az UngParty Virtuálé része | készíti: Balla D. Károly | A szerző napi blogja: BDK BLOG | bázis blogja: BDK.BLOG.HU | webmagazinja: BDK Online | írói oldala: Balla D. Károly | eligazító oldala: BLOGFŐ
Boríték címzése
|
Ez az oldal a témát érintő valamennyi keresőkérdéssel: levél címzés - levélcímzés - levél címzése / boríték címzés - borítékcímzés - boríték címzése - a Google lista első 5 találata közt szerepel. |
|---|
borítékcímzés - címzésminta
|
Vállalom honlapok előbbre mozdítását a Google-listákon. Részletek: Honlap seo Google-optimalizálás |
||
|---|---|---|---|
|
PALACKPOSTA Oresztész nagy levelező hírében állt. Már kamasz korában kialakult a szokása, hogy utazásai során nem csupán képeslapok sokaságával árasztotta el barátait és ismerőseit, hanem hosszú beszámoló leveleket is írt. Ha módja volt a sokszorosításra, akkor több címre is elküldte általában humoros formába öntött tudósításait. Ezekre a küldeményekre nem várt, nem is kaphatott választ. Meglehetősen egyoldalú levelezést folytatott Ágnessel is, aki Drohobicsból még ímmel-ámmal, Alexandriából már csak nagyritkán, Athénból pedig már egyáltalán nem reagált hosszú vallomásaira. Oresztész ekkor még toporzékoló türelmetlenséggel várta a válaszokat. Irodalmi levelezést, vagy legalábbis annak indultat, Júliával folytatott először. Az akkor már érettnek számító elvált fiatalasszony sok egyéb mellett az írott üzenetek ízére-zamatára is megtanította, rávezette arra, ne csupán fecsegésre, információk továbbítására vagy élcelődésre használja, hanem sajátos irodalmi műfajt lásson benne, és minden mondatát csaknem olyan műgonddal formálja, mintha novellát írna. Oresztésznek egyben ez volt az első valóban kölcsönös levélkapcsolata: Argoszból Korinthoszba és Korinthoszból Argoszba szinte azonos gyakorisággal, heti 2-3 alkalommal érkeztek az episztolák, fontos kiegészítései a havi egy-két együtt töltött hétvégének. A több vastag dossziét megtöltő anyag ma is értékelhető dokumentuma a nagy hőfokon indult, majd fokozatosan kiürülő, végül vádaskodásba, keserűségbe, majd tartózkodó barátságba, legvégül teljes elhidegülésbe torkolló kapcsolatnak. Elektra, mint minden másba, a levelezésbe is viharos lelkesedéssel kezdett. Amikor első néhány meghitt órájuk után elváltak Athénban és Oresztész azt a könnyelmű ígéretet tette, naponta ír majd neki, akkor Elektra ezt persze nem hitte el, ideig-óráig mégis tartani próbálta a tempót, egy idő után azonban már nem kedveskedésnek, hanem nyomasztó tehernek érezte Oresztész túlbuzgóságát, halálra idegesítette, hogy partnere számozza a leveleit, hogy saját bevallása szerint mindegyiket indigóval írja, és egy példányt magának is megtart belőle. Nem is erőltette meg magát a válaszokkal, irkalapra, tenyérnyi fecnikre firkantott pár sort, nem egyszer a keltezést is elhagyta, ami Oresztészt kezdetben roppant zavarta. Később rá kellett döbbennie, a levélírás öncéllá vált számára. Napról napra megújuló ellenállhatatlan igénye támadt arra, hogy hosszú oldalakat teleírjon, rögzítse nem is annyira a fontosabb eseményeket, mint inkább az ezekről az eseményekről és sok egyébről megfogalmazódó gondolatait. Hovatovább egyre kevésbé érdekelte, ki, hol, mikor olvassa és olvassa-e egyáltalán a vallomásait, és cseppet sem hiányolta, ha a válaszok elmaradtak. Csak évekkel később gondolt arra, a legkisebb realitásérzékkel rendelkező hajótörött egy magányos szigeten nem számíthat komolyan a tengerbe dobott palack célba érésére, s ha ennek ellenére mégis üzenetet küld a külvilágnak, erre azért van szüksége, hogy létezését és létezése minőségét önmaga előtt igazolja. Élete legnagyobb kölcsönös levelezését Évával folytatta Oresztész. Eleinte Argoszból – Argoszba (Évát hónapokig kórházban gyógykezelték itt), később egy tengerparti szanatóriumba. A gyógyintézetekben csodájára jártak leveleinek, úgy vitték a lányhoz, mintha amerikai csodagyógyszer érkezett volna. A nővérek, szobatársak ott álltak a háta mögött, látni akarták, mi kerül elő a gyakran méretében, alakjában is különle-ges borítékból, s ha tartalmát nem is, legalább külalakját meg akarták ismerni. Beszédtémává vált az asztalnyi keresztrejtvény-levél (meg kellett fejteni az egészet a pár soros üzenet kedvéért), a tömött tasakot megtöltő, felcsévélt tízméteres távírószalag-levél vagy a nagy ív lapra rótt szöveghalmaz, amelyet csak akkor lehetett elolvasni, ha papírcsákót hajtogatnak belőle. Írt olyan levelet is Oresztész, amelynek minden szavát egy Dosztojevszkij-regényből kellett kikeresni a megadott oldal-, sor, és pozíciószám alapján, volt, hogy napilapot küldött, abban karikázta be és sorszámozta az összeolvasandó szavakat. Gyakran lepte meg partnerét maga-készítette képeslapokkal (saját szociofotóit címezte meg és bélyegezte fel) vagy magnókazettára felvett hangos levelekkel. Ez volt Oresztész utolsó olyan levelezése, amikor küldeményeit még gesztusnak, meglepetésnek, kedveskedésnek szánta, és a válasz, a reakció, az ellenirányú üzenet kiváltása volt a célja, amelyet aztán mindig nagy izgalommal vett magához. Későbbi évtizedeiben, amelyeket már Éva mellett töltött, újra visszatért a leginkább önmaga számára fontos palackposta-szerű levelezésre, és soha nem zavarta a válaszok időleges elmaradása vagy teljes hiánya. Az aktuális SEO-munka néhány oldala: |
|
|
|||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Kárpátaljai magyar irodalom | ||||||||||||