Ukrajna választott. Magának. Csillagot nem, mert az nem volt az égen. Választott hát abból, amiből lehetett. Szegény ember vízzel, még szegényebb az ukrán politikai paletta kínálatából főz. És aztán eszi néhány évig, különösebb zokszó nélkül.
Nagykorúságomtól kezdve hosszú ideig mindig minden országos és helyi választáson részt vettem, lévén a Szovjetunióban ez többé-kevésbé kötelezőnek számított, és a lakosság 99,9 %-a engedett ennek a nem túl erőszakos, de határozott pressziónak. A független Ukrajna megalakulásával a szavazási kényszer megszűnt és én boldogan gyakoroltam az állampolgári felelőtlenséget. Gondoltam, ha eddig tékozoltam, ezután inkább megtartom magamnak a voksaimat. A néphatalom gyakorlásának az a kecsegtető perspektívája, hogy a sok rossz közül módom van a legkevésbé rosszat választani, kevésbé bizonyult vonzónak, mint az önhitt gesztus, hogy kijelenthetem: ami ebben az országban történik, ahhoz én soha nem adtam a nevemet.
*
Úgy fest, sokévi szünet után újra lesz magyar képviselő az ukrán parlamentben. A dolog szépséghibája, hogy az illetőt Gajdos Istvánnak hívják, akiről nehéz feltételezni, hogy valaha is az ukrán hatalmi szférához kapcsolódó üzleti érdekek és pártérdekek fölé tudná helyezni a magyar közösség érdekeit. (Összeegyeztetésükre viszont tesz dicséretes erőfeszítéseket.) Bár a magyar UMDSZ pártjának az elnöke, az elsődleges pártérdek most éppen a kormányzó és kormányzati pozícióban valószínűleg megmaradó Régiók Pártjához köti: ez a párt indította saját listáján, befutó helyen. Nem adták olcsón a 74. pozíciót: cserébe az UMDSZ sehol nem állított egyéni jelölteket, hanem a Régiók Pártjának ukrán jelöltjeit támogatta, három körzetben éppenséggel az ellenlábas KMKSZ magyar jelöltjeivel szemben.
Utóbbiak csúfos leszereplése megérne egy külön misét. Itt álljon csak annyi, hogy a rájuk leadott voksok és azok településenkénti bontása azt bizonyítja: nemhogy a magyarok többsége, hanem még saját (magasra taksált) tagságuk sem szavazott rájuk. Mindez egyenes következménye a KMKSZ önérdekű működésének és kirekesztő magatartásának, amely ráadásul pökhendi lekezeléssel párosul. Természetesen most sem magukban, hanem a választókban keresik a hibát. Pedig nekik is meg kellene enniük, amit főztek.
*
Egyszer. Egyszer talán majd én is odaadom a voksomat valakinek. De amíg csak olyan jelölteket és olyan pártokat látok, akik és amelyek szégyent hoznának rám azzal, hogy engem képviselnek, addig a szavazóurna kínálta lehetőségeknél jobban vonz egy csinos, lakályos hamvasztóurna.
.
. vélemények az infrapanel fűtés terében