Pilinszky és az anyagszerkezet

Lengyel Balázs nevezte először a hiány költőjének. De azt is ő állapította meg, hogy Pilinszky képes a legkisebb helyen a legtöbbet kifejezni. Tömörség és hiány egy helyütt, egyazon poétikai térben? Robbanni kész kritikus tömeg és tátongó hiány? A Semmibe helyezett Minden?

Az anyag szerkezete már a görögöket is foglalkoztatta, és el is jutottak merész hipotézisekig. Ám a bizonyosságra évezredekig kellett várni. Ha ma közénk csöppenne Démokritosz és az újkori kutatások  történetét követve először találkozna azzal a felfedezéssel, hogy a világunkat felépítő atomok „belseje” nagyrészt „üres”, joggal lepődne meg. Elképedt maga Ernest Rutherford is kereken száz évvel ezelőtt, amikor híres kísérlete során megfigyelhette, hogy a vékony aranylemezre irányított részecske-nyaláb gyakorlatilag akadálytalanul áthalad a lemezen. A fóliára lőtt alfa-részecskék közül csak alig néhányat térített le pályájáról valami, a döntő többségük nem ütközött semmibe. Mindez, kicsit leegyszerűsítve, azt jelentette, hogy az aranylemezt alkotó atomok az alfarészecskék méretét sokszorosan meghaladó sok-sok semmiből és nagyon kevés valamiből állnak. Nagy űr és benne gyéren elhelyezkedő szemcsék: ez az anyag!  Ezután alakult ki a Niels Bohr pontosította atom-modell, amely a Naprendszer felépítéséhez hasonlította az anyag mikroszerkezetét: a roppant tömör atommagok körül, mint a Nap körül a bolygók, tetemes távolságra keringenek az elektronok. Közbül pedig nincsen semmi. A maximális tömörség apró gócai – és köztük hatalmas hiányok. Ez a kettősség képezi világunkat mind a parányok, mind a kozmosz szintjén. a cikk folytatódik >>

Tarkovszkij 80

Most lenne 80 éves…

 

Balla D. Károly

Érik bennem a halál

Andrej Tarkovszkij emlékének

Csak most tanulom olvasni a hom-
lokomba vésett hieroglifákat.
Töprengő agyam egyre jobban fárad,
s butít a káosz, melyben itt lakom.

Tengerre látok, át az ablakon…
S a gőg hiába, s nem segít alázat:
a tenger titkán nem lazítok zárat,
míg titkot rejt az önnön homlokom.

Töprengő agyam egyre jobban fárad,
csak lassan jár, és hieroglifámat
az Élő Tenger hamarább megérti.

Amit nem ért: érthetővé absztrahál,
s én közben egyre érzem: férfi-
vá most érik bennem a gyermek halál.

(vers: 1983.; ajánlás: 1986.)

Korai madaraim

Egy eddig számomra ismeretlen folyóirat internetes változatában rábukkantam néhány régi versemre. Bár előzetesen nem kérték közlésükhöz hozzájárulásomat, most megkeresésemre gáláns ajánlatot tettek – örömmel el is fogadtam. A publikáció érdekessége, hogy az 1978-79 ben írt verseim nagyjából az elsők azok közül, amelyeket ma is fontos darabjaim között tartok számon. Mondhatnám azt is, hogy bár ekkor már csaknem 5 éve publikáltam, mégis ezek tekinthetők voltaképpeni első költeményeimnek. a cikk folytatódik >>

BÚÉK – Parányok tánca

Balla D. Károly

PARÁNYOK TÁNCA

parányok tánca ez, a kis rettenőké
akik belakják a szűkös üregeket
megtelepszenek a téglák közötti résben
elszaporodnak a gerendák eresztékeiben
ott vannak mindenütt, ahol hiány támad
befészkelnek a beton buborékaiba
a fémek kristályai közé
elektronhéjak alá
mozdulataik adják ezt az állandó neszt
csak akkor hallod, ha nem figyelsz oda
ha valami egészen mást csinálsz
mert amint fülelni kezdesz
elhallgatnak a kis rettenők
abbahagyják a táncot, behúzódnak odújukba
és végtelen türelemmel várják
hogy ne figyelj rájuk
hogy ne akard meghallani őket –
és akkor újra előmerészkednek
előbb csak óvatosan tesznek
néhány mozdulatot
majd egyre jobban belemelegednek
mígnem féktelenül ropni kezdik
parányi táncukat

nyomukban fenségesen sistereg az éter


a cikk folytatódik >>

Fekete Karácsony

Balla D. Károly

FEKETE KARÁCSONY

nem voltál ősszel még ilyen esendő
s nem bántott így a zápor még soha
fölötted leng egy szétszakadt esernyő
a Duna-parton
így vársz a hóra bárgyú ostoba

ne less kalácsra arcod fordíts félre
pogácsát sem süt már a mostoha
s míg csapzott varjak szállnak fel az égre
a Duna-parton
te várj a hóra bárgyú ostoba

és képzeld úgy is lehet ünnep áldott
ha nem vár erdőillatos szoba
eső zuhog és minden sárrá mállott
a Duna-parton
míg vársz a hóra bárgyú ostoba

még mindig számít rád ki megalázott
ha hátad nincs hol csattan ostora
s bár lelked is már ronggyá ázott
a Duna-parton
te várj a hóra bárgyú ostoba

s ha végre múlni fog a nedves átok
és hull majd Isten jégfagyos pora
okosra dermedt hittel úgy találod
a Duna-parton
a hó is milyen bárgyú ostoba

a cikk folytatódik >>

Fáradt éjek csendje

Balla D. Károly

HULLIK

a késztetésben nem látod a véget
csak feltolul és elmúlik a vágy
egy perced sincs hogy kőbe jelet égess
már fáradt éjek csendje hullik rád

a hallgatásnak nincsen ékes magva
és indulatból sem nyitod a szád
már semmi kedved éltető haragra
hagyod hogy hulljon rád a sanda vád

és nem riaszt már elmúlás, enyészet
az álmaidban holt anyád bolyong
meguntad rég a rád szabott egészet
egedről porba hull a holdkorong


Megjelent két másik versemmel együtt: Bárka, 2011/6.

több vers

 

Szárnyat és agyart

Balla D. Károly

RÉGI MONDAT, RÉGI TÁNC, RÉGI KÉPLET

teremthetsz új és új világot
a régit el nem hagyhatod
amelyben buzgó féreg rágott
magának széles járatot

s amelyben dicsre, glóriára
az ősbarom is számot tart
s ha ugrik fel a tőzsde ára
növeszthet szárnyat és agyart

hiába írod át a könyvet
a régi mondat megkísért
az ablakon a múlt bezörget
és elküldet az ordasért

teremthetsz új és új világot
a táncok rendje mind avítt
és elbukik, ki jobbra vágyott
a szendeség elandalít

a szándék szép, csak rossz a képlet
hát úgy lesz jobb, ha megszokod
hogy körbejárnak lusta évek
jussát veszi az ősi jog

maradj te veszteg, mozdulatlan
ne érdekeljen új világ
s ha szóba hozzák indulattal
csak ásításra tátsd a szád


Megjelent két másik versemmel együtt: Bárka, 2011/6.

több vers

Őszi vers, őszi Bárka

Balla D. Károly

MERENGTÉL ŐSZÖN

merengtél őszön, elmúláson épp elégszer
miközben készült már a hegy mögött a fagy
és alkuvásba hányszor vitt a könnyű kényszer
hiába hitted, fennkölt elvek híve vagy

és  újra itt az ünnepélyes színű évszak
de eltűnődni fényén nincsen már időd
mert ölni inkább tudnál most, a nyers erőszak
erélye győzne meg a törvények előtt

ám nincs, kit ölj, hiába vársz az áldozatra
kihalt a táj, üres a baljós nagyvilág
egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja
– őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág


További 2 versemmel együtt megjelent: Bárka, 2011/6.