Hát előadóművész már nem lesz belőlem… A Magvető Kiadó kérésére készítettem el ezt a két nagyon amatőr webkamerás videófelvételt, az egyik már kint is van honlapjukon. Nekem, bevallom, nem igazán tetszik a saját felolvasásom, többszöri próbálkozás után is folyton bakiztam, a hangom sem természetes, ahogy pedig kinézek… Egyedül a bedrótozottságom imponáló… Csak azzal tudom nyugtatni magam, hogy van az egésznek, már az alliteráció kedvéért is, valami botrányosan bumfordi bája.
tejmozi
Sajátegerű dedikálás
Mivel sokan érdeklődnek könyvem felől és többen már jelezték vásárlási szándékukat, és mivel azok még többen vannak, akiknek nem tudok tiszteletpéldányt adni-küldeni, ezért az előbbiek nemes szándékának ösztönzésére, illetve az utóbbiak részleges kárpótlása céljából, továbbá mindazok számára, akiknek könyvemhez-regényemhez valamilyen kapcsolódásuk van, illetve a magam gesztusgyakorlási igényét kielégítendő a Tejmozi-blog külön oldalán sajátegerűleg folytatok virtuális … Olvass tovább
Átkozott provincia
Benedek Szabolcs kritikája könyvemről
Amikor tavaly egy meleg nyári napon átutaztam Ungváron, mivel egy kisebb társasággal voltam és amúgy is nagyon siettünk, nem látogattam meg Balla D. Károlyt. Nem látogattam meg, de miközben a városban araszoltunk, nézelődtem, és próbáltam kitalálni, merre lehet az az akkortájt bizonyára a szokottnál is forróbb manzárdszoba, amelyből Balla a világ történéseit figyeli, és ahonnét rendszeresen tudósít szemlélődéseiről – hol az írói életmű részeként, hol ahhoz ezer szállal kapcsolódva online felületen. Nem kétséges ugyanis, hogy BDK Kárpátalja legismertebb bloggere. Életének külső és belső rezdüléseiről számol be az interneten, sőt megkockáztatom, ő a magyar irodalom „leginteraktívabb” alkotója: ha valaki egyszer alaposan meg fogja vizsgálni írói pályáját, nem hagyhatja figyelmen kívül számtalan virtuális megnyilvánulását a blogbejegyzésektől kezdve egészen a közösségi oldalakon tett hozzászólásokig.
Interjú, könyv, hang
Ilyen is rég volt, harmadik napja még sakkozni sincs időm. Interjút kért egy kulturális magazin irodalmi felelőse. A Tejmozival kapcsolatban feltett kérdéseire emaiban válaszoltam. De kérdezett a nyelvről, a halálról, a nacionalizmusról, sőt a Kertész Ákos-ügyről is. Ezzel elkészülve fél napig próbáltam elfogadható szinten mikrofonba mondani és rögzíteni egy versemet, amely majd a 100 ezer … Olvass tovább
Tejmozi-blog
Egészen mostanáig fej-fej mellett haladtunk, ma azonban, mikor is rövid, ám hatékony szakmai látogatást tettem a fedett teraszunkon, nem kis megdöbbenésemre kiderült, hogy Évának eggyel több láda muskátlija van, mint ahány blogom nekem. Ezt az állapotot elfogadhatatlannak ítéltem és sürgősségi munkával befejeztem egy régebben kezdett blogom dizájn-munkáit, egyben nyilvánossá is tettem az eddig suttyomban építgetett … Olvass tovább
Tejmozi: részlet, borító
A Magvető Kiadó honlapjának kötetemet bemutató oldaláról már regényem egy szövegrészlete is elérhető .pdf formátumban, olvasóimnak kedveskedve itt alább is közreadom – néhány mondattal megtoldva. Másik érdekesség, hogy a Magvető Facebook-oldalán a kiadó megosztotta a BDK Onlinra feltett posztomat, amelyben azon tűnődöm, hogy mi legyen a könyv fülszövege, s a szerkesztői javaslatok mellett néhány saját ötletemet is bemutatom: Mi legyen a Tejmozi fülén? A kérdésre a kiterített borító ad választ.
Magvető, Tejmozi
Hamarosan… A kiadó ajánló sorai: »A főhős apja otthoni műtermében ,,megélhetési” aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget – ? – egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később … Olvass tovább
Tejmozi, szófelhő
Az ismert szófelhő készítő online szoftver segítségével elkészítettem rövidesen megjelenő regényem szófelhőjét. A kattintásra nagyítható kép a legtöbbször használt 250 szót mutatja, a betűnagyság az előfordulás gyakoriságát jelzi. A grafikus hatású kép talán ezt-azt megelőlegez regényemből. Szófelhő – Tejmozi
Egy regény fülei
Újraolvastam harmadik regényem kéziratát. Tettem ezt ünnepélyes alkalomból: a kiadó szerkesztője elküldte észrevételeit. A szöveg egészéről igen kedvezően nyilatkozott, igazítani valót sem talált túl sokat; amit megkérdőjelezett, az leginkább néhány modorosság vagy erőltetett eredetieskedés volt, illetve egy-egy pontatlanságra és a saját stílusomba nem illő kifejezésre hívta fel a figyelmemet. Megjegyzéseit szinte kivétel nélkül akceptáltam. S miután észrevételei nyomán elvégeztem az igazításokat, újraolvastam a teljes szöveget, még magam is javítva pár apróságot.