Dsida Jenő születésének 105. évfordulója alkalmából a roppant megtisztelő „egy blogger” néven bekerültem a Magyar Nemzeti Digitális Adattárba… illetve persze csak a portálon közölt „egy cikkbe”: »…az emberi ostobaság még mindig nem tud mit kezdeni művészetével. Tavaly március 15-én egy blogger figyelt fel rá, hogy a Duna TV ünnepi műsorában elszavalt Psalmus Hungaricus című Dsida-vers nem a költő által megírt formában hangzott el.« – A cikk szerzője úgy véli, a hamisítás oka leginkább ez volt: »Jeruzsálem emlegetése ebben a feszült közel-keleti helyzetben nem szerencsés, különben is a zsidók és palesztinok ölik egymást, jobb ezt a kényes témát elkerülni.« Nekem más volt a véleményem:
Mi a baj Jeruzsálemmel?: „A szocializmus éveiben alig lehetett hozzáférni irodalmunk egyik legjelentősebb magyarság-verséhez, Dsida Jenő magyar zsoltárához, a Psalmus Hungaricushoz. Az efféle művek az internacionalizmus és a vallásellenesség közepette sem nemzeti jellegük, sem biblikus hivatkozásuk miatt nem lehettek elfogadottak. Aztán fordult a kocka, a rendszer összeroppanásával a Psalmus az egyik legismertebb, legnépszerűbb, leggyakrabban szavalt és idézett vers lett. Számos új tanulmány, elemzés is született, ezek általában megemlítették, hogy Dsida e művében a Zsoltárok Könyvének 137. darabjára utal („vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél”), a vers refrénje is ebből építkezik, a záradéka pedig Jeruzsálemet is megidézi. A magyarsághoz való hűségnek ez a biblikus hangvételű megvallása, gondolnánk, maximálisan egybecseng azzal a nemzeti-keresztény érzülettel, amely a rendszerváltás után nyert teret Magyarországon, s amely a legutóbbi kormányváltás óta most újra hivatalos állami kurzusnak számít. Ám úgy tűnik, az ez irányba elkötelezettek némelyike inkább csak szavaiban keresztény, a Bibliát már kevésbé ismeri – és nagy nemzeti érzése némi antiszemitizmussal párosul. Mert ugyan mi más oka lehetne annak, hogy Dsida verséből kiutálják Jeruzsálemet?”