A tőlem vett idézetre kihegyezett alábbi képet egy poén-oldalon találta barátunk:
Nehéz eldöntenem, hogy örüljek-e az ilyesminek. Az oldalon csupa jópofaság, olykor valóban szellemes, máskor inkább lapos képviccek vegyesen, persze felbukkannak az olcsó malacságok is. Kétes hírnév ilyen közegben szerepelni egy irodalmi idézettel.
Főként, hogy úgy fest, mintha BDK népszerűsítené a részegeskedést. A képpel felerősített idézet a totális berúgás megdicsőítéseként hat. Holott én kifejezetten ellenzője vagyok (mind elveimben, mind gyakorlatomban) a túlzott alkoholizálásnak, erősen idegenkedem mind az ittas, mind a gyakran italozó emberektől.
Akár azt is mondhatnám, hogy a kiragadott mondat a fenti közlési formájában meghamisít engem, meghamisítja a véleményemet.
Az idézet persze pontos (Tejmozi c. regényemből való), de a kijelentés csak a rá következő mondattal együtt teljes: „Nincs tisztább látás, mint a részegé, nincs élesebb józanság, mint a borgőzös emberé, aki botló nyelvével kimondja az igazságot. S beszélt, beszélt kipirulva, boldogan, kicsit már maga is kapatosan.”
A kijelentés tehát nem szerzői közlés, hanem regényhősöm iddogáló papájának a szájából hangzik el, aki kissé (!) kapatos állapotában saját igazolására mond különböző „bölcsességeket” – többek között ezt is. Regényem hőse fenntartásokkal fogadja mindezt…
Tehát a lényeg: egyfelől örülök annak, hogy a kép készítője olvasta a könyvemet, s annak is, hogy mondatom felkeltette a figyelmét és egy kép+szöveg poén összehozására inspirálta – s ennek révén irodalmi szövegem egy másik érzékelési dimenzióba kerülhetett át; másfelől az effajta ingyenreklám valójában nincs igazán kedvemre. Nagyon nem szeretném, ha az igazmondó alkeszek ezentúl rám hivatkozva fejtenék ki filozófiájuk sarkigazságait, mielőtt eszméletüket vesztve asztalra borulnának.