A komisz Ukrajna

ukrajna-etnikai-nyelvi-terkepe

Nagyításhoz >>katt a képre<< – forrás

Ukrajna egy igazságtalan ország, még soha nem vette figyelembe az én igazságomat, ezért aztán a legcsekélyebb szándékomban sincs az ő igazsága mellett síkra szállni.

Magamnak sem tudom pontosan megmagyarázni, mostanában miért utasítom el sorban a lapoktól, rádióktól, folyóiratoktól érkező  felkéréseket, hogy az ukrajnai helyzetről – akár publicistaként, akár szépíróként, akár csak személyes gondolataimat megosztva – nyilatkozzam. Az is furcsa, hogy máskor miért vagyok túlságosan is aktív véleménynyilvánító, most pedig miért nem blogolok ebben a témában, miért hárítok és miért mutatok közömbösséget – holott itt élek a fenekestül felforgatott és súlyos veszélyeknek kitett ország határain belül. a cikk folytatódik >>

Robbant, lő, kikötöz, visszavon

(a szövegben eredetileg az összes hivatkozott hírre link mutatott, ám ezek a 2016-os ellenőrzés idején már nem voltak elérhetők, töröltem őket a tartalommarketing szabályainak megfelelően. ez egy mobilbarát blog)

1kikotozve. A február 23-ára virradó éjszaka ismeretlenek gránátot dobtak Ungvár polgármesterének házára (felrobbant, megrongálta az épületet, a szomszédos házak ablakai is kitörtek)

2. Ugyanezen az éjszakán a huszti járási közigazgatás elnökének házára ismeretlen elkövetők Kalasnyikovból nyitottak tüzet; szerencsére senki nem sérült meg.

3. Az MTI így adta le a hírt: „Az ukrán rendőrséggel együttműködő Jobb Szektor (Pravij Szektor) tagjai szombaton Ungváron letartóztatták Szerhij Harcsenkót, a csapi vámhivatal parancsnokát, akit egy ideig oszlophoz bilincselve tartottak a Kárpátalja megyei kormányzósági épület előtt.” Ezzel szemben a mukachevo.net híradásában (amelyre az MTI hivatkozik) a fénykép nem bilincselést mutat:

4. Frissítés: mire a fenti linkeket betűztem, a győztes forradalmi Parlament visszavonta a 2012-ben elfogadott kisebbségbarát nyelvtörvényt, a szélsőséges nacionalista Szvoboda elnöke máris új nyelvtörvény elfogadását szorgalmazza.

Szép új világ köszönt a kárpátaljai magyarokra.

5. Még egy frissítés, hogy valami vidámabbat is: Éva szaunában volt, hazafelé jövet ukrán barátnője a mai Szovjet Hadsereg (!) Napja alkalmából több férfit is hangos üdvrivalgással és “Éljen Ukrajna!” felkiáltással köszöntött az utcán.

6. És még egy (utolsó) frissítés (16:20). A Facebookon többen is megosztották fenti posztomat; egy helyütt olyasféle vélemény fogalmaztak meg a kommentelők, hogy nem helyénvaló részemről, ha csupán a magyar kisebbség szempontjai alapján ítélem meg a helyzetet, a demokrácia ügye ennél sokkal fontosabb. Demokrácia, miféle demokrácia?? Ezeket bírtam válaszolni:

bocs, de azt hiszem, aki arra számít, hogy ez az új garnitúra demokratikus rendszert fog létrehozni, illúziókat táplál.

meggyőződhettek az ellenkezőjéről azok, akik a narancsos forradalomban hasonlóan bizakodóak voltak.

de erről mostanában túl sok vitát folytattam, én lennék a legboldogabb, ha semmiben sem lenne igazam, ha nem egy új rablóbanda kerülne hatalomra, ha nem szabadulna el a nacionalizmus, s ha valóban európa felé lépdelnénk.

mondjuk milyen véleménnyel lennének opponenseim egy olyan Mo-i fordulatról, amelyikben a Jobbik vezető szerepet játszana és az egyik legjelentősebb hatalomgyakorló erővé válna, vagy ha mondjuk a főügyészséget Gaudi Nagy felügyelete alá helyeznék (Ukrajnában egy Szvobodás felügyelete alá került tegnap)?

azt “tanultam” h a demokrácia egyik ismérve éppen az: hogyan bánik a kisebbségekkel. itt egy xenofób, antiszemita, homofób, klerikális, nacionalista rendszer fog épülni. persze: kibírjuk. csak épp csúnyán nézünk arra, aki szerint ennek örülni kellene.


A céltábla mögött

kerdes-feleletAz ukrajnai helyzet és a kárpátaljai magyarság sorsa iránti felfokozott médiaérdeklődés közepette az utóbbi hónapokban-hetekben-napokban több felkérés is megtalált. A lapok, folyóiratok, rádiók  egy része értékelő cikk megírására kért, más részük interjút készített volna. Eddig mindegyiknek ellenálltam, amelyikbe pedig vonakodva belementem, azt meg is bántam (hagy miért, lásd egy másik posztnak az alján). Az utóbbi esetből is okulva és a sok hárításba beleunva  e hétvégén írásban válaszoltam egy hozzam közel álló nagy napilap kérdéseire, de úgy, hogy lehetőleg ne közöljék le. A szerkesztő így jelzett vissza: „Kicsit más jellegű válaszokban bíztam, de ez sem rossz.:)” – ebből akár arra is gondolhattam, hogy leközlik. ám a szombati szám on-line anyagai között nem szerepel (ettől még a nyomtatottban akár benne is lehetett). Akár így, akár úgy, a blogomban helye van ennek a nem teljesen szokványos kérdés-feleletnek: [- frissítés: az interjú vasárnap délután felkerült az Új Szó online oldalára, a kérdéseket feltevő Mózes Szabolcs bevezetőjével: „A forrongó Ukrajnában 150 ezres magyar kisebbség is él. Milyen hatással lesz a forradalom a magyarság helyzetére, kérdeztük Balla D. Károly ismert kárpátaljai publicistát, aki velős válaszokkal lepett meg minket.” – ] a cikk folytatódik >>

Benne leszek a Pacsirtában

pacsirtasekRádiókészüléknek is eléggé mulatságos név volt valaha, 21. századi internetes rádióadónak – www.pacsirta.hu –  (szerintem, bocs) kifejezetten idétlen. Még ha valami retrós, nosztalgikus kezdeményezés lenne! – de nem az. Hogy micsoda, és miért indult el február 1-jén, arról itt olvashatni. A kezdeményezés szimpatikus, a függetlenség és pénznélküliség túlhangsúlyozása kevésbé. Előbbi felülbírálásához elegendő átnézni a stáblistát: ez kérem egy masszívan ellenzéki, baloldali és liberális értékrendű rádió. Ami persze énszerintem örvendetes (hátha sikerül valami jobbat összehozni, mint a Klubrádió), meg az is, hogy civil, pártoktól távolságot tartó  formációként működik – pacsirtanagy kérdés, hogy mondjuk egy-két hét múlva is annak lehet-e majd tekinteni, avagy szépen bedarálódik a politikai érdekek nagy kolbászába. Mondom mindezt akként, mint aki ma este meg fog benne szólalni…  a cikk folytatódik >>

Csönge vs. Viktor

orban-viktorcsonge-fideszOrbán Viktornak nagyon komoly kihívója akadt Csönge személyében. Legalábbis a Magyar Narancs 2013-as címlap- szavazásán. A szerkesztőség kiválasztotta az év legjobbnak tartott 10 címlapját és olvasói szavazásra bocsátotta. Jelenleg Orbán Viktor gázglóriás portréja vezeti a listát, de a második helyről a Jogállam vs. Fidesz (A Szépség és a Szörnyeteg)  cím alatti borító szorongatja: ezen Csönge a szépség (naná!), a szörnyeteg szerepében pedig egy székházvédő agyizom (cikkem erről korábban: Csönge és a marconák).

A szavazás állása december 27-én délután a következő (a képre kattintva lehet átmenni a Narancs oldalára – és szavazni is ott lehet; bekarikázva a két első helyezett):

narancs-csonge-orban

Frissítés: december 31-re a 13 %-os különbség 10 %-ra csökkent (Viktor 35 %, Csönge 25 %)

Frissítés: január 4-én a különbség már csak 8 % (Viktor 35 %, Csönge 27 %) – és még lehet szavazni!

Vonakodás nélkül

vona-kiszoA Kárpáti Igaz Szó interjút közöl Vona Gáborral. A náci nézeteket gyakran hangoztató, cigányozó, zsidókat listázni kívánó, EU-zászlót égető, mélyen antidemokratikus Jobbik elnökével kedélyes beszélgetés olvasható a lapban.

Kétségtelen, hogy a Fidesz-rezsim nemzetpolitikáját illető bírálatában akár igazat is lehetne adni Vonának, ám pillanatra sem lenne szabad arról megfeledkezni, hogy egy kirekesztő, szélsőségesen nacionalista, revizionista, rasszista és antiszemita nézeteket nyíltan valló, EU-ellenes, antidemokratikus párt elnöke mondja ezeket a szavakat. Az az ideológia, amelyet Vona és a Jobbik képvisel, csak káros elszigetelődést, romlást, vészt hozhat a magyarságra, esetleges hatalomra kerülésük tragikus következményekkel járna mind Magyarország, mind a magyar nemzet egésze számára – mint ahogy erre már volt példa a történelemben. E tekintetben Vona és pártja egyáltalán nem szolgálja a magyarság érdekeit, éppen ellenkezőleg.

Ezért súlyos hibának tartom, hogy így, ilyen népszerűsítő formában a KISZó teret ad Vonának, mert ezzel megtéveszti a kárpátaljai magyarságot és veszélyes, embertelen, ordas eszméket legitimál – ezt pedig mélyen elítélem és a lap olvasójaként határozottan elutasítom.

A nácikkal szemben nincsen engedékenység, nincsen tolerancia. Vonakodás nélkül, a leghatározottabban el kell utasítani őket. Az orgánum, amely teret ad önnépszerűsítő megszólásaiknak, bűnt követ el.


 

(Frissítés 2019: a forrás már nem érhető el, mint ahogy a Kárpáti Igaz Szó régebbi számainak archívuma sem)

Debreczeni-Elek, 2006

elek-debreczeniAz ATV ezen a héten Friderikusz Sándor régebbi riportjait sugározza esténként. Tegnap Elek István és Debreczeni József 2006-os vitáját láthattuk. Kivételesen izgalmas és tanulságos volt ez az ismétlés. Különösen Elek szereplése vetett fel sok kérdést. Szívesen megnézném azt a házi videót, amely Elek arcát mutatja, miközben ezt az adást nézi a tévében. Az utóbbi időben írt cikkei, szereplései fényében vajon hogyan tekint arra az önmagára, aki mélységesen fel volt háborodva azon, hogy a hajdani MDF-es harcostársat  az orbáni attitűd a baloldalra sodorta. Elek itt még foggal-körömmel védi a Fideszt, konzervatív és polgári értékekre hivatkozva száll síkra Orbán mellett és bizonyára nem tud elképzelni magáról egy Debreczeniéhez hasonló szembefordulást. Éva megjegyezte, hogy manapság bizony Elek István írja az akkori Debreczeni József cikkeit… Utóbbinál pedig a sodródás folytatódott:  független publicistából és kitűnő elemzőből – sajnos – pártember lett. …Hét év telt el. Ennyi idő alatt, mondják, az embernek kicserélődnek a sejtjei.

Haza a magasban helyett

hatter-hatalomElgondolkoztató, hogy egy téveszme eredményesebben egyesítheti a széthúzó magyarságot, mint mondjuk a nemzeti és liberális minimum közös elfogadása. Az ország és a nemzet sorsát ténylegesen befolyásoló elvek megítélésében rég kettészakadt az ország, de lám, akad valami, amiben mutatkozik némi egyetértés.

A Political Capital a Tárkival és más partnerekkel  készített kutatása szerint – olvasom – a magyarok 42 százaléka tudni véli, hogy nem a kormány irányítja az országot, hanem valami titkos háttérhatalom. Csupán 36 % százalék veti el egyértelműen ezt a nézetet. Ennél is meredekebb adat: ugyan a Jobbik szavazói állítják a legnagyobb arányban (68  %), hogy igazából nem a kormány kormányoz, ám őket meglepő módon az LMP-szavazók követik (52 % !), majd az MSZP jön 49 %-kal, és csak őutánuk következik a Fidesz (43 %), végül az Együtt 2014 a maga imponálóbb 32 %-ával .

Lám csak, milyen nagyfokú az egyetértés a pártokat választók között! Eljött az ideje, hogy sok millió magyar meggyőződése révén a Haza a magasban helyett létrejöjjön a Hatalom a háttérben.

Ahogy a téveszméket általában, jól be lehet majd lakni ezt a kényszerképzetet!

Ehhez képest a pártpreferencia nélküliek közül csupán 37 % vélekedik úgy, hogy valakik a háttérből irányítják Magyarország dolgait. Vélhetőleg ők annyira kiábrándultak a pártokból, hogy már az UFÓkban sem hisznek.

Kölcsey kontra Kölcsey

Berniczky Éva

Kölcsey kontra Kölcsey

mozgo7-8Nem vagyok egy emléktábla-fan. Olyankor sem, amikor holmi újrahasznosított konjunktúralovagok nem sértik fel a jóérzésemet. Alapjáraton riasztanak a kőbe foglalt tanúságok. Bár belátom a jelölés praktikumát, időben eligazító, múltidéző, nyilvántartó voltát, engem mégis zavar a márványba foglalt változtathatatlan hűvöse. Jó, tudom, Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort… De a felszólításnak engedve sem hoznak már lázba az emlékhelyek. Mert ugye a költőt is megingatja olykor a visszarévedés hiábavalósága, Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Töredelmesen bevallom további szentségtelenségemet, a kastélyok, várak nedves, rideg falaitól egyenesen kilel a hideg. Ha némi erőszaknak kitéve mégis bemerészkedem köveik közé, részvétteljes empátiával gondolok hajdani szép kisasszonyokra, úrnőkre, akik bizonyára nem úszták meg krónikus petefészek-gyulladás nélkül a tekintélyes lakhatást. Miközben tőlem telhetően azért próbálok megrendülni, a körülöttem zajló hétköznapi szatírák sajnos mind érzéketlenebbé tesznek a múlt fenségesebb pillanatai iránt. Egyre inkább Swiftért kiált az a kisszerűség, amivel a közéletben nap mint nap találkozom, amivel a nagyságokat kikezdik piti kis szerzetek. A kialakult káoszban azonban sosem lehetek biztos abban, ki a soros Gulliver, kik a törpék, kik az óriások. Egyetlen bizonyosságom, hogy a lovak legalább lovak maradtak. De ki üli meg őket? Emléktábla-állítás ügyében, úgy tűnik, egyáltalán nem mindegy, ki fia-borja áldoz a múlt dicsőítésére pénzt, paripát, fegyvert. Ezt igyekszik megerősíteni a legutóbbi skandalum, amivel a helyi lapokat teleírták. Itt van a város, neve is van, Huszt. Elsőre jámbor szülöttje jut eszembe. Szép Ernő, akit errefelé ritkán emlegetnek. Pedig finom abszurditása igazán illik hozzánk, közös dolgainkhoz. Ránk férne kevéske bohém szelídségéből, no meg néhány csepp önirónia. Nem ártana harcos perceinkben figyelembe vennünk Szép Ernő hadnagy úr békés üzenetét, amit az osztrák—magyar közös hadsereg tisztjévé avatásakor kardjára vésetett: „Leben und leben lassen!” Szép is lenne csak úgy élni és élni hagyni. Helyi szervezetünk katonái azonban jó ideje sokkal többre vágynak. Ha képletesen akarok fogalmazni, mondhatom úgy is, hogy harsányan rohamozzák a Tisza és a Nagy-ág összefolyásánál kiemelkedő szikla fenséges romjait. Miközben a vár helyét ostromolják dölyfösen, észre sem veszik, hogy rég elveszítették a házat. Inkább olvasnák Jókait, A huszti beteglátogatókat. Csöndesebben, nagyobb alázattal közelítve a literatúrához esetleg megértenének valamit Kölcsey sokat emlegetett Husztjából. Meglegyintené őket az irodalom szentsége, olyannyira, hogy egyszer, egyetlen egyszer merő véletlenségből magukba szállnának. Most azonban a jelekből ítélve még nem jött el a tisztító önmarcangolások ideje, úgy érzem, inkább távolodnak és távolítanak bennünket is a költő epigrammájának szellemiségétől. Semmit nem értettek meg belőle. Ezt sugallja ez az egész emléktábla-állítási cirkusz. a cikk folytatódik >>

Orbán és a vákuum-ablak

muanyag-ablakMa döbbenetes felfedezésre kellett jutnom. Rájöttem, hogy mi a döntő különbség a lakásunkban újonnan felszerelt hőszigetelő műanyag vákuum-ablakok és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között.  Hát az, hogy ezeknek a praktikus nyílászáróknak minden darabja rendelkezik egy olyan opcióval, amellyel Orbán sajnos nem: az ablakokat bármikor bukóra lehet állítani.


Más: Magyarország miniszterelnöke – Puszi, Orbán!