Balla D. Károly
DACOS GYŐZELMI VERS
mitől van az hogy az önérzet összeránt
hiába szóródik dicsvágyad szerteszét
kisiklott vonatok harsogó csöndje bánt
csikorog feletted akár egy szentbeszéd
hallod a szívedet kattogni belülről
hallod a nyugtató hangodat valahol
s mint aki malmában magot már nem őröl
fejedben éjfélkor üresség zakatol
felriadsz hajnalban megrettensz délelőtt
aléltan pihegsz egy fullasztó estelen
csak aki rád pirít az adhat még erőt
szánalom nem kell ha sérelmed esztelen
nem élsz a múlton és nem élsz a vigaszon
jó helyen vannak a mélyhűtött remények
majd ami elmúlik fényesen igazol
okod volt megunni nagyon az egészet
senki ne soroljon dicset és érdemet
nem kell a kegyelem nem kell az oltalom
utolsó élcedből épül a védelem
győztesen fekszel az elbukott oldalon
Ezzel a verssel köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik a téli ünnepek alkalmából kellemest, áldottat, boldogat, szerencsést kívántak – ezúton kívánok magam is minden tőlem telhető szépet és jót.