Balla D. Károly UngParty virtuáléja

BDK BLOG • BLOGFŐ • BDK eligazító • weboldal seo google optimalizálás | linképítés ingyen - árak |

BDK bázis BLOG • Tartalommarketing - linkmarketing • laptop szerviz marketing szolgáltatás • Piréz Blog •

Balla D. Károly jegyzetei KÖZÉLET témában: politika, társadalom, kisebbség, szervezetek, pártok...

A magaslati haza elvesztése

Rossz a közéleti-politikai közérzetem. Nehéz röviden és pontosan megmagyaráznom, hogy miért. Talán úgy fogalmaznék, hogy bár bő évtizede már leszámoltam bizonyos illúziókkal és megértettem, csakis privát életembe visszavonulva alakíthatok ki a magam számára olyan életvitelt, amely megfelel nekem s amely nem kényszerít méltatlan kompromisszumokra, azért ennek ellenére éltek bennem a környező világra vonatkozó bizonyos kollektivista ideálok – amelyek most, az utóbbi években, ugyancsak szertefoszlottak.

Ezek közül az egyik az, hogy végképp elvesztettem hitemet a kárpátaljai magyarság egészséges önvédelmi képességeiben. Ez a nemzeti kisebbség korábban évtizedeken keresztül sikeresen dacolt a hol keményebb, hol lágyabb szovjet diktatúra asszimiláló erejével, kiszolgáltatottsága közepette és a modus vivendi diktálta  kompromisszumok ellenére sem vesztette el morális tartását. A rendszerváltás utáni kezdeti önmagára találás biztató jelei után azonban az utóbbi két évtizedben teljesen szétzilálódott, végzetesen megosztottá vált és ami ennél is súlyosabb: ahelyett, hogy ellenállt volna és kikerülte volna a csapdahelyzeteket, ahelyett a kiszolgáltatottság új és újabb kötelékeit vette magára, mintegy önként dugta fejét a hurkokba; így vált a nagy, a közepes és a nevetséges pitiáner hatalmi érdekek tehetetlen alattvalójává.

A másik, talán ennél is fájdalmasabb felismerésem, hogy megszűnt az a haza a magasban, amelynek létezését korábban nemcsak erősen hittem, hanem naponta meg is éltem. Ez volt az a másik Magyarország,  amely a földrajzi  ország  fölött helyezkedett el és sem politikai, sem ideológiai szempontból nem volt determinált, amelyet leginkább a közös nyelv és a kultúra tartott a magasban, amelyben nem volt nyoma sem a nyílt kirekesztésnek, sem a sunyi kettős beszédnek és gyanakvásnak, helye volt viszont benne a befogadásnak, a szabad értékválasztásnak, a toleranciának, az empátiának és szolidaritásnak. Ha az ember Magyarországra utazott, mindig közelről érezte ennek a hazának a létezését, legtöbbször elég volt felegyenesednie, és a feje máris belelógott. Ha mégsem, akkor is elég volt lábujjhegyre állni. Nagyokat szippantva hazahozhattuk tüdőnkben a magaslati haza levegőjét. De láthattuk fizikai közelség nélkül is: könyvek, folyóiratok, filmek, hanglemezek szépen megidézték – amikor pedig beköszöntött az internet világa, többé nem lehetett gondunk: az illyési szimbólum, a haza a magasban virtuálisan testet öltött a világhálón.  Egy rövid időre.  Mert alig kezdtünk örvendezni a kitárult lehetőségeknek, amikor odalenn, a fizikai Magyarországon galád árulás történt: akadt valaki, aki az ország felét kitagadta a hazából.

Hosszú ideig reméltem, hogy a magaslati haza ebbe nem rendülhet bele. Hogy mi, akik büszke, felszegett fejű polgárai voltunk ennek az emelkedettségnek, soha nem fogunk engedni a megosztottságnak. De a jelek másról tanúskodtak. A jelek először is azt mutatták, hogy sokaknak kedvére van a kitagadás, s ezt sürgősen ki is nyilvánították. De ez még nem lett volna olyan nagy baj: a magaslati hazának mindig is voltak meggyőződéses ellenlábasai, mint ahogy mindig is akadtak fenekedő konjunktúralovagok. A tragédia azzal kezdődött, amikor mi, kitagadottak hiába vártuk, hogy bent maradt társaink majd ellene szegültnek ennek az árulásnak. Majd szót emelnek miértünk. De nem tették meg. Csoóri nem emelte fel szavát Kertész Imre védelmében, Jókai Anna nem szállt síkra Esterházy mellett, Albert Gábor, Tornai József nem tette helyre a  a Konrád-kirekesztőt,  Görömbei András, Szörényi László nem védte meg Radnóti Sándort, Sára Sándor nem emelt szót Tar Béláért. A bent maradtak sunyi (vagy egyetértő) hallgatása kíséri a lassan teljessé vált kirekesztést. A kitagadottak pedig elkezdtek kitagadottként viselkedni. Ha idegennek bélyegeznek, előbb-utóbb idegen leszel. És többé hiába keresed a hazádat a magasban, ha Magyarországon jársz, hiába pipiskedsz, rozoga sámlit hiába teszel lábad alá, itthon hiába nyitsz könyvet, hallgatsz rádiót, hiába kattintgatsz az egérrel – csak a múltat találod, és a jelen véresre szakadt foszlányait.

Ezért rossz a közérzetem.

2013

Téveszme a magasban

Elgondolkoztató, hogy egy téveszme eredményesebben egyesítheti a széthúzó magyarságot, mint mondjuk a nemzeti és liberális minimum közös elfogadása. Az ország és a nemzet sorsát ténylegesen befolyásoló elvek megítélésében rég kettészakadt az ország, de lám, akad valami, amiben mutatkozik némi egyetértés.

A Political Capital a Tárkival és más partnerekkel  készített kutatása szerint – olvasom – a magyarok 42 százaléka tudni véli, hogy nem a kormány irányítja az országot, hanem valami titkos háttérhatalom. Csupán 36 % százalék veti el egyértelműen ezt a nézetet. Ennél is meredekebb adat: ugyan a Jobbik szavazói állítják a legnagyobb arányban (68  %), hogy igazából nem a kormány kormányoz, ám őket meglepő módon az LMP-szavazók követik (52 % !), majd az MSZP jön 49 %-kal, és csak őutánuk következik a Fidesz (43 %), végül az Együtt 2014 a maga imponálóbb 32 %-ával .

Lám csak, milyen nagyfokú az egyetértés a pártokat választók között! Eljött az ideje, hogy sok millió magyar meggyőződése révén a Haza a magasban helyett létrejöjjön a Hatalom a háttérben.

Ahogy a téveszméket általában, jól be lehet majd lakni ezt a kényszerképzetet!

Ehhez képest a pártpreferencia nélküliek közül csupán 37 % vélekedik úgy, hogy valakik a háttérből irányítják Magyarország dolgait. Vélhetőleg ők annyira kiábrándultak a pártokból, hogy már az UFÓkban sem hisznek.

2013. augusztus

2012. Október 23 - tiltakozás az Orbán-rezsim ellen

Magyarországot elidegeníti Európától az Orbán-kormány. A miniszterelnök és csapata, úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy az ország kiiratkozzon a jogállamiság és az alkotmányosság intézményeiből, lényegében már a demokrácia van veszélyben, a jogrendszer egypártivá vált, a médiában a szólásszabadságot korlátozó hatalmi presszió tapasztalható. Elemzők sokasága állítja (és nem csak balaoldaliak), hogy az ország a hibás gazdaságpolitika miatt nem tudja elhagyni a hanyatló gazdasági kényszerpályát .

Mindez önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy a demokrácia és a jogállamiság hívei határokon belül és kívül egyaránt fellépjenek az Orbán-rezsim ellen, és felemeljék hangjukat azok is, akik a gazdasági hazardírozást elítélik és látják roppant veszélyeit.

A tiltakozás és felháborodás valamennyi formáját azonban nem is annyira a fentiek teszik indokolttá, hanem az, hogy mindez nemcsak pimasz hatalmi arroganciával párosul, hanem egy olyan ideológiai háttér kiépítésével is együtt jár, amely a társadalmi kirekesztésen, vagyoni, faji, vallási, nemi megkülönböztetésen alapszik.

Az effajta eszmerendszer megerősödése, ráadásul kormánytámogatással, szükségszerűen vezet nem csupán gyűlölködéshez, hanem erőszakhoz is, népcsoportok, vallási és faji közösségek elleni atrocitásokhoz, a másként gondolkodók és az elvárttól eltérő identitással rendelkezők elleni fellépéshez. Mindez szögesen ellentétes nem csupán az alapvető emberi jogok nemzetközi normáival, hanem akár a keresztényi értékrenddel is.

Az Orbán-kormány áldatlan tevékenysége mérhetetlen károkat okoz a határon túli magyarság körében is: Kárpátalján soha nem volt ekkora a széthúzás, nem volt ilyen politikai-ideológiai alapú gyűlölködés a magyarországiakkal megegyező törésvonalak mentén szétszakított népcsoporton belül. Az exportáruvá vált orbáni nacionalizmus a kárpátaljai magyarsággal szembeni ellenszenvet is táplálja az ukránok-ruszinok körében, a Fidesz által favorizált kárpátaljai magyarságszervezet sérelmi politizálása pedig lehetetlenné teszi a kárpátaljai magyarság integrálódását és akadályává vált annak is, hogy e nemzeti kisebbségnek létrejöjjön a hatékony politikai érdekképviselete.

A magam szerény módján az alapvető elvi okokon túl ezért is csatlakozom az október 23-i megmozdulásokhoz és

A LEGHATÁROZOTTABBAN TILTAKOZOM AZ ORBÁN-REZSIM MEGOSZTÓ, KIREKESZTŐ, A SZABADSÁGJOGOKAT KORLÁTOZÓ ÉS A DEMOKRATIKUS-LIBERÁLIS GONDOLKODÁST ELUTASÍTÓ MAGATARTÁSA ELLEN.

A KORMÁNYNAK BUKNIA, A FIDESZNEK VESZTENIE, ORBÁN VIKTORNAK PEDIG EGYSZER S MINDENKORRA TÁVOZNIA KELL A MAGYAR KÖZÉLETBŐL.

Balla D. Károly

A petróleumcápa

Jó az, ha az embernek van egy kormánya. Biztosan jó, mint ahogy általában jobb szokott lenni, ha valami van, mint az, ha valami nincs. Ezt én akkor értettem meg, amikor háromévesen először látott meztelenül egy nálam fiatalabb kislány, és roppant módon elcsodálkozott azon, hogy nekem van valamim, ami neki nincsen. Amit én persze nem hittem, mármint hogy neki ne lenne ugyanolyanja, így hát ő is meztelenre vetkőzött, és neki valóban nem volt, ami nekem nagyon is.

És akkor nagyon büszke lettem, hogy lám csak, lám, nekem igen, neki pedig nem, és észrevettem, hogy a kislány is irigyli tőlem.

Ezért gondolom, hogy jó az, ha van az embernek egy kormánya, mert az mégis jobb, ha van valami, mint ha nincs.

Az apámék szomszédjának például bodegája volt, és a kerítésen átkíváncsiskodó szomszéd kislány folyton azzal idegesítette a két fiút, apámat és nagybátyámat, hogy „Tuddod, Lacci, tuddod Palli, nekkünk van boddeggánk, és nektek niiiiincs”, mígnem egy szépnapon a fiúk megelégelték a hencegést és visszakiabáltak, utánozva a leányka beszédhibáját: „És nekkünk van petrólleumcáppánk, de nektek niiiincs”. A kislány megszeppent, nem tudta, mi lehet a petróleumcápa, de érezte, a bodegánál mindenképpen valami fontosabb, abbahagyta hát a dicsekvést, hiszen ha valakinek van valamije, az jobb, mint ha nincsen. És apámék nagyon büszkék lettek a petróleumcápára, és másnap már nemcsak ezt kiabálták át, hanem más petróleum állatok nevét is. Addig-addig, amíg a kislány rimánkodóra fogta, hogy legalább egyetlen kis petróleumegérkét adjanak neki, mert hát, bizony, jobb az, ha valami van, semmint ha nincsen.

Ha az embernek van egy kormánya, az például jó.

Hogy nekem van-e, arra nagyon nehéz válaszolnom. Mivel az állampolgárságom és lakhelyem egyrészről, nemzetiségem és anyanyelvem másrészről két különböző országhoz köt, így kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy nekem bizony két kormányom is van, tessék engem azonnal elkezdeni irigyelni! Ám az igazsághoz közelebb áll, ha inkább azt állítom, hogy nekem nem hogy kettő nincsen kormányból, hanem még egyetlen valamire való sem, amit most kénytelenek lesznek nekem anélkül elhinni, hogy a hároméves koromban gyakorolt bizonyítási módszerrel nyilvánvalóvá tenném. Már csak azért sem, mert azóta igen szemérmes lettem, olyannyira, hogy a hiányosságaimból megpróbáltam erényt kovácsolni. Ahogy mondani szoktam: ha az embernek elegendően sok a hendikepje, akkor van rá esélye, hogy páholyból nézze az életet. Nos, nekem mindenféle hátrányos helyzetből épp eleget sikerült begyűjtenem ahhoz, hogy hátradőlhessek és derűs mosollyal szemléljem, ami akár ott, akár itt történik. Nehéz elhinni, mégis igaz, hogy az ukrajnai politikai életet egyáltalán nem ismerem, erősen gondolkodóba esnék, ha az éppen aktuális miniszterelnök nevét kérdeznék, mert bár persze Kucsma államelnök nevét jól ismerem, de a miniszterelnökök sorozatának követésében valahol Lazarenko után elvesztettem a szálat. És ha Pusztovojtenko vagy Kinah neve be is ugrik, arról már valóban fogalmam sincs, hogy ki a kultuszminiszter vagy ki vezeti a belügyi tárcát. Nemigen tudom, hogy mi folyik az ukrán parlamentben, nem látom át a pártok erőviszonyát, nem ismerem jelöltjeiket, és ha megkérdezik, kit tartok esélyes befutónak, legszívesebben azt válaszolnám, hogy de hiszen már vége a téli olimpiának. Vagy pedig azt, amit egyik barátom édesapja a harmadik pohár bor után: „Hát nem mindegy nekünk, kárpátaljai ruszinoknak, hogy a doni kozákok kit választanak atamánnak?”

Így aztán érthető, hogy azt a kormányt nem vallhatom magaménak, mivel semmit nem tudok róla.

Ezt meg azért nem, mert túl sokat…

Pedig jó az, ha az ember fiának van egy kormánya. És kivált jó a nemzet fiának, ha a kormánynak van nemzetpolitikája.

„Tuddod, nekkem van nemzetstrattéggiám! És nekkem van immázsközpontom meg státtustörvénnyem.”

Talán mégis kiváltom a magyarigazolványt, hogy azzal meg én dicsekedhessek a másik szomszédnak. Habár a petróleumcápával alighanem jobban járok, mert az mégis csak nekem, nekem van egyes egyedül.

(2002)

Virtuális Magyar Köztársaságom

…eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg.

Abból a szomorú alkalomból, hogy a Magyar Köztársaság – úgy is, mint demokratikus jogállam – 2012. január elsejével, az egypárti, kirekesztő szellemű, a történelem kerekét visszafelé forgató alkotmány életbe lépésével megszűnt, megalakítottam a magam Virtuális Magyar Köztársaságát, amely blog formájában öltött testet. Kárpátaljai magyarként szellemi szempontból voltaképp eddig is valamiféle magasba emelt virtuális haza lakója voltam. Ukrajnát soha nem fenyegette az a veszély, hogy hazámnak érezzem, mindig is úgy tekintettem rá, mint valami kellemetlen éghajlatra, de a tényleges Magyarországot se vallhattam magaménak – egyfelől azon egyszerű okból, hogy soha nem laktam a területén, másfelől mint a különböző politikai kurzusok uralta állami formáció sem tudta szívembe lopni magát. Hosszú ideje állandósult az a véleményem, hogy a hivatalos Magyarország szerencsétlenül, felemásan, koncepciótlanul, önérdekűen foglalkozik a határon túli magyarok kérdéskörével. Így aztán, amióta a magyarságtudat meghatározó részévé vált identitásomnak, szellemi síkon egyfajta elvonatkoztatott nyelvi és kulturális hazában élek, amely fölötte áll mindenféle földrajzi, politikai, állampolgári meghatározottságnak. Ugyanakkor ez a magasba emelt haza eddig a tényleges Magyarországgal összefüggésben képződött meg tudatomban, és korábban nem éreztem szükségét annak, hogy mint „külön helyet” meghatározzam. Erre a lépésre csak most szántam el magamat, látva, hogy a választók felhatalmazásával és bizalmával messzemenően visszaélő politikai erő hogyan sajátítja ki a maga számára és hasznára mindazt, amit a magyarság közös ügyének gondolok. Teszi mindezt arrogáns elszántsággal, álszent hazugságokkal és cinikus arcátlansággal, ráadásul olyan módon, hogy nem csupán a szellemi élet és kultúra egészséges működését mérgezi meg, hanem gazdasági csődbe is sodorja az országot. Külön-külön e két kedvezőtlen körülmény még elviselhető: a szellemi szabadság segít átvészelni az anyagi gondokat, a jólét pedig elviselhetőbbé teheti a szabadságjogok egy részének a hiányát. Ám amikor a kultúrára, színházra, művészetre, sajtóra ideológia nyomás nehezedik és mindez állampolgárok millióinak egzisztenciális kiszolgáltatottságával és helyzetük kilátástalanságával párosul – akkor eljön az ideje annak, hogy a kívülálló még kívülebb helyezze magát és saját helyét a fennálló hatalmi struktúrával szemben határozza meg

Közélet - politika, társadalom, kisebbség, szervezetek, pártok

Balla D. Károly: jegyzetek KÖZÉLET témában: politika, kisebbség, társadalom, határon túli magyarság, szervezetek, pártok, kárpátaljai magyarság, magyar, közélet, politika, társadalom, kisebbség, magyarság, határon túli, kárpátaljai, kisebbség, fidesz, demokratikus, ellenzék, társadalom, választások, párt, pártok

Orbánt belülről

Egyre biztosabb vagyok abban,  hogy Orbán Viktort csak belülről lehet megbuktatni. Ami persze nem jelentené automatikusan a Fidesz politikájának gyökeres megváltozását, de az autokrata Orbán-rezsimnek mégis véget vetne, és utat nyithatna valamiféle társadalmi konszolidáció felé. Az, hogy a demokratikus ellenzék a 2014-es országgyűlési választáson győzelmet aratva buktassa meg a Vezért, egyre kevésbé látszik valószínűnek (bár a közvélemény-kutatások eredményei akár csalókák is lehetnek), lévén a baloldalon még mindig tart a bénázás, a megosztott erők nem képesek sem átütő hatékonysággal tematizálni a kormányoldali botrányokat (pl trafikmutyi), sem úgy leleplezni a kampány-intézkedéseket (pl. rezsicsökkentés), hogy azok tényleges tartalma (a nagy átejtés) a választók tömegei számára világossá váljon, de nem képesek kimozogni az újra és újra rájuk sütött bélyegek alól sem. Eközben a kormány láthatóan bármit lenyomhat a lakosság torkán, úgy tűnik, a többséggel még mindig sikerül elhitetni, hogy az álságos nemzeti-keresztényi cukormázzal bevont keserű pirula valójában csokoládé. De egyelőre még az EU is lenyeli a békát, Orbán egyre nagyobb baromságaira hiába születnek az egyre szánalmasabb magyarázatok, végül mégis minden annyiban marad.

Tovább megyek: ha a demokratikus ellenzék mégis győzne jövőre, az nem jelentené Orbán tényleges bukását. Ahogy ezt a szándékát be is jelentette, előre sikerült megkötnie a következő kormányok kezét, az ország kockázatos kényszerpályán halad, erről letéríteni egy várhatóan hisztérikus magatartású jobboldali ellenzékkel a háttérben szinte lehetetlen (ehhez legalábbis kétharmad kellene). Lehet tehát bárki a baloldali kormányfő, népvezérnek megmarad Orbán és (nem mellékesen Áder köztársasági elnök támogatásával) gyakorlatilag az ő egyetértése nélkül semmi sem történhet majd a magyar politikában.

Ezért gondolom, hogy amíg saját fideszes alattvalói ki nem rúgják alóla a trónjául szolgáló pénzes ládikát, addig Orbán Viktor teljhatalmának a megdöntésére nincsen mód. Elsöprő erejű népharagra vagy arra, hogy (például pszichés állapotának további romlása miatt) önként lemondana, kár számítani.

Marad a belső puccs. Akkor tehát hajrá Fidesz? Nagy kérdés, hogy a lassan csak jóllakó oroszlánnál  mennyivel jobb a sok éhes kis hiéna.

2013. május

 

2013 áprilisában megkíséreltem a 2014-es magyarországi országgyűlési választások eredményeit megtipplni. Összességében 55 %-ot adtam a mostani kormányerők, és 45 %-ot a demokratikus ellenzék győzelmének. Ezen belül 10-10 %-ra taksáltam az ottani vagy itteni 2/3-os győzelmet, 15-nek gondolom azt, hogy a Fidesz vékony többséget szerez és 30 %-nak azt, hogy a Jobbikkal koalícióra lépve fog kormányozni. A maradék 35 % a demokratikus ellenzék vékony győzelme. Részletek:

Kinek az esélye?

Egy röpke esztendő, és kiderül. Kiderül, hogy az Orbán-rezsim megy vagy marad. Ha marad, akkor hogyan és mennyire, mibe kapaszkodva és mivel fenyegetve, ha pedig megy, akkor mi váltja fel. Aligha akad, aki ne latolgatná az résztvevők esélyeit, ne játszana el ezzel vagy azzal a lehetőséggel, s ne állítaná fel a maga prognózisát. Én sem lehetek puszta szemlélődő, bár a rám kínált állampolgárság és szavazati jog helyett (de annál sokkal erősebben) a nyelv, a kultúra köt a magyarsághoz, s ennek révén érzek felhatalmazást arra, hogy – s hadd fogalmazzak kivételesen patetikusan – a nemzet sorsában osztozzam. Oly módon is, hogy rosszabbnál rosszabb abszurd drámákat vizionáljak erre az ingatag kárpát-medencei színpadra, ha már sem politológus, sem társadalomtudós, sem történész nem vagyok. A kulisszák mögé nem látok, nincsenek bennfentes információim sem a magyar politika belső erőviszonyait, sem a lakosság tényleges választói szándékát illetően, így tudományos hitelességű prognózis készítésére amúgy sem vállalkozhatnék. Maradnak hát a képzelet szülte dramaturgiák, forgatókönyvek.

(1. Kétharmad oda. Valószínűség: 10 %). Az erőteljes kormánypropagandának és a nagyarányú osztogatásoknak, szapora hangulatjavító intézkedéseknek és nem utolsósorban a határon túlról leadott pár százezer szavazatnak köszönhetően, illetve az ellenzék erőtlensége és megosztottsága miatt Orbán Viktor újra megszerzi a 2/3-ot. A Fidesz megnyugszik. Hatalmi éhségüket eddigre nagyrészt kielégítették, saját embereik ülnek minden fontos pozícióban, a döntéshozó, pénzosztó, felügyelő egy egyéb testületekben, intézményekben a Nemzeti Banktól a községi sportklubokig bezárólag. A pártelitnél szélesebb klientúra is nagyrészt pozícióhoz, kisebb-nagyobb hatalomhoz, bőséges jövedelemforráshoz jutott. Ami befolyás még megszerezhető, arra az új négy év bőven elegendő lesz, gondolják, így enyhítenek a tempón. Már nincs szükség a permanens harcra sem a kultúra, sem az oktatás, sem a közigazgatás területén, már nincs kit legyőzni: az ideológiájukkal és politikai meggyőződésükkel szemben álló csoportokat már perifériára szorították. Békés pártállami idők következnek, a pedagógusok tanítják Nyírőt és Wasst, a mozik játsszák a Vajna-ízlésű filmeket, a fényes papi segédlettel felszentelt Nemzetiben parádézik az úri osztály krémje. Befejeződik a más meggyőződésűek kivándorlása vagy meghasonlása-elhallgatása, az ellenállás félig vagy teljesen illegális szűk körökbe húzódik vissza. A pártutasításos rendszer körülményei között a szigorú központi irányítás egyrészről és a lakossági megfelelni akarás másrészről stabilizálja a társadalmat, a befektetők túlteszik magukat aggályaikon, egyre több a beruházás, növekedésnek indul a termelés. A korábban oly neuralgikus társadalmi kérdésekről szó alig esik, a roppant szerény, de stabil megélhetési lehetőségek iránti ragaszkodás a társadalom javát kitevő rétegekben lassan kitermeli a nyugalom és elégedettség hormonjait. Orbán hátradől bársonyszékében, és jól mulat azon, ahogy fintorogva és öklendezve bár, de Európa lenyeli a békát.

(Szűkös többség ott. Valószínűség: 15 %). A Fidesz-KDNP drámai választási küzdelemben vékony parlamenti többséget szerez és újra kormányt alakít, de az Orbánt kis híján legyőző ellenzéki oldal már megérezte erejét. Számolni kell vele, ami a kormányoldalnak nagyon nincs ínyére. Ráadásul sokkal kisebb lett a parlament, a nagy osztogatások után az államkassza üres, Matolcsy hiába nyúl bele könyékig a devizazsákba: az új győzelemtől több hatalomra és több pénzre ácsingázók egyre mohóbbak és mind többen vannak, telhetetlenségüket kielégíteni a meggyengült kormány nem képes. Az elégedetlenség most már a régi hívek táborában is növekszik, az őszi önkormányzati választásokon az ellenzék tarol, a kormány és a Fidesz lehetőségei tragikus mértékben összezsugorodnak. Belháború indul, egyre nagyobb a belső ellenzék, amely úgy látja, Orbán Viktor nem ilyen lovat ígért nekik arra az esetre, ha minden elvüket feladva a végsőkig kitartanak mellette. Mindez megviseli a miniszterelnököt, megretten a bukás lehetőségétől, új kormányzása második évében boldogan menekül a Sándor-palotába. De a Fidesz második-harmadik vonala nem elégszik meg ennyivel, Orbán bizalmi embereit is félreállítják. Ez azonban a vesztüket okozza: nélkülük az országot működtető korrupciós struktúra megroppan. Leáll a termelés, megugrik a munkanélküliség, elszabadul az infláció. Országos sztrájkok, mindennapi tüntetések, zavargások, bűnözői csoportok megerősödése. Anómia, káosz, anarchia. Az erejét egyre meggyőzőbben fitogtató ellenzék mindezt kihasználva kierőszakolja és megnyeri az előrehozott választásokat.

(3. Se-se. Valószínűség: 30 %) Sem a demokratikus ellenzék, sem a kormánypártok nem szereznek abszolút többséget. A Fidesz a mandátumoknak 40 % körüli hányadára tesz szert, és összességükben hasonló teljesítményt nyújtanak a parlamentbe bekerült demokratikus ellenzéki pártok is. Kormányt az alakíthat, aki a 15-20 %-ot elérő Jobbikkal összeáll. A demokratikus oldal erre nem mutat majd hajlandóságot, ám Orbán Viktor – a legfőbb cél: hatalma megtartása érdekében – koalícióra lép a Jobbikkal, amelynek ideológiája végképp benyomul az erre fogadóképesnek mutatkozó Fideszbe (bár sokan távoznak a pártból…). Magyarország kilép az EU-ból, rövid idő alatt befejeződik a demokratikus társadalmi berendezkedés végleges felszámolása. Általánossá válik a gyanakvás, az állam behatol a magánéletbe. A sovén és irredenta állampropaganda mellett teljes törvényi legitimációt kap a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia… Orbán Viktor és Vona Gábor karöltve indul minszki, bakui, pekingi, moszkvai pofavizitre.

[Kisebb valószínűségű alesetek: a) Nagykoalíció alakul a Fidesz-KDNP + a demokratikus ellenzéki pártok részvételével. Az egymástól roppant távolságra került politikai oldalak Jobbik-kiszorító kényszerű összefogása nem hoz stabil kormányzást, egy éven belül új választásokat kell kiírni. b) A parlamentben a többséget meg nem szerző erők közül a Fidesz-KDNP vállalja a kisebbségi kormányzást. Paktum születik: cserébe azért, hogy Orbán Viktor nem lép koalícióra és távol tartja a hatalomtól a Jobbikot, a demokratikus ellenzék vállalja, hogy konstruktív magatartást tanúsítva kívülről fogja támogatni a kormány-kisebbséget. Például megszavazza a költségvetést, a törvényeket, kinevezéseket stb., azaz így biztosítja a kormányzás működőképességét. A kényszerházasság azonban nem működik, kormányválság alakul ki. c) Kormányképes parlamenti erő híján új választásokra kerül sor, amelynek ugyanez lesz az eredménye. Ezért ismét új választást kell kiírni. És újra. És újra… Ezalatt a Jobbik annyira megerősödik, hogy a negyedik kört már ők nyerik.]

(4. Vékony többség itt. Valószínűség: 35 %) A demokratikus pártok szűkös parlamenti többséget szerezve közösen alakítanak koalíciós kormányt. Kísérletet tesznek az ország rendbetételére, a jogállamiság helyreállítására, a gazdasági-pénzügyi helyzet életképesebbé tételére, a társadalmi viszonyok normalizálására – de három komoly akadályba ütköznek. Az első, hogy a gyenge többség szinte lehetetlenné teszi a hatékony törvénykezést, az Orbánék által felépített jogrend megköti a kezüket. A második: a Fidesz-KDNP és a Jobbik hisztérikus hangulatot kelt mind a Parlamentben, mind az egyre elégedetlenebb (mert változást alig tapasztaló) lakosság körében, a társadalmi nyomás fokozódik a részben tehetetlen, részben a lehetőségeit elügyetlenkedő kormányon. A harmadik, legsúlyosabb akadály: a sikertelenség széthúzáshoz vezet a kormánykoalíció pártjai között, sőt, magukban a pártokban is. A belső torzsalkodások elvonják a figyelmet az ország ügyeiről. Bár világosan látható, hogy radikális lépésekre lenne szükség, a hatalmat erőtlenül gyakorló baloldal mindinkább a béna kacsa szerepébe csúszik. Addig-addig ragaszkodik ingatag hatalmához, míg ellenzéke újra hihetetlenül megerősödik és következő választásokon újra tarolhat.

(5. Kétharmad ide. Valószínűség: 10 %) A Fidesz vezette kormányoldalnak minden erőfeszítése ellenére sem sikerül növelnie a szavazótáborát, a demokratikus ellenzék pártjai azonban, ha nem is nyerik el a közömbös milliók bizalmát, de az idegenkedés falát mégis látványosan áttörik, így az Orbán Viktor kormányzásával főleg életminőségük romlása miatt elégedetlenek és a Fidesz jobbszélre kacsintgató kirekesztő politikáját végképp elfogadhatatlannak tartók némi fintorgással ugyan, de csak odaadják protest-szavazatukat vagy a szocialistáknak, vagy a civilekből alakult, balközépre húzó, egy év alatt megerősödött formációnak, amely addigra számos társadalmi réteget képes megszólítani. Az MSZP kicsivel 48 % alatt, az Együtt kicsivel 18 % alatt teljesít, hajszál híján megvan a kétharmaduk. Bár pártjaik nem, de a DK és LMP 1-1 képviselője egyéni körzetben mandátumot szerzett. Velük együtt meglenne a 2/3! A DK-s részéről nincs is ellenállás. De az LMP-s az elveit fontosabbnak tartja a politikai pragmatizmusnál. Még miniszteri pozícióért cserébe sem csatlakozik olyan koalícióhoz, amelyben benne van X meg Y. Egy mandátumon fog múlni a kétharmad? Alighanem… Ám váratlan fordulat történik: egy fideszes képviselő kilép a frakciójából és amint a kötelező független-idő lejár, átül a kormányoldalra. Megvan a 2/3!

A Fidesz által felforgatott Magyarország rendes kerékvágásukba terelése a vártnál mégis nehezebben, lassabban indul. Az egészségügy régről halmozódó problémái alig orvosolhatók, kevés hozzá a forrás, az újonnan felállt minisztérium sincs a helyzet magaslatán, politikai eltökéltség híján a mélyreható reformok egyre halasztódnak. Az oktatásban hiába térnek vissza a négy évvel korábbi állapotok, a szétzilált rendszer a régi és új sebekből egyszerre vérzik, állandósul a kormányzati kapkodás. Lehetetlen betömni a nyugdíjrendszeren tátongó lyukakat, itt is gyökeres átalakításra volna szükség, de csak toldozás-foldozás folyik. Semmivel sem válik átláthatóbbá az adórendszer. Sok kulcs, sok sáv, progresszív adózás – akinél korábban kevés pénz maradt, most sem gazdálkodhat többől, aki viszont jól volt eleresztve, most nehezen tűri, hogy tyúkszemére léptek. Be-beindulnak a külföldi beruházások, az ország európai pozíciója mégis alig javul, a szomszédok folyton jobban teljesítenek. Hiába sikerült a gazdasági hazárdjátéknak véget vetni, a biztonságos és kiszámíthatónak vélt intézkedések nem hozzák meg a várt eredményt. A szakértők folyton s újra elmondják, mit hogyan kellene, de a baloldali kormány nem képes saját politikai tehetetlenségi erejét legyőzni. Így aztán a társadalmi igazságosság megteremtésének a szándéka és a piac követeléseinek való megfelelési kényszer félmegoldásokhoz és elvek feladásához vezet, kiéleződik a szocialista és a liberális felfogások közti ellentmondás. Újra nő a lakosság elégedetlensége, a romaintegrációs és a mélyszegénység felszámolását célzó program jószerével el sem indul. Minden bizakodó várakozás ellenére a jogállamiság alapjainak a visszaépítse is halasztódik: a kétharmados többség úgy véli, amíg az országot úgy egyébként nem sikerül rendbe hozni, addig a hatékony kormányzás érdekében nem lenne célszerű a fékek és ellensúlyok mindegyikét azonnal visszaállítani.

Az idő előrehaladásával minden téren állandósulni látszik az ideiglenesség. Megújulásra, friss lendületre, fiatalokra lenne szükség… A Fidesz elérkezettnek látja az időt népszavazások kezdeményezésére.

A végigjátszani és sikerre vinni kívánt történelmi darab tiszta lapra írt rendezői példányán egyre több a gyűrődés, kihúzás, átírás. Az előadás akadozik, egymást érik az elrontott jelenetek. A szereplők közül valakinek nagy ötlete támad, szól a kellékesnek, aki elballag a raktárba a Nokiás dobozért.

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Virtuális élőlánc József Attila szobra körül


Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza kellene állítani "a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát" – ez többek között az ott található közismert és közkedvelt József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.

A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák.

December 3-áig teljes intenzitással folytatandó tiltakozó akciómnak azzal kívánok nyomatékot szerezni, hogy >> Virtuális élőlánccal tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Székházfoglalás

Eddig sem volt szívem szerelme az Orbán Viktor vezette Fidesz, politikájuk és ideológiájuk elfogadhatatlan számomra azóta, mióta liberális elveiket elárulták, hosszabb ideje az a véleményem, hogy  mérhetetlenül sok kárt okoztak a magyarságnak kirekesztő szemléletükkel és magatartásukkal, itt-ott cikkeztem is erről, meg arról, hogy a határon túli magyarok ügyét arcátlanul a saját hatalmi érdekeknek rendelik alá… Volt tehát okom arra, hogy kidüllesszem atyai keblemet: a lányom nemcsak hogy hasonlóan gondolkodik, hanem ahhoz is van bátorsága, hogy birtokot háborítva bemenjen az oroszlánbarlangba tüntetni – az oroszlán ellen. Nem kockázat nélküli kirándulás… Ezért keveredett féltés, aggodalom, gyomorgörcs a büszkeségbe. …Szóval eddig sem szíveltem, hanem elítéltem a Fideszt – de most személyes ellenségemmé váltak azzal, hogy a polgári engedetlenség eszközeivel élő, a székházfoglalásban a legbékésebb magatartással fellépő tüntetőkre – köztük lányomra – ráhozták ezeket a marconákat. A rendőrséget, amely szükség esetén hivatott lett volna jogszerűen beavatkozni – elküldték, helyettük odahívták a kopaszokat, akik tömeges megjelenésükkel ugyan félelmet keltettek, de egyben le is leplezték a Fidesz valódi arcát.
BDK utóbbi könyveiből
Balla D. Károly könyvei - TELJES KÖNYVLISTA - BDK könyvek
Irodalom, könyv , író

 © ungparty.net >> balla. d. károly weboldala >>bdk blog - balla d. webnaplója, irodalom, seo >> kárpátalja vers
írjon: ungparty[kukac]gmail[pont]hu <<bdk címe
  • hol van Ungvár, mi kárpátalja megye székhelye
  • balládium webirodalom - bdk virtuális jelenléte
  • google optimalizálás: keresőmarketing szakember

Honlap-SEO: Google helyezések javítása - szemantikus keresés

weblap organikus első google helyre kerülése - 2019: Ivóvízkezelés és vízfertőtlenítés - ClO2. 2018: terasz beépítés budapest - télikertépítés és laptop szervíz Buda és Pest vízmőveiben. Weboptimalizálás: net-seo linképítés (optimalizált és keresőbarát weblapok virtuális webtárhelyen)| cecil m. joepardy keresőoptimalizálás | tsúszó sándor | muhammad balfas élete | balla d. károly könyvei - bdk-könyv | kertész imre: sorstalanság könyv és film | bdk jegyzetek | íróság - Válogatott halálaim - BDK | ungvári szobafestő - tárcák | bdk versek, novellák | az esztétikum sajátosságai | irodalom, művészet | kult: zene és arvisura seo weblap optimalizálás | keresőOptimalizálás, SEO weblap első helyen keresőmarketing webakció: a pánikbetegség tünetei és az ivóvíz kezelése | honlap optimalizálás ivóvíz fertőtlenítő szer kulcsszóra

Ivóvíz fertőtlenítés és ivóvízkezelés klór-dioxid alapú TwinOxide oldattal

Ivóvíz fertőtlenítésA kitermelt ivóvíz megtisztítása és fertőtlenítése TwinOxide szerrel, mely hatékony a baktériumok, gombák, vírusok és kórokozók elpusztításában. Biofilm eltávolítása, vizek vegyszeres kezelése a gyógyászatban klór-dioxid oldattal | háztartási vízszűrők | infrasugárzók kültéri terast infra fűtés | tudomány, a szubjektív univerzum | a heideggeri semmi | a komlex létezés | az élet értelme, határa | balla d. károly új versei | capi blogja - zapf istván | Sikerdíjas SEO szolgáltatás - honlap-optimalizálás | tudomány: internet, neumann-univerzum, keresőoptimalizálás, laptop | infografika - csönge-dizájn - kapcsolati háló | Kárpátalja - laptop szerviz történelme | Balla D. Károly az irodalomról | KULT - irodalom, film, filozófia, művészet, nyelv, tudomány | KÖZÉLET, politika, kisebbség | SEO technika - ivóvíz kezelés - internet technológia | virtuális fertőtlenítés | Balla D. Károly és a Kárpátaljai magyar irodalom | képzőművészet - kép, fotó, művészet, kult | Balla D. Károly válogatott versei - Kő és árnyék | linkmarketing és weblap optimalizálás a https://twinoxide.hu/ivoviz-fertotlenites/ honlap pozícióinak javításáért: derítés, ülepítés, vízszűrés Pseudomonas baktériumok és fonalférgek ellen. Környezetbarát biocidok.