Haza a mélyben

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.

Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.

Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.

“Haza a mélyben” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kezdődhet a rettegés!!! Egy 13 éves gyerek lerajzolta Nagy-Magyarországot. :D
    Minden elismerésem a szülőknek. Én is szeretnék legalább öt gyereket, és mindegyiket magyarnak fogom nevelni. És majd beküldöm a rajzaikat, hogy legyen miről rettegő cikkeket írni.
    De a viccet félretéve. Mi veszélyes van abban, ha egy gyermeket magyarnak nevelnek a szülei? Dícséretes dolog, hogy vannak még büszke magyarok, akik nem adják fel a reményt, és hisznek.
    Nem értem, hogy egyesek minek ütik folyton más dolgába az orrukat?
    Miért akarják megszabni, hogy mit lehet rajzolni, hinni, vagy mondani?
    Ha jól tudom, a komcsi időknek HÁLA AZ ISTENNEK vége van.

  2. Mit jelentsen az, hogy “A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet” ?!
    Hogyhogy hamis történelmi nosztalgia? Most BDK szerint a történelem hamis, vagy a nosztalgia?
    “Tisztelt” BDK, ugyan miért lenne TORZ egy magyarságtudat?
    És hol van az a MINDENÜTT, ahol mindez zsákutcába vezet???
    Amennyiben értelmes, kulturált embernek tartja magát, méltóztasson válaszolni a megadott címen.

  3. “(…) kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon” – ez az igazi toleráns, liberális tempó! :D

    Én ugyan nem tartom magam sem toleránsnak, sem liberálisnak, viszont a másként gondolkodó ismerőseimet nem törlöm pusztán a politikai véleményük miatt. … és a BDK-hoz hasonló, kioktató, übermensch gondolatokat sem osztok meg velük – így lehet, hogy végül is én is megértek, sőt megfontolok valamit az ő gondolataikból, és ők is az enyéimből.
    Én így csinálom, de persze nem biztos, hogy ez a jó út. Lehet, hogy a BDK-féle címkézés/törlés jobb ennél.

Szólj hozzá!