A Figyelőnet közzétette a Kerényi Imre által rendelt 15 festmény fotóját (külön cikk látogatásukról). Alaposan végignéztem én is valamennyit. Szó se róla, van közte 2-3 színvonalasnak látszó, komoly munka (nekem Szentgyörgyi József Vörös iszapja tetszett a leginkább; más kérdés, hogy az ábrázolt esemény valóban az elmúlt 150 esztendő megörökítésre legérdemesebb momentumai közé tartozik-e), van továbbá néhány „semmilyen”, illetve kicsit giccsbe hajló, a művek fele azonban szerény véleményem szerint borzalmas. Vagy inkább… kacagtató… Vagy… Minél tovább néztem egyiket-másikat, egyre inkább az lett a véleményem, hogy néhány tisztelt művész alaposan átverte a megrendelőt és nem történelmi festményt, hanem paródiát, gúnyképet, ironikus plakátot készített az oly magasztos történelmi eseményekről. Vajon komolyan lehet-e venni az első világháború rajzfilmszerű, mulatságos ábrázolását vagy a Nagy Imre-temetés karikatúra-plakátját: mi ez, ha nem gúnykacaj Orbán Viktor politikai debütálásának eseménye felett? Vagy a trianoni döntés helyszínére kézigránáttal belépő Kun Béla és a felfeslett glóbuszt körülálló karikatúra-szereplők képe értelmezhető-e másként, mint a hamis történelmi köztudat nevetségessé tétele? Na és ez a falvédő? Nem annak az ájtatoskodó szemléletnek a gyilkos paródiája-e, amely az intézkedő rendőröket leples gonosznak, a randalírozó-gyújtogató-kődobáló-tankindító tüntetőket pedig angyaloknak próbálja beállítani?
képzőművészet
Mondrian-dizájn
Egy dizájn-oldalon belebotlottam ebbe a képbe, és eszembe jutott, hogy egyszer már írtam arról, Piet Mondrian (1872-1944) motívumai mennyire kommercializálódtak. Kis gyűjteményt is összeállítottam, itt most közreadom, néhány továbbival megtoldva.
Közvetítés a Semmiről
amelyből megtudjuk: a hiánynak vannak fokozatai. Van, ami csak úgy szimplán nincsen, meg van, ami sokkal inkább nincs. Zeusz csak egyszerűen nincs, viszont mindent tudunk róla. A görögök ismeretlen istene – Agnosztosz theosz – viszont jobban nincs, mert róla nem tudunk semmit. Ennél is cudarabbul nincsen szobra ennek az ismeretlen csávónak. A hiányok netovábbja pedig … Olvass tovább
Kreatív ígéret
Még meg sem száradtak a kilobájtok minapi írásomon, amelyben hírt adtam arról, hogy Csönge jelesre diplomázott, s máris itt az újabb siker: nem csupán a szociológiával birkózott meg szerencsésen az ELTÉn, hanem már korábban megszerzett szakmai képesítését (alkalmazott grafika) is eredményesen kamatoztatja: Népeslap c. projektjének néhány darabját a szakmai zsűri beválogatta Az Év Kreatív Ígérete … Olvass tovább
A puszta posztamens
A művészet lényegét nehéz megragadni. Olykor szakemberek is nagyot tévedhetnek ebben. Illetve: előfordulhat, hogy éppen tévedésükkel tapintanak rá a lényegre? David Hensel brit képzőművész 2006-ban a képen látható szobrát beküldte egy kiállításra. Ám szállítás közben a fej elvált a talapzattól. A Royal Academy of Arts zsűrije úgy értelmezte, hogy a művész két külön alkotást nyújtott … Olvass tovább
A Kossuth-díj várományos
A Basahalom Boulevard beszámolóját olvasva és ezt a szép festményt hosszan szemlélve sikerült transzba esnem és minden kétséget kizáróan eközben látnoki képességekre tettem szert, így én már most tudom, hogy a festőművészek közül jövőre ki kapja a Kossuth-díjat. (A kép kattintással nagyítható). Jövőbelátásom nagyszerű percei közben persze eszembe jutott egy ennél is inpozánsabb korábbi remekmű az első Orbán-kormány idejéből (ha belegondolok, a szentkoronás alkoltmányhoz remekül illenék):