Ma lenne 92 esztendős. Egy nap híján meg is élte: tegnap költözött át az örök jazzmezőkre. Korszakos egyéniség volt. Nevéhez olyan örökbecsű kompozíciók kapcsolódnak, amelyek nem csupán a jazz kedvelőinek legszélesebb körében ismertek. Valószínűleg nehezen találnánk olyan rádióhallgatót, tévénőzőt, zenés helyeken megforduló embert, aki soha sem hallotta volna a Take Five dallamát – ha pedig hallotta, akkor soha nem felejtheti el, mert ez a ravasz lüktetés azonnal beette magát a bőre alá, és mindannyiszor bizsergésre készteti, ahányszor csak felhangzik.
A jazz fejlődésben elévülhetetlen érdemei vannak, Quartettjével zenetörténetet írt. Bravúros zongorafutamain túl a kompozíciók megalkotásának, felépítésének is nagymestere volt (talán nem véletlen, hogy Arnold Schönbergnek is tanítványa volt). Sodró erejű művészi invenciója mindenkit elkápráztatott, a zene lényegének legmélyére hatoló intellektusa pedig az átélés élményét nyújtotta mindenkori hallgatósága számára. Mivel pedig pályáját igen fiatalon kezdte és hosszú élet adatott számára, így közel 80 évet tölthetett a muzsika bűvöletében – és szolgálatában. Kivételes kegye a sornak.
Kell-e mondanom, hogy ha nem is minden száma, de egy 12 albumból álló életmű-válogatása régóta be van tárazva gépembe. Így tegnap óta van mit hallgatnom.
.
.
v
Klasszikus és jazz