Balla D. Károly UngParty virtuáléja

BDK BLOG • BLOGFŐ • BDK eligazító • weboldal seo google optimalizálás | linképítés ingyen - árak |

BDK bázis BLOG • Tartalommarketing - linkmarketing • laptop szerviz marketing szolgáltatás • Piréz Blog •

 

Balla D. Károly - irodalmon innen és túl

Egy irodalmi alkotás akkor művészi értékű, ha nem csupán megragadja a létezés komplexitását, hanem a fikcióból, az absztraktból, a transzcendensből kilépve beavatkozik a valóságba, birtokot foglal benne, miközben elménkben olyan intenzív létezésű képzetet hoz létre, amelynek birtokában képessé válunk arra, hogy az objektív valóság szubjektív észlelését valódi élményként éljük meg.

A keleti egzisztencializmus megteremtője: Cecil M. Jeopardy

Cecil M. Jeopardy (1869, Vatomandry – 1957, Antananarivo) a magyar nyelvterületen főleg aforizmáról ismert, bengáli, maláj és angol nyelven alkotó költő, filozófus. Életét és szerteágazó munkásságát legendák övezik, származásáról, születési helyéről nincsenek teljes hitelességű információk. Eredeti neve: Ceśśaro Masunti Jesyunga.

A leendő költő valószínűleg egy magasabb kasztbeli, de családjától kitagadott és kalmárnak állt, Indiából előbb Indonéziába, majd Madagaszkárra vándorolt selyemkereskedő apa és valamely Óceániai szigeten született maláj anya gyermeke, akit a tehetős papa előbb Kuala Lumpur, majd Calcutta legjobb iskoláiban és egyetemein taníttatott. A széles körű képzettséget szerző és számos nyelvet magas szinten elsajátító tehetséges fiát apja diplomáciai pályára szánta, ez a terve azonban, leginkább az ifjú Ceśśaro kalandvágya miatt, néhány kísérlet után meghiúsult. A leendő költő utazni vágyott, be is járta az Indiai-óceán teljes szigetvilágát és partvidékét, Ausztráliát is beleértve. Épp a déli kontinensen időzött, amikor az 1900-as év fordulatot hozott életében: maláriát kapott és hosszú időre kezelésre szorult. Egyes vélekedések szerint a magas láz okozta hallucinációk alapozták meg misztikumba hajló költői világát. Mivel a hivatalos orvoslás nem vezetett eredményre, a testi erejében megtört fiatalember apjához vitette magát, aki ekkor már Madagaszkáron lakott. Helybéli sámánok vették kezelésükbe. Néhány hónap alatt Jeopardy meggyógyult – és megvilágosult. Ám egyáltalán nem a varázslók és törzsi halottlátók világnézetét vette át, hanem a korábbi alapos filozófiai tanulmányaiból vett ismereteket vonta sajátos szintézis alá. Később ebből született meg az anyagelvű és idealista világnézet ellentmondásait áthidalni igyekvő Nagy Traktátum (amelyre egyébként egy helyütt Wittgenstein is hivatkozik).

Testi erejét visszanyervén és szellemi útját megtalálván Jeopardy ezután, 1902-ben költözik egy Madagaszkárhoz közeli apró és névtelen szigetre, ahol egzotikus növények és szent állatok társaságában néhány évtized alatt hozza létre gazdagnak mondható és több világirodalmi jelentőségű alkotást is tartalmazó életművét. Ezek legismertebb darabja az eredetiben hozzáférhetetlen, de angol nyelvre is lefordított Under the Golden Key (Az aranykulcs alatt). Haláláig mindössze kétszer mozdult ki otthonából.

1928-ban, hosszú készülődés után európai körutazást tesz. Isztambult érintve hajóval érkezik Marseille-be, ahonnan gyalog indul Párizsba, hogy megismerje Franciaországot és a franciákat. Naplójában arról számol be, hogy az Indiai-óceán környéke és annak emberei túlságosan is lekötötték korábbi érdeklődését, szinte tudomást sem vett az európai kultúráról, hagyományokról, életvitelről – így most elhatározta: új tapasztalatokra tesz szert. Ebben lett is része már az első éjszakán, amikor egy út menti fogadóban haramiák ütöttek rajta, csúful helybenhagyták és ki is rabolták. Magával hozott pénzének a javát azonban szerencséjére nem találták meg, ezt ugyanis nem tárcájában tartotta, hanem derékszíjának belső rejtekében. Így folytathatta útját... >tovább> Cecil M. Joepardy élete és munkássága

Vízumköteles irodalom

„A szakmai körök és a közönség egyik része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.”

A fenti probléma-felvetéssel éppen 10 évvel ezelőtt, 2002 novemberében és decemberében folytak annak az internetes konferenciának a lázas előkészületei, amelyre aztán számos jeles alkotó, kritikus, irodalomtörténész részvételével 2003 januárjában került sor az UngParty akkori alrendszerének, a Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalonnak az erre a célra kialakított (de utólag kevéssé alkalmasnak látszó) webfelületén. Az évforduló alkalmából (és az akkori webhely elavultsága okán) határoztam el, hogy  felújítom a konferencia anyagát. Egyelőre csak az esemény leírása, a témafelvetés, a vitaindító és az első előadás szövege került fel – de olvasmánynak egyelőre ez is elég, aztán a napokban sorra felkerül a többi is.

Beleolvasva az írásokba azt gondolom, hogy tíz év elteltével sem időszerűtlenek a korbejárt problémák és nem tanulság nélküliek az akkor tett megállapítások. A tíz éve keletkezett szövegek olvastán ki-ki eldöntheti, mi az, ami változott, és mi maradt érintetlen. Érdemes azt is számba venni, hogy amiben változás történt, az javára szolgált-e az irodalomnak.

  • Vízumköteles irodalom (téma-felvetés)

Tsúszó és a pirézek

A dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások. >>tovább: A piréz Tsúszó Sándor

Irodalom az avantgárd farvzén

Pedig én éppen József Attila korai szürrealizmusától indulva találtam rá előbb az aktivista-futurista-konstruktivista Kassákra és az inkább csak a dimenzionizmus okán izgalmas Tamkó Sirató Károlyra, majd onnan visszafelé jutottam el Bretonig, Tristan Tzaráig. Hasonlóan a képzőművészetben is: Bornyik Sándor volt az első nagy kedvenc, s csak utána, rajta keresztül botorkáltam el a művészetet fenekestül felforgató franciákig, olaszokig, katalánokig. Izgalmasnak, felkavarónak találtam a dadaisták művészi forradalmát, alkatilag alkalmasnak éreztem magam a konvenciók elvetésére, az irodalmi-művészeti kísérletezésre. Írtam több avantgárd hangütésű verset, felfedeztem a dadaista dadogást, készítettem fotogramokat és montázsokat. Olykor viselkedésemet is a polgárpukkasztásnak vetettem alá: egyszer például nőnek öltözve, anyám jókora szőke parókájában mentem ki az Ung-partra sétálni egy nyári vasárnapon. (Nem, transzvesztita hajlamok nem hajtottak, egyetlen célom a meghökkentés volt.)

Később, egyre inkább elköteleződvén a kárpátaljai magyar irodalomban, eltávolodtam az avantgárd törekvésektől. Az írói szerepvállalás pózában tetszelegve magam is elfogadtam azt a hamis képzetet, amelyet kollégáim vallottak, tudniillik hogy kisebbségi helyzetben a költőnek mindenáron közérthetőnek, identitást pallérozónak, nyelvet ápolónak kell lennie, csak így szólíthatja meg és így szolgálhatja híven azt a közösséget, amellyel szemben kötelességei vannak.

Igen, elkötelezett közösségi költő lettem, ám továbbra is >>Mint unvári szobafestő

A magyar irodalom Kárpátalján

A mai napig nem született megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy nemzeti irodalmunkat egységes egészként kell-e, lehet-e értelmeznünk, eközben megemlítve, hogy egyes alkotói és orgánumai az államhatárokon túl működnek, avagy helyesebb, ha úgy tekintünk literatúránkra, mint az egyes régiók több-kevesebb önállóságot mutató irodalmának összességére. Ám akár az egyetemesség, akár a regionalitás koncepciójából induljunk is ki, a legnagyobb gondban leszünk, ha a kárpátaljai magyar irodalom létéről vagy nemlétéről kell véleményt alkotnunk. Ha ugyanis kiindulási pontunk az, hogy nemzeti irodalmunk egyetemes, akkor meg kellene neveznünk azokat a (nyelvi azonosságon túlmutató!) ismérveket, amelyek alapján a kárpátaljai ezen egyetemesség integráns részének tekinthető. Ilyen kritériumok azonban vagy nincsenek vagy mondvacsináltak! A hosszú évtizedeken keresztül elszigetelten fejlődő (fejlődő?) kárpátaljai magyar irodalom igen jelentősen elhasonult, elidegenült az anyaországitól, óriási fáziskésésben van, akkorák a torzulásai és olyan súlyosak a hiányai, hogy nézetünk szerint alkalmatlan az integrálódásra. Ha a másik elképzelés, a regionalitás felől közelítünk, azaz úgy gondoljuk, hogy a magyar irodalom valami többpólusú, többcentrumú alakulat, akkor nyilvánvalóan egyik centrumának és a köréje írható tartománynak a kárpátaljai magyar irodalmat kellene tekintenünk – ám ez a feltevés az előbbinél is képtelenebb, mert azt, hogy kárpátaljai magyar irodalom nincs, még mindig könnyebb bizonyítani, mint azt, hogy van. A vanhoz ugyanis olyan ismertetőjegyeket kellene egymás mellé sorakoztatni, amelyekkel sajnos nem rendelkezünk. Sokkal könnyebb a dolgunk, ha a nincs bizonyító argumentumait kezdjük sorolni: a kárpátaljai magyar irodalomnak gyakorlatilag nincsenek (vagy igen szegényesek) a századokra visszanyúló hagyományai (szellemi és civilizációs szempontból mindig peremterületnek, provinciának számított); nem voltak és nincsenek átütő, kiugró, összmagyar mércével is mérhető tehetségei; évtizedeken keresztül – a II. világháborút követően – nem voltak fórumai, műhelyei, iskolái – ami pedig volt, az vagy a pártos kommunista ideológia szorításában működött vagy a szovjet valóságtól történő elidegenedése miatt azonnal felszámolták; a rendszerváltás utáni friss és valóban előre mutató, magas mércét állító kísérletek igen rövid idejűek voltak, a későbbiek pedig meg sem kísérelték a dilettantizmus hátraszorítását, gyakorlatilag diadalra vitték és irodalomként próbálták interpretálni az olvasóköri nívót; nem alakult ki az irányzatok sokfélesége; elkerülték vidékünket az izmusok, korántsem teljes a műfajok és műnemek skálája: alig van kritikai irodalmunk, dráma-, esszéirodalmunk; nincs sem vizuális-, sem hangköltészetünk, soha nem rendeztek még e tájékon irodalmi installációt vagy happeninget; hiányzik az irodalmi humor; soha nem jelent még meg Kárpátalján utópista és sci-fi mű vagy a közelmúltnál messzibb múltba tekintő történelmi regény; nem áll rendelkezésünkre sem a kárpátaljai magyar irodalom bibliográfiája, sem egy korszerű, a mai helyzetet problémáiban megragadó monográfia (az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás már 1990-es megjelenése pillanatában elavultnak volt tekinthető; egy későbbi, 2003-as kísérlet pedig szakmai szempontok helyett az erkölcsi jóvátétel szándékával készült és emiatt súlyos értéktévesztései okán válik hiteltelenné). Az utolsó használható összefoglaló antológiánk az 1988-ban lezárt kézirat állapotát mutatja és a még óvatoskodó szerkesztés nyomait viseli; stb., stb. Félő, hogy a negatívumok lennének túlsúlyban az esetben is, ha a megszületett művek nívóját, esztétikai értékét vonnánk szigorú vizsgálat alá: könnyen kiderülhetne, hogy az itt keletkezett szépírói termékek közül alig akad (talán nincs is?) olyan, amelynek igazi művészi hozadéka, netán irodalomtörténeti jelentősége lenne. A „jó”, esetleg „kitűnő”, „remekbe szabott” versek és prózák leginkább csak ahhoz képest azok, hogy hol írattak: még a legkiválóbbnak tartottakat is inkább a körülmények felhajtó ereje, a bennük foglalt tragikus tartalom vagy az izgalmas tényanyag emeli magasba, nem az esztétikum. Ám számszerűleg ezeket az alkotásokat is messze felülmúlja a gyenge, hitvány, összecsapott, nem ritkán ordítóan dilettáns munkák halmaza, amelyek – durva egyszerűsítéssel – korábban a kommunista eszméket, a pártot és annak vezetőit dicsőítették, most meg a sorverést panaszolják fel és a „kisebbségi tipródás” motívumait variálják hősies pózokban és elszántsággal.

Balfas, a YAG-novellák mestere


Muhammad ibn Salim Balfas néven a legszegényebbek rétegéből jövő, de feltörekvő indonéziai arab (betawi) családban  látta meg a napvilágot 1922. december 25-én Jakartában. Nagyapja még nincstelen, rabszolga-sorban elő földműves volt a dzsungeltől elhódított területeken, de szorgalmával és éles eszével kiváltságokat szerzett magának elöljáróinál (a holland telepeseknél), így legidősebb fiát a fővárosba küldhette tanulni.

A civilizációs vívmányokat a családból elsőként megismerő leendő apa több mesterséget is elsajátított és számos különféle pénzkereső munkát végzett. A szakács szakma mellett akkor kötelezte el magát, amikor megházasodott. A leendő költő születésekor a papa már az egyik előkelő arab vendéglő főszakácsa és ugyan csekély hányaddal, de mégis: résztulajdonosa. A viszonylagos jólétben és környezetének megbecsült tagjaként sem feledkezett meg azonban vidéken maradt rokonságáról, gyakran segítette őket anyagilag vagy élelmiszer-küldeményekkel, nyaranta pedig a kiterjedt família szinte számba vehetetlenül számos gyerkőcéből saját házában nyaraltatott ötöt-hatot. Ezt részben teljesen önzetlenül tette, részben szándéka is volt vele: azt remélte, az akkor cseperedő kis Muhammad életrevalóságot, bátorságot – és nem utolsó sorban jó étvágyat tanul a vadóc rokonkölyköktől. A leendő költő ugyanis eléggé nyápic gyermek volt; amolyan penészvirág.

Talán a korábban sokat nélkülöző, gyakran éhező családban kialakult és kötelezőnek számító túlzott érkezési kultusz okozta a kis Muhammad rossz étvágyát – szinte menekült, ha étellel kínálták. Márpedig folyton kínálták, terebélyes mamája és az akkorra már 125 kilogrammot nyomó főszakács papa gyakorlatilag egész nap evett és ugyanerre akarta rávenni a kisfiút, aki azonban, nagy bánatukra, megmaradt igen vézna gyermeknek, olyannak,  mint a szegéségből kitörni képtelen arab családok gyakran koplalásra ítélt legénykéi. (Sovány alkatát élete végig megtartotta; meglehet, a bőséges táplálkozással szembeni ellenkezése vezetett tüdőgyengeségéhez.) Jó étvággyal enni igazából csak akkor tudott, amikor egy-két hetet nagyszüleinél tölthetett vidéken. Ott soha nem kínálték, és ha szemérmeskedett volna, falat kenyér sem jut neki a sok éhes száj mellett.

Ezekre a látogatásaira később úgy emlékezett, mint egyfajta szabadság megélésére; holott rokonai gyakorlatilag rabigában sínylődtek. Ám a természet közelsége, a tágas rét és mező, a közeli lagúnák világa mégis a létezés nyitottabb dimenzióit tárta fel előtte a mindig zajos, forgalmas, kaotikus nyüzsgésben tobzódó – és ezért a gyermeki lélekre nyomasztóan ható – nagyváros után. (Később, gyermekíróként – több kötetet is írt a legkisebbeknek – részben ezekből az élményeiből merített.)

Középiskolai tanulmányai elvégeztével az ifjú Balfast napilapok serény munkatársaként látjuk viszont, tehetsége egyre feljebb viszi a ranglétrán, mígnem a Masjarakat című folyóirat főszerkesztője lesz. Mind a szakma, mind az olvasók úgy tartják ekkor, hogy kulturális témájú vitairataival és politikai indíttatású pamfletjeivel egyaránt kitűnt a korabeli indonéz zsurnaliszták közül. Az Indonéz Nemzeti Forradalom (függetlenségi háború) eszméinek meggyőző erejű hirdetőjeként országos tekintélyt szerzett.

Költői pályája az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul kitűző Angkatan ‘45 irányvonalának szellemében indult. Lírájára – ahogy az indonéz műveltség egészére – az iszlám identitás dominanciája mellett – nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok, de nem zárkózott el a keresztény kultúra és hagyomány hatása elől sem.1946-től a People magazinnak lett főszerkesztője, társaival az orgánum 1956-os megszűnéséig irodalomteremtő munkát végeztek, létrehozták például az úgynevezett YAG-novella műfaját, amelynek Balfas igazi mestere lett.

A novellatípus lényege – egyes lexikonok téves állításaival szemben – az, hogy az egzotikus, mesés, gyakran misztikus környezetbe helyezett történet, a voltaképpeni ‘kaland’ (yag) sajátos ellentmondásban áll nem csupán a szikár kifejezésmóddal, hanem azoknak a hősöknek a jellemével is, akik nem mutatnak semmilyen különlegességet, mondhatni jellegtelen hétköznapi figurák, és bizonyos közönnyel veszik tudomásul a velük megeső kivételes, gyakran fantasztikus történéseket. Sokak szerint a YAG-novella bizonyos tekintetben a kidolgozásra soha nem került „keleti egzisztencializmus” filozófiájának szépirodalmi megvalósulása, mások szerint viszont a perzsa és arab szufi-történetek sajátos verziója. Olyanok is akadtak, akik a koanokkal rokonították a YAG-ot.

Bárhogy, annyi bizonyos: Balfas tökélyre viszi a szűk stiláris keretek között kibontakozó kisepikai műfajt, így méltán nevezhet e novellatípus mesterének.

Az egyre több műfajjal próbálkozó és országszerte egyre népszerűbb alkotó legfontosabb munkája az 1952-ben megjelent Lingkaran-lingkaran Retak (Törött körök) című elbeszélésgyűjtemény, amelyben többek között a törzsiből civilizációsra, népiből urbánusra váltó életformák emberi vonatkozásait mutatja be meggyőző drámai erővel, a szokványos YAG-novellák stiláris behatároltságán jóval túlmutató kifejezésbeli gazdagsággal. A yag (kaland) nála messze túlmutat eredeti jelentésén, nem az események fordulatosságát jelzi, az olvasók számára sokkal inkább intellektuális, szellemi “kalandot” jelent a szereplők vívódásainak és a rájuk leselkedő pszichikai csapdahelyzeteknek a bemutatása.

1954-ben Hollandiában folytatott bölcsészeti tanulmányokat, és kisebb európai körutazást is tett. Mint visszaemlékezéseiben (Arganpend agiver mihab) említi, legnagyobb hatással nem az írók és költők voltak rá, hanem a festők és zenészek – no és a kaszinók… (Ekkor vált szenvedélyes póker-játékossá.)

Az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtéséből Balfas nem csupán szépíróként vette ki a részét, és nem csupán újságírói teljesítménye számottevő, hanem >>tovább: Muhammad Balfas élete és munkássága

Tsúszó és a pirézek

A dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások. >>tovább: A piréz Tsúszó Sándor

Irodalom, művészet. Balla D. Károly: Irodalmon innen és túl

Balla D. Károly irodalmi tágyú írásaiból. Esszék, jegyzetek, eszmefuttatások, kritikák. Irodalom, művészet, kultúra Kárpátalján és azon túl. Határon túli magyar irodalom, jegyzet, esszé, könyv, blog, bdk, kultúra, művészet, kritika, esszé, kárpátalja, magyar, nyelv, irodalmi élet, posztmodern, egzisztencializmus

 

Balla D. Károly 1973-tól publikál. Költőként indult, később kisebb novellákkal is jelentkezett. A nyolcvanas évek végétől jellemző műfajává vált a publicisztika. Fő területe mégis a szépirodalom maradt, tíznél több verseskötete, két novellagyűjteménye és három regénye ezt híven jelzi, bár érdemi szakmai visszhangot a sajtóban inkább csak harmadik regénye (Tejmozi) kapott, az Élted volt regénye és a Szembesülés értékeléésével inkább csak egy-két elemzés, kritika, szakdolgozat foglalkozott, mint ahogy naplókönyveinek, publicisztikai és verses köteteinek a kritikai visszhangja az ismertetések mellett csupán néhány érdemi recenzióban merült ki.

BDK nem csupán szépíróként foglalkozik az irodalommal, számos tanulményban, esszében foglalkozott péládul a kárpátaljai magyar irodalom kérdéseivel, rávilágítva e fogalom problematikus voltára is. Közel két évtozedes ebbéli munkásságát 2006-ban azt belátva hagyta abba, hogy törekvései a régió magyar irodalmának a megújításában és megfelelő nívőre emelésében kudarcot vallottak.

Az utóbbi években főleg az interneten fejt ki írói tevékenységet, intenzíven blolgol, webakciókat hajt végre.

Honlapok keresőoptimalizálásával is foglalkozik. A Google-keresések számos kulcsszóval az ő szájtjait szerepeltetik a top 10 találat között. Ilyen kulcsszavak és kifejezések például: kárpátaljai magyar irodalom, kárpátalja, ungvár, ukrajna, magyarok kárpátalján, a magyarok helyzete ukrajnában, honlapoptimalizálás, weboldal optimalizálás, google első 10, seo mester, arvisura, tsúszó sándor, cecil m. jeopardy, muhammad balfas, piréz, pirézek, arvisurák, csupakabra, keleti egzisztencializmus...

 

 

Google első oldal

  • hogyan lehet a Google első oldalára kerülni honlap optimalizálással
  • google keresés első hely, seo
  • szakmai honlapoptimalizálás és google helyezés javítás mestertől
BDK utóbbi könyveiből
Balla D. Károly könyvei - TELJES KÖNYVLISTA - BDK könyvek
Irodalom, könyv , író

 



 © ungparty.net >> balla. d. károly weboldala >>bdk blog - balla d. webnaplója, irodalom, seo >> kárpátalja vers
írjon: ungparty[kukac]gmail[pont]hu <<bdk címe
  • hol van Ungvár, mi kárpátalja megye székhelye
  • balládium webirodalom - bdk virtuális jelenléte
  • google optimalizálás: keresőmarketing szakember

Honlap-SEO: Google helyezések javítása - szemantikus keresés

weblap organikus első google helyre kerülése - 2019: Ivóvízkezelés és vízfertőtlenítés - ClO2. 2018: terasz beépítés budapest - télikertépítés és laptop szervíz Buda és Pest vízmőveiben. Weboptimalizálás: net-seo linképítés (optimalizált és keresőbarát weblapok virtuális webtárhelyen)| cecil m. joepardy keresőoptimalizálás | tsúszó sándor | muhammad balfas élete | balla d. károly könyvei - bdk-könyv | kertész imre: sorstalanság könyv és film | bdk jegyzetek | íróság - Válogatott halálaim - BDK | ungvári szobafestő - tárcák | bdk versek, novellák | az esztétikum sajátosságai | irodalom, művészet | kult: zene és arvisura seo weblap optimalizálás | keresőOptimalizálás, SEO weblap első helyen keresőmarketing webakció: a pánikbetegség tünetei és az ivóvíz kezelése | honlap optimalizálás ivóvíz fertőtlenítő szer kulcsszóra

Ivóvíz fertőtlenítés és ivóvízkezelés klór-dioxid alapú TwinOxide oldattal

Ivóvíz fertőtlenítésA kitermelt ivóvíz megtisztítása és fertőtlenítése TwinOxide szerrel, mely hatékony a baktériumok, gombák, vírusok és kórokozók elpusztításában. Biofilm eltávolítása, vizek vegyszeres kezelése a gyógyászatban klór-dioxid oldattal | háztartási vízszűrők | infrasugárzók kültéri terast infra fűtés | tudomány, a szubjektív univerzum | a heideggeri semmi | a komlex létezés | az élet értelme, határa | balla d. károly új versei | capi blogja - zapf istván | Sikerdíjas SEO szolgáltatás - honlap-optimalizálás | tudomány: internet, neumann-univerzum, keresőoptimalizálás, laptop | infografika - csönge-dizájn - kapcsolati háló | Kárpátalja - laptop szerviz történelme | Balla D. Károly az irodalomról | KULT - irodalom, film, filozófia, művészet, nyelv, tudomány | KÖZÉLET, politika, kisebbség | SEO technika - ivóvíz kezelés - internet technológia | virtuális fertőtlenítés | Balla D. Károly és a Kárpátaljai magyar irodalom | képzőművészet - kép, fotó, művészet, kult | Balla D. Károly válogatott versei - Kő és árnyék | linkmarketing és weblap optimalizálás a https://twinoxide.hu/ivoviz-fertotlenites/ honlap pozícióinak javításáért: derítés, ülepítés, vízszűrés Pseudomonas baktériumok és fonalférgek ellen. Környezetbarát biocidok.