Ukrajna etnikai térképe

Ukrajna etnikai térképe
Ukrajna etnikai térképe. Nemzetiségi, nyelvi. térkép. A lakosság megoszlása

Ukrajna lakosságának etnikai megoszlása

Főbb népcsoportok a 2001-es népszámlálás alapján:

  • ukrán 77,8%
  • orosz 17,3%
  • belarusz 0,6%
  • moldován 0,5%
  • krími tatár 0,5%
  • bolgár 0,4%
  • magyar 0,3%
  • román 0,3%
  • lengyel 0,3%
  • zsidó 0,2%

Nyelvi megoszlás – ivatalos nyelv – államnyelv

Ukrajna hivatalos nyelve az ukrán, mint államnyelv. A használt írásrendszer a cirill ábécének az ukrán változata. Az ukrán mellett regionálisan, főleg a keleti országrészen leginkább elterjedt és használt nyelv az orosz. Ukrajna déli és délkeleti megyéiben a lakosság jelentős része orosz ajkú. További, jóval kevesebb ember által beszélt nyelvek: belarusz, bolgár, cigány, gagauz, görög, lengyel, jiddis, karaim, krími tatár, magyar, moldáv/moldován, német, örmény, román, ruszin, szlovák, cseh.

ukrajna többségi nyelvek
Régiók szerinti többségi nyelvek az országban 2001-ben (Wikipédia)

A 2014-es regionális háború és a Krím annektálása, majd a 2022 február 24-én Oroszország részéről Ukrajna lerohanását célzó totális háború döntő mértékben megváltoztatta az ország nemzetiségi, nyelvi és vallási megoszlását.

Lásd még: A független Ukrajna | Magyarok Ukrajnában, Kárpátalján


A Szovjetunió felbomlása után 1991-ben függetlenné vált Ukrajna

Oroszország után a legnagyobb ország Európa keleti térfelén. Magyarország legnagyobb szomszédja. Nyugatról Szlovákia és Lengyelország, északról Fehéroroszország (Belarusz), keletről Oroszország, délnyugatról Moldova, Románia és Magyarország határolja. Déli határát a Fekete-tenger és az Azovi-tenger mossa (ezeket a tengeri kijáratokat Oroszotszág 2022-ben részben elfoglalta), ezek közé nyúlik be a Krím félsziget, amely már nem számítható ukrán területnek, mert Oroszország 2014-ben annektálta.

Ukrajna fővárosa Kijev, lakosainak száma 2015-ben az elcsatolt és orosz felügyelet alá vont területek lakosai nélkül 42 millió 800 ezer volt, hivatalos nyelve az ukrán, pénzneme az ukrán Hrivnya (UAH), telefon-előhívószáma +380.

Az ország legkisebb közigazgatási egysége a terület délnyugati csücskében, Kijevből nézve a Kárpátok gerincén túl elhelyezkedő Kárpátalja, amely 1920-ig a történelmi Magyarországhoz tartozott, majd számos hatalomváltás és határmódosítás történt.

A Kijevi Rusz rövid története

A Wikipédia szerint az ukránok elődeivel, a keleti szlávokkal kapcsolatba kerülő legfontosabb etnikum a vikingek voltak, akiket Európa keleti részén varégoknak neveztek. A varégok a jó üzlet reményében járták be a keleti szlávok lakta Kelet-európai-síkságot a Bizánci Birodalomig és a Kaszpi-tengerig. Ezek a felfegyverzett kalmárok a kereskedelmi útvonalaik mentén telepeket alapítottak, a stratégiailag fontos helyeket fegyverrel biztosították. Megjelenésük óriási szellemi hatással volt a térség lakóira.

862-ben a mai Novgorod környéki finn és szláv törzsek fellázadtak a vikingek ellen, de hamarosan egymás ellen fordultak. Az orosz krónika szerint a felfordulás miatt a helyi vezetők újra behívták a varégokat, hogy „jöjjenek és uralkodjanak”. Rurik (kb. 830–879), két testvérével a varégok élén letelepedtek Holmgard körül.Utódai alapították a Kijevi Ruszt.

882-ben Rurik utódja, Oleg fejedelem bevette Kijevet és azt új birodalma: a Kijevi Rusz fővárosává tette.

Vlagyimir nagyfejedelem 988-ban felvette a kereszténységet. Egyéb keresztény jellegű építkezések mellett, ő alapította a Kijev melletti Pecserszka Lavra barlangkolostort is. Politikájával Róma helyett Bizánc felé fordult. 1054-ben Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem halálával a birodalom fénykorának is vége szakadt, és az egységes állam kis fejedelemségekre (Novgorod, Szúzdal, Lodoméria, Halics, Vlagyimir stb.) esett szét. A legsúlyosabb csapást 1238 és 1240 között a Batu kán által vezetett mongol seregek mérték a keleti szlávokra: a későbbi ukrán területek – köztük Kijev is – az Arany Horda fennhatósága alá kerültek, ami véget vetett a Kijevi Rusz fennállásának is.