szakmai blog: weboldalak felhozása az ELSŐ TÍZ találat közé a találati listán: Linképítés - Honlap optimalizálás - Google első / Google helyezés - SEO - Keresőoptimalizálás / Gyűjtőoldal, válogatott linkek

Ungparty honlap optimalizálás optimalizálás - blogok

Internet. BDK - link index. Seo 2020: ClO2 ivóvíz kezelés

Kármentő öngyógyítás kognitív terápiával pánikbetegeknek

Aktuális SEO munkát támogató blogok: Kármentő tálca - Műanyag tartály |-| ClO2 Ivóvízkezelés - Műanyag tartály |-| Pánikbetegség öngyógyítása

Ivóvíz tároló műanyag tártályok gyártása pánikbetegeknek. Szorongásos fóbia öngyógyítása otthon

klór-dioxidos ivóvízkezelés

Ivóvíz fertőtlenítés: klór-dioxid

A klórdioxid környezetkímélő és gazdaságos fertőtlenítőszer az ivóvízkezeléshez. A vezetékes használati víz klór-dioxid (ClO2) segítségével végzett fertőtlenítése hatásos, nincs reakció az ammóniával. Az ivóvizet felszíni természetes vizek kezelésével nyerik, a vízminőség biztosítása miatt szükséges a derítés, kicsapatás, lágyítás, szűrés. Az ipari ivóvíz kezelés során a vízfertőtlenítés klór-dioxid oldattal történik. A biocid vegyszer elpusztítja a baktériumokat.

 

A műanyag kármentő tálcák a vízre nézve veszélyes, mérgező vagy agresszív anyagok felfogására készülnek, hordók, kannák, tartályok alatt gyűjtik a folyadékot teherviselő ráccsal vagy anélkül. A műanyag tartályok kialakítása eleve az ipari tálcák alkalmazhatósága szrint kerülnek gyártásra.

Műanyag kármentő tálca

műanyag tartály - ipari tálca

Ipari műanyag tálca IBC tartályhoz

Kármentőtálca vagy csepptálca használata elebgedhetetlen az IBC tartályhoz. Ugyanitt
műanyag kármentő tálcák és ipari tartályok gyártása minden méretben.

A pánikbetegség a váratlan pánikrohamokban jelentkező heves szorongások és páni félelmek betegsége. Kognitív viselkedési terápiával - CBT - akár 12 héten belül gyógyítható otthoni körülmények között is, videós oktatással. A pánikbetegek réme az agorafóbiás félelem, amely egyedüllét során vagy távol az otthontól jelentkezik. A testi és pszichés tünetekben jelentkező rosszullét leküzdhető, a pánikbetegség tünetei gyógyszeres kezelés nélkül is megszüntethetők. A pszichoterápia oktatóvideók segítségével történik. | Pánikzavar | Panic attack: a visszatérő rohamoktól való rettegés és a generalizált szorongás a mindennapi stressz fokozódásával beszűkiti a fóbiás beteg életterét.

Online terápia: pánikbetegség gyógyítása otthon

pánikbetegség öngyógyítása otthon

A rendszer első oldalai 2000-ben készültek és kerültek a webre (más adatok szerint 1999-ben - ezt BDK sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja), akkor még az UngBereg Alapítvány honlapjának keretében. 2000 decemberében került hálóra a (seo) net Pánsíp digitális iratfolyam első száma (2001/1), majd 2001-től kezdett épülni az akkor UngParty NetCafé nevet viselő, több alrendszert magá alá soroló irodalmi-kulturális-közéleti portál, webmagazin - ez 2004-ig közel száz szerző közel ezer művének adott virtuális tárhelyet. Ez alól nött ki, többek között, az UngParty Manzárd (virtuális tetőtér) név alatt indulr webnaplóm, amelyet aztán az évek során számos blog követett. Mára utóbbiak képezik a rendszer leginkább szétfejlődő alegységeit, amelyeket a főoldalak igyekeznek egységbe foglalni. A teljes UngParty mára cirka 50 blogból és blogszerű publikációs helyből, tucatnyi oldalegyüttesből, szerzői és tematikus alrendszerekből áll. A talán legfontosabb webegységek:

BDK napi BLOG | | BDK ONLINE | BDK SEO | Tematikus honlapok - weboptimalizációs szolgáltatás | Reklám és marketing Kárpáty Hirdető |

2004, részlet egy interjúból: Először is az UngParty abszolút mértékben magánhonlap (akkorra futotta ki magát, amikorra már lapot, kiadót, alapítványt megszüntettem és visszaminősítettem magam magánemberré), így tehát az összes nyomtatott orgánummal ellentétben nem áll mögötte semmilyen szervezet, intézmény, önkormányzati szerv, párt vagy alapítvány, még szerkesztőség sem, mert gyakorlatilag mindent egymagam csinálok, és három éve teljesen önerőből, családi költségvetésünkből tartom fenn. Nem pályázom sem idehaza, sem Magyarországon, és így nem is részesülök semmilyen támogatásban. Másodszor: a honlapomnak magamon és feleségemen (olykor lányomon) kívül egyáltalán nincsenek Kárpátalján élő szerzői, az utóbbi időben még el-elvétve sem. (Hogy ez miért alakult így, az talán a fentebb kifejtettek alapján érthető.) Harmadszor: olvasóim se nagyon akadnak szűkebb pátriámban. Ennek egyik oka nyilvánvalóan technikai jellegű: az internet minálunk még nincsen elterjedve, otthonában igen keveseknek van hozzáférése (s ha igen, az eléggé költséges), és az oktatási és más közintézmények közül is csak néhány tud szabad elérést biztosítani. Ennél azonban alighanem döntőbb tényező az érdektelenség, illetve a másfajta érdeklődés. Mondjuk a beregszászi magyar főiskola és néhány kiemeltebb gimnázium és líceum korszerű infrastruktúrája vagy az ungvári könyvtár világhálóra csatlakoztatott gépei (a számos munkahelyi lehetőségről és netcafékról nem is beszélve) bőven megengednék, hogy akár százával olvassák szűkebb pátriámban az UngPartyt. De nem olvassák. Az oldalaimra esett találatokat mérő statisztikák szerint összes olvasóimnak kb. 7-8%-a érkezik ukrajnai szerverről. Kárpátalján mindössze 3-4 rendszeres és 8-10 alkalomszerű, esetleges olvasóm van! Így tehát sem szerzőim, sem olvasóim, sem a közölt híranyag vagy a felvetett témák alapján az UngPartyt semmiképpen nem lehet kárpátaljai honlapnak tekinteni, ami nem erény és nem is panaszkodásra alapot adó körülmény, hanem olyan tény, amely talán rávilágít azokra a problémákra, amelyeket fentebb említettem. Ennek a helyzetnek a furcsaságát szoktam azzal a megjegyzéssel érzékeltetni, hogy irodalmunknak az a része, amelyik kárpátaljai, egyre kevésbé tekinthető irodalomnak, az a része pedig, ami irodalomnak mondható, egyre kevésbé számít kárpátaljainak.
Így hát az én internetes tevékenységemnek (amelynek csak egy része zajlik saját honlapomon) a legkisebb hatása sincsen a kárpátaljai irodalmi folyamat alakulására vagy az olvasói ízlés befolyásolására. Ezért mertem állítani, hogy a Kárpátalján létező és működő orgánumok és szervezetek nagyjából-egészében ugyanazt az egy bizonyos irodalomfelfogást érvényesítik – amiből az is következik, hogy szépirodalmat én hosszabb ideje nem publikálok idehaza (hacsak valamelyik régebbi írásomat megkérdezésem és beleegyezésem nélkül meg nem jelentetik valahol).

Önvallomás, interjúrészlet a 2000-es évek elejéről: Amikor a 70-es évek derekán publikálni kezdtem, eléggé elmérgesedett viszonyok uralkodtak a kárpátaljai magyar irodalom berkeiben, ám én erről úgyszólván semmit sem tudtam. Csak amikor barátaim lettek azok a fiatalok, akik intenzív kapcsolatban álltak az elhallgattatott ellenzékiekkel, akkor szereztem tudomást az előzményekről. Később megismerkedtem a „fekete bárányokkal” is, azokkal, akiket többek között apám közreműködésével szorított ki a hivatalos kultúrpolitika az irodalomból. Mérhetetlenül igazságtalannak tartottam, ami velük történt, és amikor a 80-as évek elején erre már lehetőségem nyílott, akkor azzal a feltett szándékkal vállaltam szerepet irodalmunk szervezésében, napilapunk irodalmi oldalának szerkesztésében, hogy tőlem telhetően kiköszörüljem az apám ejtette csorbát, publikációs lehetőséghez és tehetségüket megillető részvételhez juttassam az elhallgatottakat. Bár eleinte bizalmatlanul fogadtak, idővel felismerték őszinte szándékomat. Ma is büszkén vállalom: szerepem volt abban, hogy Vári Fábián László a 80-as években legjobb verseit mégis publikálhatta a Kárpáti Igaz Szóban, hogy Fodor Gézának kis versesfüzete jelenhetett meg a szerkesztőség gondozásában, s hogy a felszámolt egykori Forrás Stúdió tagjai az új, részben ellenükben létrehozott József Attila Stúdióban megbecsült és rangos tagtársaink lehettek. Amikor 89-ben a háború utáni Kárpátalja első folyóiratát, a Hatodik Sípot elindíthattam, abban az említettek szerepeltetésén kívül az akkor már 12 esztendeje halott Kovács Vilmos méltó erkölcsi rehabilitációjához is igyekeztem hozzájárulni. Ekkor valóban úgy festett: végre valamennyien együtt vagyunk, megvalósult az egység.

Ilyen előzmények után számomra különösen fájdalmas volt tapasztalni a 90-es évek legelején, hogy a modern törekvésekkel előálló fiatalokkal szemben éppen azok mutatnak ellenállást, akik azelőtt saját bőrükön tapasztalhatták meg a kirekesztettséget és elutasítottságot. Ahogy a szovjet kultúrpolitika őket tette lehetetlenné azzal váddal, hogy elidegenedtek a szovjet valóságtól és a nyugati dekadencia követői lettek, szinte ugyanezt a sémát követve ők is a kárpátaljai magyarságtól való elidegenedéssel vádolták a fiatalokat, felróva bűnös individualizmusukat és azt, hogy a mi körülményeink között káros modernista törekvéseket követve megszentségtelenítették a hagyományainkat. Ahogy azelőtt a szocreál volt az egyedül üdvös alkotásmód, ők ugyanúgy a rosszul felfogott, görcsös szolgálatosságot kiáltották ki a létjogosultságra egyedül érdemes szemléletnek. Ezzel pontosan azt tették, amit azelőtt velük tettek a szovjet elvtársak; mondhatnám: jól megtanulták a leckét. Mindez engem fokozatosan eltávolított attól a csoporttól, amelynek tagja és részben mozgatója voltam: inkább a hagyománytörő fiatalok mellé álltam és a modern irodalomszemlélet híve lettem. Ezzel egy időben a korábbi években folytatott gyakorlatot felülbírálva arra a következtetésre jutottam, hogy a döntően megváltozott körülmények között nem alkalmazhatók azok a szerkesztői és irodalomszervezői módszerek, amelyek a 80-as években hasznosnak mutatkoztak. Akkor, a keményebb-lágyabb diktatúra elnyomása alatt, a szovjet kultúrpolitika és a nagyhatalmi sovinizmus szorításában, minden szempontból veszélyeztetett nemzeti identitásunkban joggal örülhettünk annak, ha valaki össze tudott rímeltetni két sorvéget és a végveszélybe került anyanyelvünkön tisztességgel le tudott írni egy történetet. Egy többszörös öncenzúrával készülő pártlap oldalain kellett/lehetett írókká avatnunk magunkat és mindazokat, akiknek a magyar szó megtartása szent hivatásként lebegett szeme előtt. Kit érdekelt akkor a mívesség, a művészi hitelesség, a korszerűség?! Kit érdekelt, hogy csak egy-egy Lenin-vers árán jelenhetnek meg a tájleíró, szerelmes, gondolati költemények?! Annak a játéknak egészen más volt a tétje. Ám 89–91-ben gyökeresen megváltozott a helyzet, ezt felismernem nekem is csak fokozatosan sikerült. Az ideológiai nyomás és a cenzurális viszonyok megszűntek (itthon és az anyaországban egyaránt), megkezdődhetett a szellemi termékek szabad áramlása, megismerkedhettünk a magyar irodalom legújabb eredményeivel, legmodernebb irányzataival, ezzel esély mutatkozott arra, hogy szembetűnő lemaradásunkat megpróbáljuk ledolgozni, átessünk a kihagyott fejlődési fázisokon, differenciálódjunk stílusok, iskolák, szemléletek szerint, színessé váljon kulturális palettánk – és megpróbáljunk szabadon, görcsök nélkül írni.

Nem ez történt. Akik a 60–70-es években (és részben később is) többé-kevésbé ellenzéki szerepben voltak és – való igaz – sok méltánytalanság érte őket, azok nem felszabadultak, hanem görcsös sérelmi pozícióban sorakoztak fel és riadtan tapasztalták, hogy nincs mi ellen és ki ellen írniuk (aztán kreáltak maguknak ellenséget, lásd fent). Akik pedig azelőtt a hatalommal kisebb-nagyobb mértékben együttműködve üzengettek a sorok között olvasóiknak, zavarba jöttek, hiszen hirtelen mindent meg lehetett írni, de semmi új nem jutott az eszükbe, és az olvasók inkább vezércikkeket olvastak és rádiót hallgattak, onnan várták az igazságok kimondását, nem a költőktől. A más hangot megütő fiatalok, akiknek a szocreálról fogalmuk sem volt, a magyar közösség irodalmi közszolgálata pedig eszükbe sem jutott, idegen közegben találták magukat – majd elköltöztek.

Igen, a többiekétől eddigre látványosan eltérő szemléletemmel a 90-es évek végére nagyjából egyedül maradtam… Ám, ahogy önironikusan fogalmazni szoktam, integráló személyiségem megőrződött, mert néhány év alatt minden korábbinál szorosabb egységbe sikerült kovácsolnom íróinkat – bár igaz, hogy magam ellenében.

Talán éppen az a baj velem, hogy én most már senkihez és semmihez nem tudok és nem akarok igazodni, nem kívánok semmilyen feladatot, pláne missziót teljesíteni, senkit nem akarok formálni és befolyásolni – de azt se nagyon tűröm, ha engem akarnak. Tíz-egynéhány év alatt kiküzdöttem szellemi szabadságomat és függetlenségemet, és ezt mindennél drágább kincsnek tartom. Bár eleinte zavart, ma már jól viselem egykori társaim értetlenségét és támadásait, és a korábbi óvatoskodások után most már hosszú évek óta kíméletlenül azt írom, amit gondolok. Ez a magatartásom nyilvánvalóan hozzájárult elszigetelődésemhez, akár azt is mondhatnám, hogy mindez „az én hibámból” történt, hiszen ha megállom, hogy kritikával illessek műveket, szerkesztési elveket, ha nem kezdek hiányolni minőséget és teljesítményt, ha nem teszem szóvá a csúsztatásokat, szakmai mulasztásokat, az újként kiadott régi írásokat, a beszűkült formavilágot, az elsekélyesedett gondolati hátteret, a kirekesztő szemléletet – és ít. –, akkor gond nélkül hihetnék, hogy továbbra is maguk között tudhatnak az összeszorított fogú nagy harcban; persze nem tudom, akkor ki ellen folyna az ádáz küzdelem.

Ezzel együtt jól érzem magam – nem a szerepemben, hanem: – a bőrömben. Ennek a megszerzett írói szabadságom mellett legfőbb oka, hogy mégsem vagyok egyedül. Igaz, hogy a földrajzi értelemben vett közelségben alig maradtak barátaim, de az internetes kommunikáció és „virtuális tevékenységem” révén „cserében” elnyertem a bécsi operaénekes, a berlini üzletasszony, a zombori irodalomtörténész, a stockholmi könyvtáros, a szentendrei műbútorasztalos, a pécsi tanársegéd, a chicagói professzor, a torontói teológus, a marosvásárhelyi szerkesztő, a kolozsvári újságíró, a zentai webmester, a gödöllői tanár, a szolnoki levéltáros, a krakkói műfordító barátságát (hogy a sok-sok budapestit írót, szerkesztőt, más szakmabélit már ne is említsem) – az ő felbecsülhetetlenül értékes szakmai és emberi „közelségük” közepette aligha lehetek magányos: 20-30 partneremmel szinte napi rendszerességű, és nagyjából 200-zal alkalomszerű kapcsolatban állok. Ami azonban ennél is sokkal fontosabb, hogy családon belül is „közösségi életet” élhetek, a gyerekeink (fiú, lány) mindenben markáns egyéniségű partnereink, a feleségemmel pedig házasságunk huszonegy éve alatt egymás intellektuális érdeklődését még mindig (vagy egyre inkább) felkeltő és lekötő szellemi társak lettünk. Különbözőségeink és hasonlóságaink, egymást is alakító konokságunk és belátásunk a magunk számára is izgalmas helyzeteket és folyamatokat eredményez. Én mostani énemben nagyon sokat felfedezek abból, ami az ő hatásának köszönhető, például ő békített ki apámmal, akivel megismerkedésünkkor igen feszült volt a viszonyom, és mindaz, amit ma az irodalomról gondolok, az ő termékeny jelenlétében kristályosodott ki bennem. Ő ugyanis már 15-20 évvel ezelőtt is a mostanihoz hasonló elveket vallott, mindig is csak maguk a művek érdekelték, és amióta maga is erre a pályára lépett, csak írni szeret – még saját munkáinak utóélete se nagyon érdekli, nemhogy az irodalmi közélet vagy pláne a szolgálatok, szerepek. Mindig is kívül állt a kárpátaljai magyar irodalmon, velem ellentétben soha nem lépett be semmilyen szervezetbe vagy csoportba, így nem is kellett sorban kilépegetnie belőlük, mint nekem. Hogy az alkotóművészet magányos és individuális műfaj, azt voltaképp tőle tanultam meg, ha sokáig nem is hittem el neki…

Nem gondolom, hogy a kollektív nemzettudatra elkötelezetten, felelősséggel építő és a hagyományos témafelvetéseket és stílusjegyeket követő irányzaton belül ne lehetne remekműveket alkotni! Azt viszont nagyon is gondolom, baj van akkor, ha ez a tradicionális alkotói felfogás egyedül érvényesnek hirdeti magát, és ezt a pozícióját akkor is meg akarja tartani, amikor saját tartalékai kimerültek, amikor gondolati és formai klisék variálására korlátozódik, és amikor a megszülető írások nem esztétikai értékük révén, hanem alkotóik múltbéli érdemeitől vagy pillanatnyi társadalmi szerepétől megemelve kapnak teret és nyernek jelentőséget. Ennél is veszélyesebb, ha a művészet dolgait vulgárisan, leegyszerűsítve értelmező „közszolgálati” felfogás nemcsak kerülendőnek, hanem egyenesen károsnak ítél minden másfajta magatartást, ellenségképet kreál magának, és az irodalmat permanens harcnak hirdetve jobb esetben hősi pózba merevíti, rosszabbikban sértett agresszivitásba lovallja az irodalmi élet résztvevőit. Én ma ennek a helyzetnek az állandósulását látom a legnagyobb problémának, úgy vélem, hogy a földrajzi és politikai elzártságunkra ez még egyfajta szemléletbéli beszűkülést is ráterhel. Az effajta magatartást követők ugyan méltán számíthatnak arra, hogy a hasonló elvek szerint rendeződő anyaországi csoportokban elismertségre tegyenek szert és támogatást élvezzenek, ezzel azonban egyrészt abba a hamis illúzióba ringatják magukat, hogy irodalmi teljesítményükkel érték el sikereiket, nem pedig kiállásukkal, elvhűségükkel érdemelték ki, másrészt idehaza megfosztják irodalmunkat attól a lehetőségtől, hogy valaha is sokoldalú, színes, árnyaltan tagolt szerves literatúrává váljon, harmadrészt elvonják maguktól a nagy egészbe való integrálódás lehetőségét, ugyanis az effajta merev és görcsös magatartás joggal számít szalonképtelennek a modern – ha tetszik: európai – irodalmi felfogást vallók körében. Szeretném újra hangsúlyozni: nem a népi és nemzeti, hagyományos és realista alkotói felfogást kárhoztatom, hanem azt az írói attitűdöt, amely a másfajta művészetértelmezést károsnak, veszélyesnek, követőit pedig nemzetietlennek vagy egyenesen „nem magyar”-nak kiáltja ki. Az amúgy is nehézségek sokaságával terhes határon túli régiókban az effajta szellem eluralkodása, úgy tapasztalom, konzerválja a provincializmust és leginkább a dilettánsok törekvéseinek kedvez. Én hosszabb ideje ezzel a honi trenddel szemben a szemlélet mind teljesebb kitágítása, az érték- és teljesítményelvűség mellett érvelek.

Az UngParty virtuálé főbb weboldalai:

Főoldalak
B l o g o k
Arch, linkek
 
TEMATIKUS BLOGOK
SEO CÉLÚ BLOGOK
Arhív UngParty
   2001-2004 - szerzők, írások + bdk
UngParty Főkapu
   Balla D. K
ároly virtuáléja - főlap
BDK BLOG
   Balla D. Károly napi blogja
BéDéKá Politblog
   Balla D. K. blogja a Nolblogon
árak szolgáltatás
  transzferár
dokumentáció
Berniczky-arch
   2004-2006
BDK ONLINE
   Balla D. K
ároly
webmagazinja
Tejmozi - regény, könyv
egy regény blogja
Piréz blog
   mert piréznek lenni jó
PR szolgáltatás
  
transzferár nyilvántartás
Pánsíp digitális folyóirat
   belépés a folyóirat archívumába
UngParty Blogfő
   Egy irányadó oldal + linkek
BDK bázis Blog
   Balla D. Károly komplex blogja
pszzichodráma pánik
  abszurd irodalmi
Honlapok - ivóvíz tartály optimalizációja - pillangószív
Pánsíp Szalon
   interakciós színtér 2004-2006
UngParty Manzárd
   Balla D. K. webnapló-mutató
BDK: Pársorosok
   Limerik, Haiku, C-dul, bökvers
Kárpátalja blog
  érdekességek, információk
link marketing optimalizálás linkfelhő
Pánsíp
  
keresőoptimalizálás
UngParty Kettenklub
  Berniczky Éva és BDK
ajánló oldal
UngParty Kultblog
   film, irodalom, zene,
Kárpáti Vipera
   a kárpátaljai média mérges kígyója
SEO marketing blog (seonyár)
Pánsíp - elosztó oldal
BDK Online ajánló
   K
iemelt közlemények
BéDéKá Blogter
elhagyott blog - linkküldés, ajánlók
Ajánlom magam
  friss jegyzeteim ajánlói
Seo - honlap optimalizálás   (spot)
P. Irodalmi Szalon
   a 2001-2003-as archívum
BéDéKá írói oldala
   
Külső és belső linkek
Régi Manzárd
feltámasztott blog
BDK Notesz
  jegyzetfüzet helyett, ajánlók
SEO - Szolidaritás - sajtószabadság  (spot)
Pánsíp szerk
   a 2001-2003-as archívum
Berniczky írói oldala
   
Külső és belső linkek
online könyvblog
könyveimről - épül még
DrKállay Szárazföldi hajónapló Szárazföldi hajónapló
Google helyezés optimalizálás   (spot)
fotó video Ungvár
   képeslapok, linkek
BéDéKá a weben
   
Külső és belső linkek
Egy manzárőr...
   történetek, tárcák, jegyzetek
ungparty ajánló
 linkküldés, ajánlók
SEO Honlap optimalizálás  (bloghu) Infó Kárpátalja ma
    linkek
Kármentő SEO Zóna B.D.K.
   
Oldalak, linkek
Terasz infrs fűtés - ClO2 ivóvízkezelés
 linkküldés, ajánlók
Manzárd mű-hely
   Berniczky Éva és Balla D. Károly
Póker Játék Texas
  minden, ami játék
mékk - Kárpátaljai magyar értelmiség     linkek
Balla D. Károly
   
elipszilon nélkül eligazító
PR cikk szolgálat
  újabb és korábbi archívum
Balládium laptop
Virtuális felolvasóhely
Pánik szichodráma csoportok indulása
Keresőmarketing
   oldalaim PR szerint
BDK MAGASLES
   
Oldalak
Szabad Európa Rádió szamizdat   (szer) Tsúszó Sándor író
  
abszurd irodalmi
web optimum - pánik SEO jegyzeteim Ungbereg Alapítvány   (arch)
Keres-Talál
   
Oldalak
Virtuális Notesz   (virmak) PraePost
   elő- és utóközlő irodalmi segédblog
Ir. belsőépítészet - beltér berendezés
 alkotói műhely, linkküldés
Szembesülés   (könyv)
Transzferár nyilvántartás - laptop hardver szerviz Versemiglen
csak versek
Balladé válogat
   kiragadott közlemények

Kárpátalja linkblog
 
rásegítés

laptop SEO   (új)

Weboldal optimalizálás - Balla D. Károly UNGPARTY - Weblapok, blogok

bdk web ungparty

Ungparty honlapok. Weboldal optimalizálás - blog - internet. Balla. D. Károly - link index. Arvisura - - télikertgyártás
bdk, budapest, kárpátalja, télikert, arvisura, honlap, weboldal, blog, internet, optimalizálás, arvisura, télikertépítés, tömeges sms kampány, ungparty, balla, ungvár

Balla D. Károly UNGPARTY. Weblapok, blogok, honlap optimalizálás. Kereső tartalom marketing:

Honlap optimalizálás: web, blog. Google Seo

Google tartalom marketing - Arvisura Google SEO: Műanyag tartály és ipari kármentő tálca - ClO2 ivóvízkezelés és vízfertőtlenítés - Agorafóbia és pánikbetegség öngyógyítása kognitív viselkedésterápiával. Budapest, kárpátalja irodalma, ipari műanyag tálca, google optimalizálás, pánikbetegség kezelése, tiszta ivóvíz

Tervezés: műanyaggyártás Magyarországon.