Balla D. Károly UngParty virtuáléja

BDK BLOG • BLOGFŐ • BDK eligazító • weboldal seo google optimalizálás | linképítés ingyen - árak |

BDK bázis BLOG • Tartalommarketing - linkmarketing • laptop szerviz marketing szolgáltatás • Piréz Blog •

Tudomány - kultúra

A szubjektív univerzum

Régi barátom, akivel (többek között) világnézeti témákban és a magyarság sorskérdéseit illetően súlyos egyet nem értésre jutottunk évekkel ezelőtti levelezésünkben, s emiatt kapcsolatunk nagyjából megszakadt, most egy izgalmas publikációra hívta fel a figyelmemet. A félig-meddig amatőrnek látszó szerző komoly tudósok által végzett hiteles kvantumfizikai kísérletekből von le olyan következtetéseket (például arra nézve, hogy az univerzum nem objektív valóság, hanem szubjektív észlelés), amilyenekre maguk a tudósok nem vállalkoztak. Azt gondolván, hogy a barátom valamiféle véleményt vár tőlem, szakmai tudásom hiányosságával mentegetőzve mégis részletesen leírtam, mit gondolok a felvetett problémákról, egyben el is ábrándoztam azon, milyen érdekes is volt az 1970-es évek második felében fiziukus-hallgatónak lenni az ungvári állami egyetemen.

„Először is kicsit bulvárízű az egész, félek, több benne a szenzációkeresés (vagy legalábbis az érdeklődés felkeltésének szándéka), mint a szakmai megalapozottság. A kvantumfizika roppant bonyolult, hihetetlenül nagy matematikai apparátust igénylő, nagyon apró részleteken bukó vagy megálló szaktudomány, a keretében vizsgált jelenségek megértése (vagy legalább megértésük megkísérlése) semmiképpen sem korlátozható néhány kísérlet szemléltetésére, közérthetőnek látszó elmagyarázására és belőlük levont következtetésekre. Ennél ezek a kérdések sokkal-sokkal összetettebbek, árnyaltabb megközelítést igényelnek, megértésükhöz a legmagasabb fokú elméleti felkészültség, az összefüggésrendszerek ismerete és a minderre rávilágító matematikai apparátus birtoklása szükséges. Ez, amit olvastunk, egy laikusoknak szánt, figyelmet felkeltő, félig ismeretterjesztő, félig figyelemfelkorbácsoló írás. Azt állítani persze nem merném, hogy szakmailag alapvetően hibás, de hogy igencsak leegyszerűsítő, azt igen. Sőt én néhány helyen logikai hibát is felfedezni véltem. Például, a vége felé, amikor arról beszél, hogy ha a Világegyetembe irányítjuk az ikerrészecskék egyikét, akkor olyasmiről kaphatunk hírt, ami túl van a fénysebesség megszabta jelenséghorizonton: ez nem igaz, mert az ugyan igaz lehet, hogy egy nagyon távoli kölcsönhatásról »azonnal« értesülhetünk a másik, az elsővel kényszerkölcsönhatásban álló ikerrészecske révén a »magunk monitorján«, azaz a kölcsönhatás milyenségének az információja 0 idő alatt jut el hozzánk, igen ám, de a kiküldött részecskénk viszont maximum fénysebességgel haladt a távoli kölcsönhatás felé. Tehát hiába jött vissza az infó 0 idő alatt, ha a kölcsönható részecske »odafele« viszont x idő alatt jutott el, akkor a művelet sebessége mégis a fénysebességen, és így a fénysebesség által meghatározott eseményhorizonton belül marad.

A legizgalmasabb kérdés persze az univerzum objektív/szubjektív volta körül vetődik fel. Sejtésem szerint erre a kérdésre megnyugtató választ egyhamar nem fog adni sem a kvantumfizika, sem a filozófia. De talán nem is kell hogy választ adjon, mert rossz a kérdés.

Azt hosszabb ideje tudjuk, hogy az érzékeny rendszerek nem figyelhetők meg anélkül, hogy a megfigyelés meg ne változtatná a megfigyelés tárgyát, mint ahogy régóta ismert a Heisenberg-féle határozatlanság és Schrödinger dobozba zárt macskájának a problémája is. Sem ezekből, sem a cikkben leírt kísérleti eredményekből nem vezethető le az univerzum szubjektív volta (igaz, ugyanígy nem igazolható egyértelműen objektív volta sem). Amíg a megfigyelést szubjektum végzi, addig a megfigyelés tárgyának objektív voltára nézve mindig támaszthatók lesznek kétségek. Ez az emberi megismerés alapvető sajátossága, hiszen maga a megismerés elvonatkoztathatatlan az embertől. Ebben sincs semmi szenzációsan új, legfeljebb a kérdést nem pontosan így szokták feltenni, ahogy szerzőnk merészen itt-ott fogalmaz. Az én álláspontom mindenesetre az, hogy bár nagy valószínűséggel az univerzum, »a valóság« tőlünk függetlenül is létezik, de erről a létezésről sehogy másként, csakis szubjektív létünk keretein belül szerezhetünk tudomást és nyerhetünk ismereteket, és vitán felül állóan az ismeretnek ez a megszerzése valamilyen formában visszahat a valóságra; szélsőséges értelmezésben nemcsak viszszahat, hanem meg is határozza.

Közismert feltevés az egymással párhuzamosan létező világok hipotézise és a sokdimenziós tér is (matematikailag ez evidencia), továbbá a tér és idő ekvivalenciája, illetve az is, hogy a kauzalitás, a dolgokból más dolgoknak a következése csak azért olyan, amilyen, mert a tudatunk egy bizonyos kiválasztott időtengely (és nem, mondjuk, egy vele ellentétes irányú vagy rá merőleges) mentén halad. Mindenesetre (énszerintem) mégis inkább úgy áll a dolog, hogy bizonyos paradoxonok látszólagos feloldhatatlanságának, egyes jelenségek megmagyarázhatatlanságának, »hajmeresztő« dolgok észlelésének az az oka, hogy amit az anyagról, térről, időről, dimenziókról, mozgásról, energiáról tudunk, igencsak elégtelen arra, hogy »az érthetetlenségek« okát és »értelmét« átlássuk, semmint úgy, hogy a saját ismerethiányainkat azzal kellene áthidalni, hogy az objektív létezést feloldjuk a szubjektumban. Ez filozófiailag ugyan csiklandósabb, tudományos szempontból pedig kényelmesebb megoldás, mégis azt gondolom, a tudományos haladás az ember »emberi korlátainak« a meghaladását célozza akkor is, ha nagyjából tudható ezen korlátok áthághatatlansága.

Tehát. Az univerzum objektív vagy szubjektív voltáról tanakodni nagyjából értelmetlen, mert akár objektív, akár szubjektív, mi így is meg úgy is csak saját szubjektumunk által vizsgálhatjuk. Viszont az objektivitást feltételezni és a megismerhetőséget vallani a tudományos haladás szempontjából szerintem célszerűbb.”

Amikor minderről blogomban is beszámoltam, még hozzáfűztem egy akkor publikált aforizmámat némi magyarázattal: „A dolgok önmagukban halott és érdektelen burkok, amelyeket csupán az emberi megismerés tölthet meg értelemmel.” Fogalmazhatnék úgy is, hogy bár az univerzum valószínűleg tudatunktól függetlenül is létezik, értelmezni csakis a megfigyelt, megismert, tudatunkkal meghatározott világot vagyunk képesek.

Okfejtésemre a barátom egyébként semmilyen módon nem reagált.

 

Az értelmes élet határa

Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy az Univerzumban létezhető fejlett civilizációk hosszú távú fennmaradásának esélye az, ha kolonializálni képesek előbb a szomszédos bolygókat a saját naprendszerükön belül, majd a szomszédos csillagrendszerek bolygóit is. Az életterek ugyanis idővel mindenképpen megszűnnek (bár ezt az időt természetesen kozmikus léptékben kell mérni).

A földi élet például semmiképpen nem élheti túl a Nap a vörös óriássá fúvódását (ekkor majd a Nap olyan méretűvé válik, hogy a belső bolygók pályája a „belsejébe kerül”); később pedig, ha más nem, a Nap kihűlése teszi lehetetlenné az életet a Naprendszerben. A túléléshez tehát folyton költözni kell(ene), egyre nagyobb területet belakni, egyre több lakható bolygót elfoglalni. A kolonizációs folyamatnak elvi határa csupán maga az Univerzum, ami azt jelenti, ha léteznének évmilliárdok óta fennálló civilizációk, azok már minket is meghódítottak volna, elfoglalták volna életterünket. Mivel azonban ez nem történt meg, vagy azt kell feltételezni, hogy másutt nem alakult ki értelmes élet, vagy azt, hogy kialakult, de elpusztult azelőtt, mielőtt a Világegyetemet meghódította volna.

Mivel pedig a technológiai fejlődésnek elvben nincsen határa, az értelmes élet térbeli elterjedésének és időbeli állandóságának a határát nem más szabja meg, mint saját önpusztító jellege.

Lásd még: Fermi-paradoxon

Mi volt az ősrobbanás előtt?

Elvetélt fizikusként (hét szemeszter az ungvári egyetemen, a hetvenes években) ma is, kisebb-nagyobb rendszerességgel, figyelem a tudományos világ, főleg a csillagászat eredményeit. Az Univerzum keletkezésének általánosan elfogadott modern elméletét is elhelyeztem valahogy a gondolkodásomban, bár ezzel az ősrobbanással, a Nagy Bummal (Big Bang) kicsit mindig hadilábon álltam. Az hagyján, hogy a Világegyetem egy végtelenül kis méretű, ám végtelenül sűrű pontból jött létre, ám hogy azt a kérdést, „De mi volt előtte”, azért értelmetlen feltenni, mert az idő is a robbanás pillanatában született, annak előtte egyszerűen „nem volt idő” – nos, ez józan ésszel elég nehezen fogható fel, első ránézésre nem tűnik sokkal hihetőbbnek, mint hogy a világot egy őseszme, valamiféle istenség hozta létre. Persze az általános relativitáselmélet szent dolog, s ha abból ez következik, akkor a tudományos műveltségére valamit is adó ember csak fogadja el szépen a tér-idő-szingularitást.

Most viszont egy számomra teljesen új elméletről olvashattam. Amerikai kutatók egy csoportja azzal állt elő, hogy az ősrobbanás nem tekinthető abszolút kezdetnek, csupán nagy átfordulásnak, visszapattanásnak (Big Bounce): egy korábban létezett Univerzum a maga évmilliárdjai során végtelenül összesűrűsödött, de mielőtt kiterjedés nélküli ponttá zsugorodott volna, robbanásszerűen tágulni kezdett, s így jött létre a mi kozmoszunk. 

Ez már döfi! Előbb meggyőződtem arról, hogy a magyar sajtó sort sem írt erről a tudományos bejelentésről, aztán az idegen nyelvű, elég terjedelmes tudósítás tartalmát megpróbáltam blogomban összefoglalni, kis bevezetőt is fűztem hozzá. Egyben felhívtam néhány barátom figyelmét arra, milyen fontos közlést találtam.

A tudományokban valamennyire járatos, ám ebben a szaktárgyban laikus olvasóim gratuláltak is a publikációhoz. Nem így az elméleti csillagászattal szakmai szinten foglalkozó barátom.

Először is felvilágosított, hogy az elmélet egyáltalán nem új, a huszadik század dereka óta foglalkoznak a tudósok ezzel a feltevéssel. Aztán kiigazította a bevezetőm néhány nem eléggé szakszerű megfogalmazásait, majd rámutatott arra, hogy a tartalmi ismertetésem hol és miben megengedhetetlenül leegyszerűsítő. Kicsit el is vitatkozgattunk a blogomban, de végül mindenben igazat adtam neki. A témában nálam is járatlanabb olvasóm ezután jegyezte meg, hogy amíg csak az én összegzésemet olvasta, érteni vélte a dolgot, ám a hiteles szakszerűségben elvesztette a szálat.

Én el nem vesztettem semmit, viszont végleges tudományos világképre most sem sikerült szert tennem.

A hullámfüggvény összeomlása

A fizika határterületeire merészkedő modern kvantummechanika bizonyos interpretációiban a hullámfüggvény- összeomlás azon két vitatott (bár megfigyelt, de kísérletileg nehezen ismételhető) folyamat egyike (a másik a mozgásegyenlet), amely által a kvantumrendszerek a kvantummechanika törvényeinek engedelmeskednek. A szakirodalom egyes szerzői a hullámfüggvény összeomlását az állapotvektor összeomlásának is nevezik.

A hullámfüggvény összeomlásának létét a következő tények követelik meg:

  • a koppenhágai interpretáció azon verziója, amelyben a hullámfüggvénynek van egy meg nem határozott fizikai jelentése, realitása vagy interpretációja
  • az úgynevezett tranzakciós interpretáció (John Cramer-féle interpretáció)
  • az úgynevezett „spirituális interpretáció”, amelyben a tudatos megfigyelő okozza az összeomlást (ez vezet voltaképp a szubjektív unioverzum gondolatához; lásd balra)

Ezzel szembe és a fentieket részben megkérdőjelezve, sőt cáfolva az összeomlás egyáltalán nem jelenik meg a következő interpretációkban:


  • a koppenhágai interpretáció azon verziója, amelyben a hullámfüggvény nem több, mint puszta matematikai segédeszköz mindenféle közvetlen fizikai jelentés és jelentőség nélkül

  • a konzisztens történeteken alapuló interpretációk
    a sokvilág-interpretáció (multiuniverzum-elmélet)
  • a Bohm-interpretáció

Általánosságban elmondható, hogy az ismert kvantumrendszerek valamily sajátállapotok (bázisállapotok) szuperpozíciójában vannak, és fejlődésüket az időfüggő Schrödinger-egyenlet határozza meg.

A fentebb egymással szembeállított két folyamat közül az egyik az, amely "kvantumossá" teszi egy adott (és általunk megfigyelt) rendszer viselkedését. Ez a folyamat (mármint az időbeli fejlődés) minden interpretációnak elidegeníthetetlen sajátrésze. (Itt jegyezhető meg, hogy egy-egy bázisállapot hozzájárulását a teljes hullámfüggvényhez parciális amplitúdónak nevezzük.)

Amikor a hullámfüggvény-összeomlás történik, akkor a megfigyelő szempontjából úgy tűnik, az állapot az egyik bázisállapotba „ugrik”, és kizárólagosan a mért fizikai mennyiségnek az illető bázisállapothoz tartozó értékére tesz szert.

A kollapszus (összeomlás) után a rendszer ismét a Schrödinger-egyenlet szerint fejlődik - teljesen zavartalanul.

A megfigyelhető mennyiséget mérve egy determinált sajátállapotba való összeomlás valószínűsége egyenesen arányos a hozzátartozó – általában komplex – amplitúdó abszolútértékének a négyzetével. Ezért az olyan kísérletekben, mint a kétrés-kísérlet, minden egyes foton egy-egy különálló pontban érkezik a képernyőre, de ahogy gyűlnek a fotonok, együtt kialakítják az interferencia-mintát.

A hullámfüggvény-összeomlásaként ismert jelenségcsoport a kvantummechanika egyik alapvető problémája, de nem elvi-elméleti, hanem mérésproblémaként ismerjük, így nem következik belőle az, hogy a létező világ érzkelésünk függvényében létezne.

Ám kétségtelen, hogy filozófiai megközelítésben a hullámfüggvény-kollapszus problémáját a koppenhágai interpretáció nem igazán ragadja meg, amikor egyszerűen kijelenti, hogy ez a „mérési” folyamat sajátos jellegzetessége.

Az Everett-féle sokvilág-interpretáció elveti az összeomlást, átírva a mérőberendezés és a kvantumrendszer közötti kapcsolatot úgy, hogy a kvantummechanika lineáris törvényei univerzálisan igazak, azaz az egyetlen folyamat, ami szerint a rendszer változik, a Schrödinger-egyenlet. Leggyakrabban a sokvilág-interpretációhoz – bár nem kizárólagosan – rendelt sajátosság a dekoherencia fizikai folyamata, amely látszólagos összeomlást okoz. A dekoherencia szintén fontos a konzisztens történetekhez kapcsolt interpretációban.

Egyes kutatók szükségesnek érzik hangsúlyozni, hogy bármely kvantummechanikai rendszer fejlődésének általános leírása lehetséges lehet sűrűség-operátorok és kvantumoperációk alkalmazsával. Ebben a formalizmusban (amely egyébként szorosan kapcsolóik a C*-algebra formalizmusához) a hullámfüggvény összeomlása megfelel egy multitér kvantumoperációnak.

A magunk részéről a sokvilág-hipotézist sem kizárni, sem megerősíteni nem tudjuk, ám a multiuniverzum létezése sokkal inkább valószínű, semmint a tudatunkkal , pusztán a megfigylésünk révén befolyásolható fizikai folymatok

Világnézet? Mi az?

A Tejmozi című regényem egyik hőséről azt állítom, hogy meggyőződése valamiféle teljesen egyedi vallás, külön bejáratú egyszemélyes eklézsia, közvetlen telefonvonallal a megtagadott Teremtőhöz. Igen, hősöm abban az istenben hisz, amelyik nem létezik, amely nem teremtette a világot, amely ősszellemként nem őrködik felette, amelyik egyszerűen nincsen. Ezt a hiányra alapozott hitet novellám szereplője a keleti és az egzisztencialista filozófiákból, a kozmikus világképből és saját élettapasztalatából csapatta ki. Kizárólag ezt a megközelíthetetlen és felfoghatatlan istenhiányt tartja magánál feljebb valónak, mint olyan valamit, amely kívül áll időn és téren, nem része a világnak, és az attól való különbözősége az egyetlen, aminek alapján mégis tudhatunk róla. Hősöm a létezés egészét úgy fogja fel, mint az Isten-Semmi mellényzsebében lassan szétfoszló Valamit.

Milyen hatalmas távolságra van az istennek ez a fennkölt és nagyszerű tagadása az én primitív és bizonytalan ateizmusomtól!

 
  • SEO-Tanácsok: google keresés első hely - hogyan lehet google első oldalára kerülni optimalizálással?
  • Tanács: melyen lépés google kereső optimalizálásban: keresőbarát web
  • keresőbarát google-kereső optimum

 

BDK utóbbi könyveiből
Balla D. Károly könyvei - TELJES KÖNYVLISTA - BDK könyvek
Irodalom, könyv , író

 

A szubjektív univerzum - hullámfüggvény-összeomlás

Tudomány - Kultúra - Világnézet

Tudomány - Kultúra. A szubjektív Univerzum: érzékelés és elmélet. Hullámfüggvény-összeomlás. Az értelmes élet térbeli és időbeli határa, önpusztítás, felismerés. Civilizáció, kvantum, ikerbomlás, kultúra, tudomány, világnézet, szubjektív, érzékelés, hullámfüggvény, univerzum, értelmes, élet, elmélet, hipotézis, tud/tech, technológia, kvantum-radar, seo, kutatásokon alapuló tudományos világnézet, objektív metarializmus, szubjektív idealizmus. Cecil M. Joepardy mint a keleti egzisztencialista filozófia megteremtője Nagy Traktátumában kísérletet tett az anyagelvű és az idealista bölcselet összeegyeztetésére, szürreális és misztkus képekbe ágyazott elméletét és munkásságának egészét az indonéz Muhammad Balfas és a finn-lív Alberd Yollaka igyekezett a nyugati ember számára érthető nyelven interpretálni.


 © ungparty.net >> balla. d. károly weboldala >>bdk blog - balla d. webnaplója, irodalom, seo >> kárpátalja vers
írjon: ungparty[kukac]gmail[pont]hu <<bdk címe
  • hol van Ungvár, mi kárpátalja megye székhelye
  • balládium webirodalom - bdk virtuális jelenléte
  • google optimalizálás: keresőmarketing szakember

Honlap-SEO: Google helyezések javítása - szemantikus keresés

weblap organikus első google helyre kerülése - 2019: Ivóvízkezelés és vízfertőtlenítés - ClO2. 2018: terasz beépítés budapest - télikertépítés és laptop szervíz Buda és Pest vízmőveiben. Weboptimalizálás: net-seo linképítés (optimalizált és keresőbarát weblapok virtuális webtárhelyen)| cecil m. joepardy keresőoptimalizálás | tsúszó sándor | muhammad balfas élete | balla d. károly könyvei - bdk-könyv | kertész imre: sorstalanság könyv és film | bdk jegyzetek | íróság - Válogatott halálaim - BDK | ungvári szobafestő - tárcák | bdk versek, novellák | az esztétikum sajátosságai | irodalom, művészet | kult: zene és arvisura seo weblap optimalizálás | keresőOptimalizálás, SEO weblap első helyen keresőmarketing webakció: a pánikbetegség tünetei és az ivóvíz kezelése | honlap optimalizálás ivóvíz fertőtlenítő szer kulcsszóra

Ivóvíz fertőtlenítés és ivóvízkezelés klór-dioxid alapú TwinOxide oldattal

Ivóvíz fertőtlenítésA kitermelt ivóvíz megtisztítása és fertőtlenítése TwinOxide szerrel, mely hatékony a baktériumok, gombák, vírusok és kórokozók elpusztításában. Biofilm eltávolítása, vizek vegyszeres kezelése a gyógyászatban klór-dioxid oldattal | háztartási vízszűrők | infrasugárzók kültéri terast infra fűtés | tudomány, a szubjektív univerzum | a heideggeri semmi | a komlex létezés | az élet értelme, határa | balla d. károly új versei | capi blogja - zapf istván | Sikerdíjas SEO szolgáltatás - honlap-optimalizálás | tudomány: internet, neumann-univerzum, keresőoptimalizálás, laptop | infografika - csönge-dizájn - kapcsolati háló | Kárpátalja - laptop szerviz történelme | Balla D. Károly az irodalomról | KULT - irodalom, film, filozófia, művészet, nyelv, tudomány | KÖZÉLET, politika, kisebbség | SEO technika - ivóvíz kezelés - internet technológia | virtuális fertőtlenítés | Balla D. Károly és a Kárpátaljai magyar irodalom | képzőművészet - kép, fotó, művészet, kult | Balla D. Károly válogatott versei - Kő és árnyék | linkmarketing és weblap optimalizálás a https://twinoxide.hu/ivoviz-fertotlenites/ honlap pozícióinak javításáért: derítés, ülepítés, vízszűrés Pseudomonas baktériumok és fonalférgek ellen. Környezetbarát biocidok.