A céltábla mögött

kerdes-feleletAz ukrajnai helyzet és a kárpátaljai magyarság sorsa iránti felfokozott médiaérdeklődés közepette az utóbbi hónapokban-hetekben-napokban több felkérés is megtalált. A lapok, folyóiratok, rádiók  egy része értékelő cikk megírására kért, más részük interjút készített volna. Eddig mindegyiknek ellenálltam, amelyikbe pedig vonakodva belementem, azt meg is bántam (hagy miért, lásd egy másik posztnak az alján). Az utóbbi esetből is okulva és a sok hárításba beleunva  e hétvégén írásban válaszoltam egy hozzam közel álló nagy napilap kérdéseire, de úgy, hogy lehetőleg ne közöljék le. A szerkesztő így jelzett vissza: „Kicsit más jellegű válaszokban bíztam, de ez sem rossz.:)” – ebből akár arra is gondolhattam, hogy leközlik. ám a szombati szám on-line anyagai között nem szerepel (ettől még a nyomtatottban akár benne is lehetett). Akár így, akár úgy, a blogomban helye van ennek a nem teljesen szokványos kérdés-feleletnek: [- frissítés: az interjú vasárnap délután felkerült az Új Szó online oldalára, a kérdéseket feltevő Mózes Szabolcs bevezetőjével: „A forrongó Ukrajnában 150 ezres magyar kisebbség is él. Milyen hatással lesz a forradalom a magyarság helyzetére, kérdeztük Balla D. Károly ismert kárpátaljai publicistát, aki velős válaszokkal lepett meg minket.” – ]

– Ukrajnában évek óta két blokk áll egymással szemben, kisebbségi magyar szempontból melyik kormányzat – a Janukovics-féle vagy a korábbi Timosenko-féle – volt-e kedvezőbb a magyarság számára? Gondolok itt elsősorban a kisebbségi jogokra – nyelvhasználat, oktatásügy, kultúra, magyar–magyar kapcsolatok. S melyik kormányzat volt jobb Kárpátalja, az egész régió számára?

– Méltatlan, de racionális választás az, amikor két rút nő közül azért választjuk a rondábbikat, mert az minket jobban elvisel, mint a kevésbé csúf.

– A Janukovicsal szembeni erők egyrészt nyugatorientáltak, ám sok (ukrán) nacionalista csoportosulás is van soraikban. Ezek – retorikájukban és cselekedeteikben – mennyire magyarellenesek –, vagy nacionalizmusuk „csupán” oroszellenességükben merül ki? A viszonylag (főként arányaiban) kicsi ukrajnai magyar kisebbség egyáltalán mennyire céltáblája a különböző ukrán nacionalista erőknek?

– Ha az emberre lőnek és nincs más fedezék, akkor a céltábla mögé bújni a legésszerűbb, de ostoba, aki azt hiszi, hogy ez tartós biztonságot jelenthet.

– Ha jól tudom, a Janukovics-féle párt vagy csoport képviselője az egyetlen magyar nemzetiségű ukrajnai honatya, Gajdos István. Ez mennyire rontja a magyarság pozícióját? Vagy egyáltalán számon tartják ezt a felkelő ukrán erők?

– Amikor a kutyák marakodnak, nem ügyelnek egymás bolháira.

– KMKSZ–UMDSZ megosztottság. A két magyar szervezet az utóbbi, forradalmi hetekben milyen pozíciót vett fel? Melyik oldalt támogatja az egyik és a másik, s milyen indokokkal, s mennyire aktívan?

– A kerékpárosoknál van olyan verseny, hogy az lesz a győztes, aki lassabban tud haladni anélkül, hogy leállna. A passzivitás intenzitása viszi győzelemre az ügyesebbiket.


 

Frissítés, február 25. És újabb megkeresés, ezúttal egy vidéki laptól! Ezúttal sikerült közölhetetlen válaszokat adnom, helyettük ez jelent meg:

Hétfőn a Zalai Hírlap megkereste telefonon a kárpátaljai magyar értelmiség és irodalom kiemelkedő alakját, Balla D. Károlyt, aki nem bocsátkozott jóslásokba az ukrán változások várható következményeiről.

Ízelítőül kis részlet a nem közölt interjúból:

– Hogyan képzeljük el itt a távoli Zalában, milyenek voltak eddig a napi gondjaik az ukránoknak….
– Szerintem az a leghelyesebb, ha nem képzelik el.
– …és a magyaroknak?
– …és ezt se.
– Volt-e, van-e a kettő közt lényegi különbség?
– Igen. Az ukránoknak nem kellett elviselniük Orbán Viktor álszent nemzeti retorikáját.

 

 

Facebook hozzászólások

“A céltábla mögött” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!