Paródiamondatok

c_dul_ffAzelőtt, ha eszembe jutott egy rám jellemzően mély filozófiai értelemmel telített aforizma vagy valami ugyancsak rám jellemzően sziporkázó blődli, bon mot hangnemű jópofaság (gyűjtőnéven C-dul), amivel esetleg szórakoztathatom érettem szüntelen rajongó olvasóimat, azt mindig éppen aktuális főblogomban tettem közzé. Most egyetlen mondatnyi vagy pár sornyi közlés miatt már nemigen nyitok új posztot, sokkal egyszerűbb, ha a Facebookon köpöm el aranyaimat. Ám a közösségi felület számos előnye mellett a legrosszabb webtulajdonsággal is rendelkezik: bármilyen tartalom egy idő után csak igen bajosan kereshető vissza. Éppen ezért most itt újra közreadom nemrégiben alkotott paródiamondataimat. Köszönöm a szűnni nem akaró ovációt.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a létezés egysége a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját.

Egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk el arról, hogy az ősprincípium a léttudat akaratlan szétszóródása révén lényegül rá az újonnan keletkező szubsztanciákra.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a történelmi megelőzöttség teoretikus megélése senkit nem ment fel a bekövetkezési valószínűségek tapasztalati kockázata alól.

Véleményem szerint a létbevetettség mint metafizikai alapállás nem ingatható meg a szüntelen paradigmaváltásokban felmorzsolódó entitások feletti aggodalmakkal akkor sem, ha talán mégis.

Mély fájdalommal tudatom, hogy a konszenzusos csillapítás ellenére a kellő műgonddal okadatolt banalitások intenzitása képes az idő kontinuitásán maradandó háborgásokat kelteni.

Örömmel közlöm, hogy a fenomenológia korunk viszontagságai közepette is képes intencionális élményt nyújtani annak, aki vállalja a magánvaló terhének magán való viselését.

Hányadik napon teremtette isten a terrorizmust?

A regény alakjainak megformálása közben a szerző az egyedi ábrázolás plaszticitása terén alulmúlta a kínai agyagkatonák alkotójának fantáziaszegénységét.

Volt idő, amikor János olyan fogátszívósan tért be a sarki kocsmába, mint más a megszenvedett hitéből ki.

Mint a parittyával elvetett kő, Krisztina álmaiba úgy tért vissza bumerángként az emlékezés fájdalmas filmkockája.

A szerző szövege úgy viszonyul egy valódi regényhez, mint körbevizelés az eseményhorizonthoz.


A szerzői jogok fennforgása tekintetében sietek megjegyezni, hogy a fentebbi bölcselmek közül az első kettő a keleti egzisztencialista filozófia alapjait lerakó Cecil M. Joepardy Nagy traktátum c. grandiózus művéből származik, amely értekezésben a bengáli költő és filozófus az ősi szanszkrit kifejezést – arvisura – a jellegrálényegítés attributumaként definiálta.

Facebook hozzászólások

“Paródiamondatok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!