Kicenzúrázták a zéró kilométert

A PLACCC Fesztivál 2015 sorozatában a  harmadik Interacting the City programblokk keretében a Teleport Galériával közös rendezvényként augusztus 24-én, 25-én és 26-án éjféli performanszokra került sor a Clark Ádám tér 0 km kövénél. Az első a sorban Csönge csütörtöki akciója volt. A performansz során a résztvevők egy-egy képeslapot kaptak, egyik oldalán szöveg volt, a másikon … Olvass tovább

14 éve, ezen a napon

Számomra a XXI. század 2001. szeptember 11-én vette kezdetét.

D. L. barátom levél gyanánt ezt az üzenetet küldte: „ma 14 éve… »amikor hazatértem a Petőfi Irodalmi Múzeum BDK estjéről, az előszobában Jutkától értesültem az amerikai hírekről…..« – Már ez is történelem!”.  Feltehetően naplójából idézte a feljegyzést, bennem is elindítva az emlékezést. A PIM-ben valóban aznap este zajlott egy hosszú, több részes kárpátaljai rendezvény, de egyáltalán nem volt az én estem, nem én szerveztem, nem én moderáltam, és nem voltam fő előadója – még ha az irodalmi blokkban talán én beszéltem is a legtöbbet. Bár a program szünetében mi is értesültünk arról, hogy mi történt New Yorkban, de az átélés intenzitását akadályozta a magunkra-koncentrálás. —   Naplójegyzettel viszont magam is szolgálhatok, íme a már itthon írt szöveg.

Kárpátalja-est, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001.9.11.

Irodalmi estünk a Károlyi Palotában. Előtte hosszas előkészületek, egyeztetések Elek Tibivel (a békéscsabai Bárka főszerkesztője, irodalomtörténész), aki szervezte és szerkesztette a „Kárpátaljai Napnak” az irodalmi részét. Merthogy előttünk politikai-társadalmi előadások voltak, utánunk pedig muzsika. Pár szót talán érdemes mindkettőről ejteni. A közéleti rész egy magyarul gyöngén tudó kárpátaljai ruszin vezető, lapszerkesztő beszámolójával kezdődött – ezt nem hallottuk. Aztán Botlik József irodalomtörténész tartott előadást Kárpátalja történelmi múltjáról. Hosszabb ideje foglalkozik a témával, több könyvet is írt „rólunk”, igen szerteágazó ismeretekkel rendelkezik. Szereplésének egyetlen visszássága az volt, hogy nem korlátozódott a tények szakszerű ismertetésére, hanem „hangulatot keltett”. Persze Trianon, a cseh elnyomás vagy a 44-es deportálások ügyében nehéz higgadtnak maradni, ám nem hiszem, hogy történészhez méltó magatartás „igazságot osztani”, mint ahogy olyan kijelentéseket sem kellett volna talán megengednie magának, miszerint most olyasmit fog mondani, ami a szélsőséges liberálisoknak nem tetszene, de hát itt biztosan nincsenek szélsőséges liberálisok, mert azok nem járnak ilyen rendezvényekre. Jóska nemzeti érzelmű és mondjuk enyhén jobbos beállítottságú, de a tényeket, eseményeket mindig tárgyilagosan interpretálta; úgy éreztem, ezúttal kicsit elvetette a sulykot. Ebben, könnyen lehet, a közönség összetétele és „elvárása” is közrejátszhatott: a termet zsúfolásig megtöltők jó háromnegyede Kárpátaljáról elszármazott, nagyobb részt idős emberekből állt, akik pontosan azért jöttek ide, hogy saját életük sérelmeit visszahallják.

Botlik után Dupka György következett, aki a mai helyzetet volt hivatott ismertetni. Gyuri még mindig meg tud lepni fogalmazásának hevenyészettségével, szótévesztéseivel csakúgy, mint véletlen vagy szándékos csúsztatásaival, pontatlanságaival. Általában ambicionálja, hogy kemény ugocsai gyerek képében tűnjön fel, aki nem ijed meg a saját árnyékától és jól meg aszondja a dolgokat. Ezzel együtt 20 év óta, amióta megnyilatkozásait hallgatom, mindig az volt a benyomásom, hogy nagy zűrzavar van a fejében. Egyetlen előadáson belül egymásnak ellentmondó nézeteket képes képviselni, és ez híven tükrözi cselekedeteit is: ugyanazokat támadja, akiknek időnkét benyal, azt kárhoztatja, amit elismer, az ellen ágál, aminek maga is haszonélvezője.

A közönségtől tüntetően nagy tapsot kapott.

pim palota2001_09_11a
bdk, et, bé, nzm

Szünet után jött a mi szereplésünk: Elek Tibor kérdéseire válaszolva hárman – Nagy Zoltán Mihály és mi ketten Évával – beszéltünk írói munkánkról, illetve, nagyon röviden, a régió irodalmi-kulturális életéről és infrastruktúrájáról (erről főleg én). A több heti egyeztetés, levelezés Tiborral főleg éppen arról szólt, hogy igyekeztem meggyőzni: amennyire csak lehet, vigyük el az irodalom irányába a beszélgetést. Ott lesznek előttünk azok az előadók, akik majd megvilágítják a kárpátaljai magyarság helyzetét, minekünk hadd ne kelljen önmagunkon kívül mást képviselnünk. Tibi ezt a kívánságunkat tolerálta, így javarészt szakmai kérdésekről beszéltünk annak ellenére, hogy a közönség mitőlünk is szívesebben hallott volna valami kisebbségi tipródást.

Olvass tovább

Béla vitéz lesz

Igazából nem kellene, hogy az ilyesmi felzaklasson. Mégis: az egyik eset gyomoridegességet okozott, a másik szinte hanyatt vágott – és azóta is tépelődöm azon, hogyan is vannak ezek a dolgok, mi zajlik le az emberek fejében, amikor nagyjából önmagukkal fordulnak szembe. A frissebb, minapi eset kevésbé kavart fel, de azért pillanatra összerántotta a gyomomat és … Olvass tovább

Új blogdizájn

Ezt a blogot az ungparty.net/blog cím alatt 2011 óta működtetem (illetve akkor aktuális irodalmi kísérletem darabjait 2010 decemberére antedatálva tettem fel utólag). Az első megjelenési formát használtam a leghosszabb ideig, több mint 2 évig, holott sokaknak nem tetszett. A színvilága is eléggé komor, csúnyabarna volt – de én épp ilyennek akartam. Legtöbbször a negatív szövegmegjelenítést tették szóvá olvasóim: sötét háttéren az apró világos betűk nehezen olvashatók. Meglehet, mondtam-gondoltam, de így elegánsabb, különlegesebb, szebb. Ebben kevesen értettek velem egyet… Ez az első sablon így festett –  én nagyon kedveltem:

blog design 2011 Aztán csak ráuntam. Jó, hát akkor legyen inkább fehér alapú és kevésbé dobozos-keretes, inkább minimalista. Nagyon sokáig keresgéltem a gyári WordPress-sablonok között, amíg olyan kedvemre való akadt, amelynek forráskódjába bele-belenyúlva elképzeléseimet megvalósíthattam. Ha jól emlékszem, 2013 vége felé történt a váltás erre a kinézetre:

blogdizájn 2013Ezt is egy évnél hosszabb ideig használtam. Nem is volt vele semmi baj, ám Google anyánk az idén tavasszal bejelentette, hogy a találati listákon kedvezőtlen elbírálást kapnak azok a webhelyek, amelyek mobilbarat-responzivmegjelenése nem mobilbarát, azaz amelyek sablonja nem igazodik a tenyérnyi képernyőhöz. Ez számomra eléggé nagy dilemmát okozott, ugyanis én kifejezetten azt a küllemet szeretem, amely széles képernyős asztali számítógépen látható, és fenemód rühellem számos nagy híroldalnak az újabb felületeit, amelyek már okostelefonra vannak optimalizálva, s amelyek közös jellemzője, hogy nagy bazi képpel kezdődik, csak lejjebb görgetve látjuk az öklömnyi betűkkel írt cikket, nincsenek vagy alig vannak oldalsávon elhelyezett tartalmak, linkek. Én azt szeretem, ha egyszerre nagyon sok minden látható az ablakban, ha takarékos és zsúfolt a megjelenés – és kevesebbet kell keresgélni, hogy merre is menjek tovább. De hát a Google szava szent, így hát…

Olvass tovább