírrovata, amely eleinte csupán információk közlésére szorítkozott. Később a híreket egyre gyakrabban és egyre hosszabban kommentáltam, mígnem 2002 szeptemberétől Közhírek, magándohogások alcímmel valódi netnaplóvá tettem. A blog kifejezés ekkor még alig volt használatban, a blogolás valódi ízét én is csak később ismertem meg. A 2002-es – olykor nagyon tanulságos – jegyzeteimet később újrapublikáltam egy alkalmasabb bloghelyen (akit érdekel, szép fordított kronológiában a szeptemberieket itt találja: Manzárd  2002/szeptember). Azt hiszem, ezeknek a ma már ártatlannak látszó, akkor még igen szokatlan magándohogásoknak meglett a maguk kézzelfogható haszna: a kárpátaljai magyarságszervezetekkel és az irodalmár kollégák többségével való végső szakításhoz vezetett.   

Pontosan 10 évvel ezelőtt, azaz 2002 szeptemberében például ezt a rövid bejegyzést tettem:

Elkészült Gajdos István ÚJ (!!) honlapja. Az induló magyar oldalon kedvenc mondatom: „A biztos jövő megteremtéséhez szükségünk van az összefogásra függetlenül nemzetiségi és vallási hovatartozás nélkül.” A kárpátaljai magyarság tartja is magát ehhez a nagyon bölcs megállapításhoz, függetlenül a magyar mondatalkotás szabályai nélkül.

Facebook hozzászólások

“Tíz éve blogolok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Az anyaország (De ki az apa? Vagy csak úgy megesett?) prominens értelmiségi rétegei avval sem nem értenek egyet, hogy a telejes hasonulás az miatt magyarattalan, mert a hejjjjes alkalmazása az idegenszívűség biztos jele. Mert higggyé benne, hogy a gondolkodás a hűség gáttya. Már-e pedig az a mi turáni, hogy asztne mongyam, félázsiai eredetünk nemes hagyománja, hogy hüek kell vagyunkni a magyarok istene átall háéturul felkent vezíreinkhez-e. Szóval ne gondókoggyá, mer abbú bajod lehet-e. Oszt úgyol járol-e, mint a legutóbbi tiz esztendőben. Oszt a pártusok leszármazotjai kitaszítanak méltán a magukból köéből-e. Függetlenül az értelmiség lét alapvető kötelezetssége nékűl. Oszt jónapot….. – Mert a gondolkodás, a tisztesség, az elhivatottság és a felelős emberi tartás, – mindig elnyerik méltó büntetésüket.

  2. Másodikként csatlakozom a megemlékezés bensőséges ünnepéhez.
    És azonnal bejelentkezem a következő jubileumi megemlékezésre!
    Boldogság olvasni téged, akkor is, ha szörnységekről írsz.
    Figyellek…

Szólj hozzá!