A Klubrádióban virtuális öngyilkosságomról, Tsúszóról, Ukrajnáról

virtuális öngyilkosság

BDK 1957 – 2007

A Klubrádió Folyt. köv. – volt egyszer egy Népszabadság c. műsorában 2018. október 18-án este, cirka 50 percen keresztül Kelen Károly kérdéseire válaszoltam. Mivel már a beszélgetésünk legelején szóba hozta, hogyan is kerültem be halott szerzőként egy irodalomtörténeti gyűjteménybe, és arra kért, meséljem el ezt a történetet, én ettől felbátorítva éreztem magam arra, hogy bő negyedórában részletesen előadjam virtuális öngyilkosságom elő- és utótörténetét. Érhetően a 2007-es online pörformansz említésével kezdtem, amikor is az itt látható kis animáció jelezte blogomban, hogy virtuális öngyilkossági kísérletem sikerrel járt, és hogy Mostantól minden posztumusz. Ezután az előtörténet hosszas elmondása következett. Erről én korábban már írtam és nyilatkoztam interjúban is, de ez nem akadájozott meg a részben szeméjes, részben irodalomtörténeti előzmények újbóli részletezésében. Ezután még szóba kerültek későbbi halálaim magam költötte hírei, és természetesen az is, aminek apropóján az egész szóba került, ti., hogy a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig. Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény című, közel 800 oldalas kiadvány szerint (Szerk. Takaró Mihály, kiadó: Méry Ratio, 2017.) kétszer is meghaltam (a tanulmányi részben 2007-ben, a szöveggyűjteményben 2012-ben), és az utóbbi években megjelent könyveim posztumusz kiadványokként vannak feltüntetve – ami pontosan megfelel eredeti szándékomnak :) [részletesebben: A legaktívabb posztumusz író]. A kiadóra nem is ezért orrolok, hanem hogy műveimet (ahogy az összes többi kárpátaljai szerzőét is) előzetes hozzájárulásom nélkül közölte, bár, kétségtelen, hogy szeméjes jelentkezésem után velem, Évával és a valóban posztumusz módon közölt Balla László-művekkel kapcsolatban utólag a szerződést megkötötte, a tiszteletdíjat kifizette és hosszas unszolásomra a megjelenséhez képest egy év késéssel, de a tiszteletpéldányokat is elküldte. (Itt most a kötet szakszerűtlenségéről, aránytalanságairól és vélhetőleg találomra felkért öt (!) kárpátaljai szerkesztő szerepéről ne essen szó.)

Nagyon kedvemre valóan kis szünet után a következő kérdéskör Tsúszó Sándorra vonatkozott. Magam után kiről is beszéltem volna a legszívesebben, mint éppen őróla?!

Az utolsó negyedórában az ukrajnai hejzetet érintettük, illetve előbb inkább azt, hogy erről a hejzetről annyira nem volt kedvem részletesen beszámolni, hogy emiatt abbamaradtak naplójegyzeteiem a Mozgó Világban. Csak céloztam rá, hogy miközben a Mozgónak nagyon hálás vagyok amiatt, hogy 1988-ban publicistává avatott és hűséges is voltam hozzájuk bő negyedszázadon keresztül, aközben bizonyos fenntartásom is kialakult és kis konfliktus is közrejátszott eltávolodásunkban (erről: A Komisz Ukrajna a Mozgóban).

Futólag érintettük az ukrajnai oktatási- és nyelvtörvényt és a főleg az orosz kisebbség ellen felbuzgott  ukrán nacionalizmust, amejnek kvázi a magyarok lettek a járulékos áldozatai. Megfogalmaztam újra azt a véleményemet is, hogy a kisebbségellenesség hosszú távon a többségnek még többet árthat, mint akik ellen irányul, mert a nemzetileg és  nyelvileg monolit társadalmak életképtelenebbek, mint a változatos hagyományokra épülő többkultúrájúak.

A legvégén Kelen Károly még megemlítette Tejmozi c. regényemet, amejet nagyra tart s amejnek egy példányát – s ez igen megtisztelő – klasszikusok közt hejezte el polcán. Erről fotót is küldött. – És ezzel hirtelen vége is lett a műsoridőnek, holott még szerettem volna illendően megköszönni a hallgatók figyelmét és a riporter érdeklődését.

Egyébként előzetes egyeztetésünk során, amikor kicsit ijedtem kértem, hogy ne Ukrajna és a kárpátaljai magyarok sorsa körül forogjon beszélgetésünk, biztosított, ez nem is áll szándékukban, ellenben nagyon érdekelné, miért is írom újabban j-vel a nevemet ly hejett – nos, erre már nem maradt adásidő. Talán majd legközelebb.

Az interjú a Klubrádió archívumában

a cikk folytatódik >>

20 éve jelent meg az Élted volt regénye

Posztmodern trükkregény – vagy persziflázs?

élted volt regénye1998-ban jelent meg első regényem. Pontosabban: elsőként ugyan az Élted volt regénye került napvilágra, de a Szembesülés már 1996-ban készen volt és kiadásra várt a Belvárosi Könyvkiadónál (mivel pájázati támogatás hiányában sem itt, sem későbbi próbálkozással a Tevannál nem adták ki, 2002-ben alaposan átdolgoztam, így került a Pro Pannoniához, ahol aztán 2005-ben jelent meg). Erről részletesebben itt: Balla D. Károj első regénye.

Ahogy másik blogomban nemrégiben beszámoltam róla, az Élted volt regénye  képezte eddig számomra a legnagyobb alkotói élményt, örömöt. Fojamatos és lendületes munkával voltaképp egy hosszú tél alatt  írtam meg, 1996 végén kezdtem és 1997 tavaszára készen is lettem vele.

“Örömszöveget írtam, tobzódtak bennem az ötletek, fordulatok, ömlöttek a mondatok. Az építkezés nagyrészt teljesen spontán módon történt: egyik ötlet hozta a másikat, egyik megoldás vetette fel a következő megoldatlanságot. Egy nagy szövegrejtvénybe ágyazódik a voltaképpeni fő cselekmény, amejnek legfőbb funkciója, hogy kitöltse a keresztrejtvény üresen maradt kockáit.”

Mivel most 20 éves késleltetéssel újra közreadom akkori naplójegyzeteimet (lásd: UngParty Manzárd archívum: BDK naplók), ebből elég pontosan reprodukálhatók a kiadásához kapcsolódó történések: 1997 nyarán kért és kapott tőlem kész könyvkéziratot a baseli székhejű Európai Protestáns Szabadegyetem könyvkiadói lektorátusának vezetője, a Berlinben élő (és az idén, 2018-ben ott meghalt) Balla Bálint professzor. Ahogy akkori naplómban feljegyeztem: az EPMSZ kiadó profilját ismerve egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy vevők lesznek az effajta „szövegirodalomra”. Ám Bálintnak tetszett posztmodernkedésem, elolvastatta a Szabadegyetem másik szociológus professzorával, Kende Péterrel, ő is kiadásra méltónak találta, ezután a szakma már akkor legendás nagy örege, Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész külső lektori véleménye adta volna meg a szabad utat, de az írásos jelentés részéről végül is nem készült el (holott én arra számítottam, ebből egy részlet lehet majd a fülszöveg), csak szóban, telefonos érdeklődésre erősítette meg Bálintnak, hogy a mű ígéretes… Az ősz fojamán mindent egyeztettünk Bálinttal és az EPMSZ elnökével, Szöllősy Pállal (már ő sem él), akkori alapítványunk intézte a tördelést és nyomdáztatást (így a kiadónak sokkal olcsóbban jött ki, semmint ha Nyugaton gyártatják, mi pedig keresethez jutottunk munkánkkal). A háromezres példányszám imponálóan magas volt (azóta se soha ennyiben!), ebből én 200-at kaptam szerzői honoráriumként. 1998 februárjában került az anyag nyomdába és áprilisban már be is mutattuk a könyvet a Budapesti Könyvfesztiválon.

Előzmény még, hogy a keretes szerkezet (regény a regényben) külső szövegének (vagyis a keretnek) az alapját egy eredetileg elbeszélésnek írt opusz képezi, ezzel III. hejezett lettem (első díjat nem ítéltek oda) a Holmi 1997-es novellapájázatán. Meg is jelent Az Agnosztosz-rejtély címen a fojóirat 1988/márciusi számában << lásd a 363. oldalon. A regény részévé válva persze a korábbi novellaszöveg számos hejen módosult, terebéjesedett.

Kritikák, értékelések

A könyvről közel 10 kritika és ismertetés látott napvilágot, közte két erősen negatív is (Cséka György és Rollay Dák Béla tollából). A két legértékesebb pozitívat két jeles kritikus, Bodor Béla és Tarján Tamás írta (nagy veszteség, hogy egyikük sem él már). A regényt illetően Béla poszt-posztmodernt, ill. későmodern eklektikát említ, Tamás pedig konkrétan be is sorolta munkámat a számomra azóta is megtisztelő kategóriába: posztmodern trükkregény – ezen felül arra is alkalmasnak találta, hogy a műfaj egyes jellegzetességeit ezen mutassa be az ELTE tanáraként tartott óráin. A regényemnek ezt a posztmodernségét egyébként a saját olvasatában Kovács Imre Attila kistanulmánya járja körbe a legrészletesebben, még azt is feltételezve, hogy ez a stílusjegy is, mint annyi más, csak álca, maskara nálam, tehát csak eljátszatom szövegemmel a posztmodern normatáblázat szerinti szerepeket, illetve hogy mindez nem más, mint a posztmodern önfelszámoló működése. A feltételezés, hogy művem ál-posztmodern, esetleg stílusparódia vagy egyenesen persziflázs, más szerzőkben is felmerül (később a Szembesülés esetében pl. Markovits Teodóránál). Holott számomra teljesen világos, hogy a posztmodern önreflexiónak az önleleplező jelleg is integráns része – bár megengedem, hogy tőlem eltérően más posztmodern szerzők túl komojan veszik magát a posztmodernt, míg én ojan duplafenekű bűvészdoboznak, amejjel a trükköt bemutatni és leleplezni egyforma sikerrel lehetek képes. Így meg is teszem rendszeresen mindkettőt.

S ha már itt tartunk: Az Élted jellegzetességeit és méjrétegeit – a  Szembesülést is ide véve – eddig Tóth Krisztina egyetemi szakdolgozata tárgyalta a legbehatóbban; konklúziója igen hízelgő rám nézve és megerősíteni látszik azt, amit fentebb pedzegettem: “…reményeim szerint sikerült bebizonyítanom, hogy Balla D. Károly írói szándékainak megvalósításával túllépett a posztmodern irodalmon, amennyiben eredeti ötletei révén megújította posztmodern trükkregény műfaját.”

Nincs adekvát kéziratom

Most a 20 éves évforduló okán arra gondoltam, közreadom, honlapomon elérhetővé teszem a teljes regényt digitális formában. De rájöttem, hogy nem rendelkezem adekvát kézirattal. Mégpedig azért nem, mert a könyvet magam tördelvén még tördelés közben és a korrektúra során is bőven javítgattam rajta (ijenkor buknak ki pl. a szóismétlések), a végső, nyomdakész anyag QuarkXPress programban készült forrásállományát pedig könnyelműen veszni hagytam gépem valamejik újrainstallálása során. Így hát az Élted volt regénye egyelőre nem vándorolt át a Gutenber-galaxisből a Neumann-univerzumba. Viszont tudtommal Budapesten az Alkotmány u. 12. alatt még megvásárolható, illetve online is megrendelhető például itt. a cikk folytatódik >>

Berniczky Éva: Szerencsegyökér

berniczky éva - szerencsegyökér

Kattintásra nagyobb! Berniczky Éva Szerencsegyökér c. könyvének védőborítója. Tervezte Balla Csönge

Megjelent Berniczky Éva Szerencsegyökér c. könyve

Berniczky: SzerencsegyökérElhagyták a nyomdát Éva új könyvének első példányai. Az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent kötet válogatott és új novellákat tartalmaz, több mint 20 év írói termését összegzi: a legkorábbi 1997-es (Kulcs a Schmoll testvéreknél), a legújabb 2018-as (Leszek a mitfárered) keletkezésű. A válogatás gerincét A topáz illemtana gyűjtemény (1999), a két korábbi novelláskötet (A tojásárus hosszúnapja, 2004; Várkulcsa, 2010) darabjai, illetve a Holmiban, Élet és Irodalomban, Irodalmi Szemlében és a Szombatban megjelent írások képezik.

A belbecsről majd írnak a kritikusok, a külcsínről érdemes annyit elmondani, hogy a kiadó igen szép munkát végzett, egyetlen mozzanat kivételével megvalósították Csönge könyvtervét. Tartózkodó színvilág, külső védőborító, vágott méret, nagyon levegős, elegáns tördelés – mindezt hozta a könyves műhej*, meglepő volt az előzékenységük, amivel a szerző és a tervezőgrafikus minden kívánságának eleget tettek.

Voltaképp az egyetlen bánatunk az, hogy a könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba sem Kárpátalján, sem másutt: ez egy ijen állami dotációs kiadói konstrukció. A könyv példányainak sorsát Kárpátalja kormányzójának (!) az egyes könyvekre lebontott utasítása határozza meg, ennek megfelelő számban a könyveknek közintézményekbe és szervezetekhez kell kerülniük (így például Éva könyvéből egyebek mellett a megyei könyvtár 170, az ungvári egyetem könyvtára 10, az írószövetség heji szervezete 80 példányt kap…). A kedvezményezettek szempontjából ez persze örvendetes, ám a mezei olvasóval mégis ki van tolva: saját példányt nem szerezhet belőle.

Hogy Éva rajongóinak csillapíthatatlan vágyát valamejest kielégítsük, a novellák egyesével felkerülnek majd írói oldalára, ahol egyelőre még csak a tartalomjegyzék és más járulékos szövegek érhetők el. Katt: Berniczky Éva: Szerencsegyökér – Új könyv


* újabb írásaimban a hejesírási szabájzat készítőinek vaskalapossága elleni tiltakozásul j-t használok az ly hejett


Berniczky Éva: Szerencsegyökér. Válogatott és új novellák. Kárpáti Kiadó, Ungvár, 2018. Grafikai tervezés, borító: Balla Csönge. 312 oldal – ISBN 978-966-671-486-5. | Єва Берніцкі: Мандрагораúj könyv, novella, kortárs magyar irodalom, íróság, próza, berniczky éva, kárpáti kiadó, szerencsegyökér, mandragóra, válogatott novellák, ungvár, kárpátalja

Virtualizátor és imaginátor

arcképcsarnok

Kattintásra olvasható méret

“Az olvasók szembesülhetnek azokkal a személyiségekkel, akik szellemi síkon is nyomot hagytak az időben” – állítja a könyv bevezetőjének második mondata. Ízlelgessük…

Ha egy kicsit fel akarok vidulni, megnyitom a gépemben dr. vitéz lovag Dupka György legutóbbi remeklését, A kárpátaljai magyar művelődési élet jeles személyiségei című, 2018-as életrajzi lexikont (az e-könyvet időben letöltöttem, a művelődési intézet honlapján jelenleg nem elérhető). Nem kell sokat lapozni ahhoz, hogy néhány fejcsóválás után a gurgulázó nevetés is feltörjön a számtalan baki, sutaság, félrefogalmazás olvastán. Érdemes lenne az összeset kigyűjteni… Gyuri szövegeit és kiadványait böngészve ez a hevenyészettség, szerkesztetlenség és igénytelenség több mint természetes: lehet akárhány titulusa, a hejesírással és a nyelvhejességgel továbbra is hadilábon áll – nála ez ösztönös, nekem viszont alaposan oda kell figyelnem, hogy korábbi elhatározásomnak megfelelően ne használjak elipszilont. Különcködésemnek ez az újabb aprósága egyébként valószínűleg csak azért nem szerepel a könyvbe került életrajzomban, mert újabb keletű ez az ötlet, és ezért én magam még nem írtam bele a honlapjaimon szereplő életrajzaimba: Dupka ugyanis ezekből lopkodta össze mindazt, ami a BALLA D. Károly címszó alatt könyvében olvasható.

Ezt megtette korábban is, az általa igazgatott intézet honlapján és egy-két korábbi kiadványában is ijen plagizált életrajzzal szerepeltet. Amiben azért van jó is: mivel ezen szócikkek bő 90 %-ban az én mondataimat tartalmazzák, legalább egyfelől becsülettel meg vannak fogalmazva, másfelől a bennük szereplő tényanyag is hitelesebb a Dupkától elvárhatónál. Még azt is lehetne mondani, jól van ez így. De még sincs jól, mert nem elég, hogy Gyuri a copy-paste műveletek révén rengeteg munkát megspórolt, de még a minimális ellenőrzést, szerkesztői utómunkát, összegző-összefésülő feladatot is elbliccelte. Nem vette figyelembe például, hogy a saját honlapjaimon szereplő életrajzok némejike tíz egynéhány évvel ezelőtt készült (ezek többnyire lezárt egységek, hosszú ideje nem frissítem őket), így például a fő forrásul használt hejen ez szerepel: “1979-től 16 önálló könyve, 1 műfordításkötete, 3 társzerzőkkel jegyzett könyve, jelent meg nyomtatásban, 1 e-bookja, CD-n és egy virtuális könyve az interneten.” Ez 2005-ös, azaz 13 éves adat!! Dupka szó szerint átveszi, nem utal az újabb könyvekre, de aztán a végén mind a 30 könyvemet felsorolja (pontosan úgy, ahogy egy másik honlapomon szerepel). Fő a következetesség. Az is jellemző, hogy régebbi életrajzaimba éppen akkor aktuális apróbb mozzanatokat is felvettem, így például, hogy 2007-ben alapítottam egy Blogarléc című kollektív blogot, amej pár hónap múlva meg is szűnt, se értéke, se jelentősége webes működésem egészében, nyomait ma már nem találni a neten, de mivel én akkor beleírtam az életrajzomba, Dupka átvette. Szinte minden más egyebet is. Annak például örülök, hogy a Markovits Dóra főszerkesztősége alatt álló, általam technikailag gondozott Alkarpatraz is immáron bekerült egy lexikonba. Aki kicsit utánaolvas, megérti, miért. Azt viszont hiányolom, hogy sem piréz mivoltomról, sem arról, hogy én vagyok a legaktívabb posztumusz író, nem esik szó – holott utóbbiként egy reprezentatív irodalomtörténeti kiadványba már bekerültem, még ha a halálozásom dátumában nem is született konszenzus: A legaktívabb posztumusz író.

Saját életrajzomban az egyetlen hej, aminek olvastán fel tudtam kacagni: Dupka György vélhetőleg hejtállónak találta és felelős szerkesztője, Marcsák Gergely sem akadt fenn rajta, hogy én nemcsak író és szerkesztő vagyok, hanem virtualizátor és imaginátor is. Ijen foglalkozásokat ugyan egyáltalán nem ismer a magyar nyelv (tessék rákeresni a Google-ban), mind a kettő saját kreációm, mint a webrátor vagy kozmopatrióta és lokálpolita, ahogy a pirézt és posztumuszt, időnként  ezeket is használom, történetesen a Dupka által másolt verzióban ez a kettő szerepelt. Így ezek most már nekem hivatalosan is foglalkozásaim, röhögjétek érte körbe azt, aki az én kis önironikus vicceimet egy komojnak szánt könyvben minden megjegyzés nélkül szerepelteti.

Végül szórakoztatásotokra két jópofa idézet. Vári Fábián Lászlóról írja a könyv: “Jelenleg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának és az Együtt
című folyóirat főszerkesztője, illetve szerkesztőbizottságának az elnöke.” Tessék értelmezni!

Zárásul a könyvet indító bevezető szöveget ajánlom. Mivel ezt nem volt honnan plagizálnia, vélhetőleg Dupka György saját kútfejéből merítette. Ojan is. (Csak mellesleg, a legelejére visszatérve: a karéjozta szót nemcsak én írom j-vel, hanem az akadémiai hejesírási szótár is. Az “Erdős-Kárpátok karéjozta sík vidéken” egyébként egy híres Dupka-vers sora, többször hejesen megjelent nyomtatásban, így tehát a szerző láthatóan még saját magától sem tud hibátlanul idézni. De elvárható-e, hogy ijen apróságokra adjon egy doktor vitéz lovag akkor, amikor szellemi síkon is nyomot hagyhat az időben?)

A kárpátaljai magyar művelődési élet jeles személyiségei, 2018

Vendégek, sztorizás a Bordó Szalonban

bordó szalon

A kép illusztráció

Nem is emlékszem már annak az idejére, mikor használtam utoljára blogomat napi események rögzítésére. Valaha ez természetes rutintevékenység volt számomra: mire való a blog, ha elsődlegesen nem arra, hogy a Kedves Naplóm! szerepét töltse be, én is főleg erre használtam más-más hejeken* vezetett webnaplóimat sok-sok éven keresztül, aztán a szeméjes hang meg-meggyengült, inkább közéleti és irodalmi jelleget öltöttek webhejeim bejegyzései. Néhány éve a napi eseményekről beszámoló szeméjes közlések szinte teljesen elmaradtak. Ennek több okát is fel tudnám sorolni, és mivel ezek az okok jelenleg is fennállnak, azt hiszem, lényegesen nem is fog már ez változni. Vagy ki tudja.

Most azért töröm meg a csendet, mert tegnap nagyon jóízű beszélgetés zajlott valamejest felújított bútorzatú “szalonunkban”. Azt már nehezebben tudom megmondani, hogy a kanapé és fotelek-karosszékek feletti öröm vagy a tegnapi sztorizós délután képezi-e az erősebb aktualitást és írhatnékot. Leginkább talán a kettő együtt, lévén a beszélgetés során – tőlem szokatlan módon – többször is szóba hoztam, hogy kedves vendégeink dédszüleim bútorainak tizenkilencedikszázadi kényelmét élvezik; az ülőalkalmatosságok hosszas restaurálás után éppen a vendégek érkezése előtt egy nappal foglalták el méltó hejüket Bordó Szalonunkban.

Beregszászból érkezett barátunkat és budapesti ismerőseinket különösebben nem érintette meg ez a közlés, családi nosztalgia hejett inkább végigsztoriztuk hát némi iddogálás és kávézgatás kíséretében a rendelkezésünkre álló néhány órát. Irodalom, nyelv, oktatás, intézmények, rendezvények, kollégák… Még egy közös képeslapot is írtunk mindannyiunk atyai jó barátjának, Ilia Mihálynak Szegedre.

Én búcsúzkodás előtt nem átallottam még egyszer visszatérni az ülőgarnitúránkra, előadva, hogy darabjai 10 éve eltávozott Pali bátyám hagyatékából kerültek hozzánk. És akkor most mondanék is róla egy történetet, vágtam bele, annál is inkább, mert a sztori forrása éppen jelenlévő beregszászi barátunk, aki az esetet nekem cirka 15 évvel azelőtt eredetileg elmesélte, és amejből én – kicsit kiszínezve – tárcanovellát kanyarítottam. A tárcában persze más nevek szerepelnek és egy hosszabbacska leírással kezdődik, amejben piktor nagybátyám elé torzító tükröt állítottam, állítván, hogy bár nagy formátumú festőművész volt, mégis leginkább rossz képeket festett. Ettől a résztől most megkíméltem vendégeinket, csak a poénos záradékot adtam elő, viszont a valódi nevekkel. A történetet a jelenlévők a házigazdának kijáró kacagással honorálták.

A nagy piktor tucatja

Amikor Pali bátyám a beregszászi főiskolán művészettörténet tanított, és az első év elteltével közeledett a vizsgáztatás napja, bekopogott a tanügyi prorektorhoz, megérdeklődni, mi itt a szokás.

– Mondd, István, hány tételt készítsek a vizsgára?
– Te hányra gondoltál, Pali bátyám?
– Én egyre.
– Egyre??? Az kevés lesz… Hány tanítványod van?
– Tizenegy.
– Akkor azért minimum tizenkét tétel csak kell.
– Úgy gondolod?
– Igen, minden diákra számítva, plusz egy tartalék.
– Jó, akkor tizenkét tételt készítek. És mondd, István, hány kérdés legyen egy tételben?
– Te hányra gondoltál, Pali bátyám?
– Én egyre.
– Öööö, azért az kevés lesz. Lehetne három?
– Az meg sok.
– Jó, akkor kettő.
– Rendben. Tisztázzuk még egyszer: tizenkét tétel, és tételenként két kérdés. Jó lesz így?
– Tökéletes, Pali bátyám.

Nagybátyám, miután a főiskola busza hazahozta Ungvárra, egész este szorgosan műtermében a  feladat megoldásán. Őszintén szólva nem értette, mi végre ez a sok vizsgatétel. De azért elkészítette őket becsületesen. Előbb megtervezte a méretüket, ügyelve a szélesség és a magasság aranymetszésű arányára, aztán berajzolta a hálót a közepes vastagságú rajzlapon, éles ollójával egyesével kivágta a csinos lapkákat, majd megfelelő tuskihúzót keresett és nagy műgonddal mindre rápingálta a kérdéseket.

Másnap reggel a vizsgabiztos kisebb megütközéssel szemlélte, amint a nagybátyám a vizsgázók elé kisorakoztatta a tételeket. Mivel teljes természetességgel írással felfelé rakta őket sorba, azonnal látszott a lényeg. Mind a tizenkettőn pontosan ugyanaz a két kérdés szerepelt.


* Újabb írásaimban – nem kellő következetességgel – mellőzöm az elipszilon használatát

Miről mi a véleményem? Választás 2018

Miről mit gondolok a 2018-as választások előestéjén

választás 2018Elmúlt a húsvét és elmúlnak majd a választások is. A csoda három napig tart, a következmények meghatározó ereje viszont alighanem hosszú távú. Ezekben a felajzott, várakozással teli napokban talán nem felesleges néhány általános és néhány konkrét gondolatot megosztanom, részben magam előtt is tisztázva: miről mi a véleményem.  (Persze sommásan ez: Orbánnak és rezsimjének buknia kell, már csak pedagógiai megfontolásból is. De a dolog ennél sajnos sokkal bonyolultabb…)

Elöljáróban annyit, hogy a 2018-as magyarországi parlamenti választások kimenetele és a kampány során kialakult hejzet* elsősorban érzelmileg érint annyiban, amennyiben a magyarság – ha tetszik: a magyar nemzet – részének tekintem magamat, viszont nem érint mint választópolgárt, mert nincs kettős állampolgárságom (kárpátaljai magyarként nem igényeltem a honosítást) és így természetesen szavazati jogom sem lehet. [Csak érdekességként említem, hogy ukrán állampolgárként még soha nem éltem ukrajnai szavazati jogommal, soha senkire és semmire semmijen voksot le nem adtam -, hogy miért, annak taglalása most nem tartozik ide. A lényeg, hogy közel harminc éve választójogomat semmijen formában nem gyakoroltam. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez erény lenne, de így alakult: ahol jogom lenne rá, ott nem élek vele, ahol esetleg gyakorolnám, ott meg jogom nincs – de nem is kívánom megszerezni.]

A lényeg annyi, hogy nincs magyar állampolgárságom, és így szavazati jogom sincs, a mostani országgyűlési választás súját és felelősségét mégis átérzem akkor is, ha vállamat közvetlenül nem nyomja – nyomja viszont a rokonaimét, barátaimét, ismerőseimet, illetve azon ismeretlen milliókét, akiknek a döntésein most sok múlhat és akiknek a problémáit átérzem, velük magukkal bizonyos mértékben Kárpátalján élve is közösséget vállalok. Egyáltalán nem mindegy nekem, hogyan alakul szeretteim élete, Magyarország hejzete, patetikusabban szólva: a magyarság sorsa.

A kettős állampolgárságról

Nem gondolom, hogy önmagában véve ez az intézmény ne lenne pozitív dolog. Hiszek a többes, tagolt, komplex identitásban, hiszem, hogy a nemzeti identitás önmagában is összetett, többrétű, így ennek kifejezésére alkalmasabb a kettős vagy akár többes állampolgárság. Egy-egy országhoz többféleképpen tartozhatunk, úgy is, hogy benne lakunk, de úgy is, hogy onnan jöttünk, meg úgy is, hogy nyelvünkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal oda kötődünk. Így tehát az állampolgárság közjogi kategóriája éppen úgy és éppen azzal képezheti le a legjobban a szeméjek identitását, ha a maga bürokratikus rendszerében is lehetővé teszi a többes kötődést. Ez akkor is így van, ha konkrét esetekben a pozitív jelleghez negatív szándékok társulnak. Például nyilvánvaló, hogy 2004-ben az addigra szétzüllött Magyarok Világszövetsége önös érdekből indított a határon túli magyarok kettős állampolgársága tárgyában népszavazást, a Fidesz erre építette rá a saját, ugyancsak önérdekű kampányát, amejnek alapja az érzelmi zsarolás volt (csak akkor vagy jó magyar, ha…) – és nyilvánvaló az is, hogy az akkori baloldal, élén Gyurcsánnyal, jól belesétált a csapdába. Az alacsony részvétel miatt érvénytelen népszavazás eredményét a Fidesz szemrebbenés nélkül saját győzelmének könyvelte el, majd hatalomra kerülve gyorsított eljárásban át is hajtotta a honosítási törvényt a parlamenten – és már csak néhány “elvetemült” mert ellene szavazni, holott nem volt kétséges: az elvben akár nemes szándék mögött konkrét hatalmi stratégia áll. Bár akkor még az ellenkezőjét állították, rövidesen a határon túl élő állampolgárok a szavazati jogot is megkapták: senki számára nem lehetett kétséges, mejik politikai erő hatalmi ambícióit szolgálja ez.

A határon túli magyarok szavazati jogáról

hosszabban is írtam. Számos kétejt és feltevést a tévedés kockázatát is vállalva fogalmaztam meg abból az apropóból, hogy a DK e szavazati jog ellen ugyancsak önérdekből kampányolva indulatokat keltett a határon túli magyarok ellen: A határon túli magyarok szavazati jogáról.

Továbbra is azt gondolom, hogy bár a szavazati jog megadása vagy meg nem adása számos problémás elemet tartalmaz, önmagában nem az ördögtől való, és még ha az elvek szintjén akár igaza is lehet a Demokratikus Koalíciónak, abban egészen biztos vagyok, hogy szavazatszerző kampányuk káros és romboló hatású volt, az eddiginél is jobban megosztotta a magyarságot, és formailag is, tartalmilag is nagyon hasonlított a magyar kormány menekültellenes kampányára.

Erről sajnos érdemben szinte lehetetlen volt bárkivel is vitatkozni, a DK akcióját támogatók és elfogadók minden erejükkel a határon túliak szavazati jogának igazságtalanságát, tarthatatlanságát hangsújozták, és nem értették, hogy nem ezzel az elvvel, hanem az indulatokat szító kampánnyal van baj. Az elveknek a gyakorlatban törvényi úton lehetne érvényt szerezni, nem pedig a lakosság hergelésével.

De ugyanígy nem lehetett értelmes vitát fojtatni a határon túliak többségével sem, mert ők meg csakis ellenük szervezett otromba, aljas támadásnak látták a kérdés puszta felvetését is, és a szavazati jog igazságosságát még akkor sem kérdőjelezték meg, ha tudható, hogy például ezt Kárpátalja vonatkozásában visszaélések, jogosulatlan igénylések, hamis lakcímbejelentések tömegesen kísérték. A kampányt uszító jellegűnek tartottam, egyes tényfeltáró tévériportokban éreztem a tendenciózusságot, de emellett úgy tartom,

hibásan cselekednek azok a határon túli magyarok, akik a megkapott állampolgárság és az ezzel járó előnyök okán hálából szavaznak a Fideszre, mert ezzel megerősítik, hogy voltaképp szavazatvásárlás történt,

akik pedig partnerek törvénytelen ügyletekben, tömeges betelepítésekben, azok nyerészkedők, csalók, részesei a hivatali korrupciónak, és leleplezésük nem a határon túli magyarság, hanem a becstelenség és törvénytelenség ellen irányul.

A szavazati jog körüli kavarás mindenesetre megmutatta, hogy a határon túli magyarságot érintő problémakör bármikor alkalmas az aktuális belpolitikai érdekviták kiélezésére, és nem kérdés, hogy ennek mindig a kiszolgáltatottabb fél issza meg a levét.

Sem világvége, sem egy jobb új korszak

Egyáltalán nem gondolom, hogy a 2018-as választás oj mértékben sorsdöntő lenne, mint ezt sokan (őszintén vagy politikai érdekből) állítják. A tét ugyan valóban az, hogy Orbán Viktor megy vagy marad, hogy a Fidesz nyer vagy sem, de akár ez, akár az történik, én sem a hejzet radikális romlására, sem egyértelmű javulására nem számítok. A lapos közhejjel szólva ugyanis a hejzet rossz, de reménytelen.

Reménytelen, mert ha marad Orbán, mégpedig úgy, hogy a Fidesz kellően nagy többséget szerez, akkor egyre szélsőségesebb és abszurdabb rezsimje, félő, egyre inkább elfogadhatóvá válik a többség számára. Az elmúlt hetekben ojan tények kerültek napvilágra, amejek közül egy is elegendő lehetett volna arra, hogy tiltakozó százezrek vonuljanak az utcára és akár meg is döntsék a kormányt. Ám a népharagnak a csírái is alig voltak érzékelhetőek. Morogni, dohogni, elégedetlenkedni igen – utcára vonulni nem. Millióknak ezt a mentalitását ismerve számomra az látszik valószínűnek, hogy ha nyer a Fidesz, semmi sem fogja önmérsékletre szorítani őket. A korrupció egyre nagyobb, az ideológia nyomás egyre erősebb, az államhatalom egyre áthatóbb erejű lesz, és ha eközben hirtelen nem romlik az életszínvonal, a lakosság mindezzel szemben egyre immunisabbá (és elnézőbbé, beletörődőbbé) válik. Egyáltalán nem valószínű, hogy egy nem túl erőszakos, amorf diktatúrát le akarnának (és tudnának) vetni magukról azok, akiknek ijen-ojan okból lényegében megfelel az ijen rendszer, ha hallgatással, megalkuvással, passzív rezisztenciával vagy aktív kollaborálással a saját életük komfortját (vagy megszokott, elfogadott komfort nélküliségét) megtarthatják. Bár én is azt gondolom, a korrupcióra, hazugságokra, sunyiságra, kényszerre stb. épített rendszer törékeny és nagyon könnyen összeomolhat, ugyanakkor az emberek inertsége igen sokáig életben tarthatja. Egy ijen rendszerben lehet élni, lehet dolgozni, sikeresnek és akár boldognak is lenni – mert az ember egyik legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodóképesség. Nehezen lázad, de szívós, és nem adja fel a reményt, hogy így is lehet, így is érdemes, és majd egyszer jobb lesz.

Ha Orbán távozik, mert a népharag ha utcára vonulást nem is hozott, de a szavazófülkében mégis kitör a lefojtottságból, és a Fidesz ojan mértékben marad alul az ellenzékkel szemben, hogy sem önállóan nem tud kormányozni, sem koalícióra nem nem hajlandó lépni vele senki, azaz ha a mostani ellenzék alakíthat kormányt, én attól sem várnék semmi jót.

Más lenne a hejzet, ha a baloldal nem degradálódott és demoralizálódott volna a végsőkig és lenne nagy társadalmi támogatottságot maga mögött tudó hiteles és ütőképes pártja,

amej a kormányváltás/rendszerváltás vezető ereje lehetne, esetleg ha lenne mellé egy számottevő liberális párt, vagy ha lenne egy erős, tisztességes konzervatív jobbközép párt, netán harmadikutas néppárt, nemzeti liberális párt, valódi kereszténydemokrata párt stb. – akkor lenne miben bízni. De az ijen erők vagy hiányoznak, vagy harmatgyengék, éppen ezért Orbán megbuktatására ma egyedül a Jobbik lehet képes, és nagyon úgy tűnik, hogy

a Fidesz leváltását reszketve, görcsösen akaró demokratikus baloldal (saját potenciál híján) hajlandó – akár önfeladása árán – hatalomba segíteni a tegnap még nyíltan antidemokrata, rasszista, antiszemita pártot.

Ami szerintem életveszéjes. Én semmi jót nem várok egy ojan hatalmi struktúrától, amejben a Jobbik lenne a meghatározó politikai erő. Egyáltalán nem hiszem, hogy ez bármijen téren igazi javulást hozhatna. Nem hiszem, hogy a Jobbik fel tudná számolni a maffiaállamot, azt sokkal inkább, hogy idővel kitűnő pozíciókat szerezne benne. Egyáltalán nem hiszem, hogy megszűnne az a szélsőségesen nacionalista, fasisztoid államideológia, amej most dominál – ellenben kerülne még mellé revizionizmus, élesebb EU-ellenesség, s ki tudja, mi minden még. A képlet persze bonyolult, mert abszolút többséget talán a Jobbik még nem tud szerezni – de mejik párttal lép majd koalícióra? Ugyan mi jó sülhet ki bármijen leosztásból?

Vannak persze további rossz lehetőségek. A nyilvánvalóan rossz Orbán marad verzióhoz nem feltétlenül szükséges a Fidesznek az abszolút többséget szereznie. Ha nem sok százalékkal marad 50 alatt alatt, akkor alig tudom elképzelni, hogy a most keménykedő (vagy látszatkeménykedő), a parlamentbe 5-15 mandátumszámmal bekerülő pártok között ne akadna ojan, amejik belemenne a koalícióba és ne hozná a hiányzó mandátumokat. A Jobbik megnyerhetőségét sem tartom kizártnak – és ne legyen illúziónk afelől, hogy a hatalomba így csöppenő Jobbik mint kisebb kormánypárt döntően mást tenne, mint amit most tesz a Fidesz nélküle.

A demokratikus, liberális baloldal felépítésének elmulasztása

Elmaradt az építkezés. Legkésőbb az előre jól látható 2010-es bukás után haladéktalanul el kellett volna kezdeni: a széteső baloldali és liberális identitást újjáépíteni, értelmes kérdésekre értelmes választ adni, a fideszi nacionalista-populista ideológiával szemben vonzó alternatívát nyújtani. Hogy hejette mi történt, azt láttuk, tudjuk.

Építkezni persze nem könnyű – de nem is lett volna lehetetlen. Lehetetlenné attól vált, hogy a demokratikus, baloldali, liberális értékrendet vallók (élükön a hangadó, mérvadó, befojásos értelmiséggel – ha van ennek a szónak értelme) továbbra is a lejáratódott, belső válságokban felőrlődő MSZP-ben és a hatalmas elutasítottságú, a baloldal méjrepülését okozó Gyurcsányban gondolkodott. Ugyancsak beszédes tény, hogy liberális párt alapítása meg egyedül Fodor Gábornak jutott eszébe… A fiatalabb nemzedékek kezdeményezését hallatlan bizalmatlanság, féltékenység övezte, és meglehet, ők sem voltak a legügyesebbek.

Patthejzet, feloldhatatlan ellentmondás

Így aztán most hiába van kormányváltó hangulat (ha valóban sikerült sokakat felrázni az apátiából), a változást legnagyobb valószínűséggel ígérő forgatókönyv(ek) követése sújos dilemma elé állít bizonytalan milliókat. (Heller Ágnes hónapok óta a Jobbikra szavazás mellett agitál, nemcsak azt mondván, hogy ahol egyéni körzetben az ő jelöltjük a legerősebb, ott a baloldaliaknak is rá kell voksolniuk – szerinte erre többségük hajlandó -, hanem azt is kijelentve, hogy ahol viszont a baloldali jelölt az eséjesebb és egyedüliként áll a fideszessel szemben, ott a jobbikosok nem rá, hanem inkább a Fideszre szavaznának. Ez burkoltan azt jelentette, hogy mindenütt a baloldalnak kell meghátrálnia. Ami nem jó megoldás, de persze kérdés az is, hogy mennyivel rosszabb akár a Fidesz maradásánál.)

Taktikai szavazás, szakértő kormány

Befogott orral ugyan lehet szavazni a kormánybuktatás érdekében, és lehet bízni abban, hogy valamiféle ideiglenes formációval, szakértő kormánnyal, sikerülhet a NER-t felszámolni. De az a kérdés mégis elhessegethetetlen, hogy az elmulasztott önépítkezés után most mit miért érdemes feladni vagy legalábbis kockáztatni.  Ennél is nagyobb kérdés, hogy ha a Fidesz bukik, a Jobbik pedig túlnyeri magát és döntő fölénybe kerül a többi mostani ellenzéki párttal szemben (a taktikázásnak könnyen lehet ez az eredménye), akkor meg akarja-e magát tartóztatni abban, hogy azonnal magához ragadja a hatalmat és elsőként talán épp az őt hatalomra segítőkkel számoljon le? Mert hogy a magát a taktikai szavazással végelgyengülésre ítélő mostani baloldalnak ebben a Jobbikot megakadájozni nem lesz ereje, az szinte bizonyos.


* újabb írásaimban nem használok elipszilont

Megbotránkoztak saját hibáikon

avagy jogsérelem egy halott szerző kárára

Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig c. könyvben több durva hibát ejtettünk… Mi magunk is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket. (A kárpátalja szerkesztők bocsánatkérő leveléből)

Eddig azt hittem, a kárpátaljai magyar irodalom és könyvkiadás berkeiben lovag vitéz doktor Dupka György elnök igazgató a legnagyobb szélhámos. De most riválisai akadtak.

Történt, hogy egy ismeretlen könyvtáros megkeresett a Facebookon azzal, hogy ismét elhunytam. Mégpedig a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig. Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény című, közel 800 oldalas kiadvány szerint. (Szerk. Takaró Mihály, kiadó: Méry Ratio, 2017.).  Halálom tényét a tartalomjegyzékről készített másolattal igazolta. Engem cseppet sem döbbentett meg elhalálozási dátumom (2012),  kicsit még kuncogtam is – ugye tudjuk, miért -, annál sérelmesebbnek találtam, hogy munkáimból egy nem jelentéktelen merítést megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül jelentettek meg a kötetben. Ez a szerzői jogok megsértése, ami önmagában is elegendő lenne a háborgásra, ennél jobban csak a szerkesztő személye zavart. Takaró Mihály szemléletéről most ne essék sok szó, de annyi bizonyos, hogy számomra nem nagy dicsőség olyan valakinek a válogatásában szerepelni, aki a Nyugatot is lehazudná a magyar irodalom egéről és Adyval, Kosztolányival, Babitscsal szemben Tormay Cecilt és lapját tartja meghatározó jelentőségűnek.

Ezen azonban igyekeztem túltenni magamat és csak a szerzői jogaim csorbítására koncentrálva kezdtem gondolkozni, mitévő legyek. Ésszerű megoldásnak tűnt, hogy magyarázatot, esetleg jogorvoslatot a könyv kiadójától reméljek. Honlapjukat meg is találtam a neten: – Méry Ratio -, és az üzenetküldő funkció kínálta lehetőséggel élve beküldtem pár sort. Mivel e-mail-cím is szerepelt a weblapon, levélformában is megismételtem üzenetem. Miután 36 órán belül nem jött válasz,  újra megismételtem ugyanazt a szöveget. Így festett:

Tiltakozás szerzői jog megsértése miatt

T. Kiadó! T. Igazgató Úr!

Tudomásomra jutott, hogy az Önök Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig c. kiadványában tudtom és engedélyem nélkül több művemet is megjelentették. Ez a szerzői jogokról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján jogsértésnek minősül. Tiltakozom eljárásuk ellen. Várom magyarázatukat. (Mellékesen: azt az értesítést kaptam, hogy a tartalomjegyzékben nevem mellett 2012. elhalálozási dátumként szerepel. Nos, ne reménykedjenek: élek.)

Üdvözlettel Balla D. Károly.

Végül öt napra rá megjött a válasz:

Tisztelt Balla D. Károly!

Levelét tegnap továbbítottam Takaró Mihálynak a kötet felelős szerkesztőjének. Megkértem, hogy egyeztessen a kárpátaljai szerkesztőkkel, és vegyék fel Önnel a kapcsolatot.
Tájékoztatásuk érkeztével természetesen minden megteszek, az ügy orvoslásában.

Tisztelettel: Méry Gábor

Ezzel szinte egy időben “a kárpátaljai szerkesztők” bocsánatkérő levele is megjött (teljes terjedelemben lásd alább). Ebben a legérdekesebb rész ez:

Szíves elnézését kérjük a durva hibákért. Megértjük a felháborodását. Mi magunk is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket.

Ezek szerint több durva hiba is van. De az mindenesetre szép a derék kárpátaljai szerkesztőktől, hogy ők maguk is megbotránkoztak saját hibáikon.

A kiadónak elég hosszan válaszoltam:

Tisztelt Méry Gábor,

én semmilyen szükségét nem látom annak, hogy a kötet szerkesztőivel bármit is egyeztessek vagy tisztázzák, szakmai inkompetenciájuk és felháborító hanyagságuk, szélhámos magatartásuk számomra nyilvánvaló. A kárpátaljai szerkesztők szánalmas bocsánatkérő levelét megkaptam, nevetségesnek gondolom, hogy megfogalmazásuk szerint sajnálattal értesültek saját hibáikról és, mint írják, “Mi magunk is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket”. Talán nem kellett volna elkövetni őket. Hacsak nem személyesen Takaró úr nyúlt bele precíz munkájukba. Nem mellékesen a szerkesztők sorában több személyes ismerősömet is felfedeztem, kárpátaljai elérhetőségeim pedig nyilvánosak és évtizedek óta változatlanok, a legkisebb erőfeszítést sem igényelte volna felvenni velem a kapcsolatot és a közléshez hozzájárulásomat kérni.

Most már egyék meg, amit főztek, nekem nincs velük dolgom. Bár egy fricska talán belefér…

Jelezni szeretném, hogy engem az elhalálozási dátumom feltüntetése kevéssé zavar, mint ahogy más esetleges ferdítés sem (a kötetben szereplő tanulmányt még nem láttam), amit kifejezetten sérelmesnek találok, az a szerzői jog megsértése, a jogtulajdonos hozzájárulása nélküli közlés. Kiadójuknak valószínűleg kötelessége lett volna a szerzők hozzájárulásának meglétét ellenőrizni – és ez természetesen nemcsak az élő szerzőkre vonatkozik, hiszen az első levelemben említett 1999. évi LXXVI. törvény és módosításai értelmében a szerzői jogviszony a szerző halála után 70 éven keresztül fennáll, elhunyt szerzők esetében a jogörökös hozzájárulása szükséges. Ha tehát nem élnék, örököseimet kellett volna megkérdezni.

A kiadó és a szerző közötti felhasználói szerződés megkötésének a szükségességét már nem is említem.

Mindezek ellenére a kiadó jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, így Önnel szívesen tisztázom, hogy ezek után mi a teendő.

A magam részéről én a következőket szeretném szíves tudomására hozni:

  1. A szerkesztők bocsánatkérő levelében szerepel ez az állítás: “A Kiadó ígérete szerint még ebben az évben megjelenteti a könyv kiigazított változatát.” Ezúton szeretném bejelenteni, hogy szerzői jogaimra hivatkozva nem járulok hozzá írásaim közléséhez semmilyen további kiadásban, ám ha lesz ilyen, abban helyreigazításként kérem feltüntetni, hogy az előző kiadásban megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül publikálták írásaimat.
  2. Mivel szeretném elkerülni azt a látszatot, hogy a jogsérelem kifogásolása mögött anyagi érdekeim húzódnának, ezért a jogsérelem enyhítése céljából Önök által méltányos mértékben megemelt tiszteletdíjat jótékony célra kívánom fordítani, így a tiszteletdíjam összegét egyenesen az Oltalom Karitatív Egyesület alábbi számlaszámára kérem átutalni: K & H Bank Zrt. 10400140-00026699-00000006. A kiadó kössön velem, legalább így, utólagosan, felhasználói szerződést, és ebben tényszerűen és a konkrétumokat tartalmazva szerepeljen fenti kívánságom.
  3. Mivel a könyvből az erre illetékesek “természetesen” tiszteletpéldányt sem küldtek számomra, kérem ennek a mulasztásnak a pótlását a Kiadó részéről, azt hiszem, ennek a könyvészeti kuriózumnak – mint elrettentő példának -, ott a helye könyvespolcomon.

Szíves válaszát várva, üdvözlettel.

No és akkor a helybéli szerkesztők önmagukon megbotránkozó levele (Király Katalin címéről érkezett, de mindük neve szerepelt alatta):

Bocsánatkérés

Tisztelt Balla D. Károly!

Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig c. könyvben több durva hibát ejtettünk: posztumuszként tüntettük fel az Ön több kötetét, valamint az életrajzában is pontatlan adatokat közöltünk. Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy hála Istennek közöttünk él, és alkotásaival tovább emeli a Kárpátalján születendő irodalmi művek értékét.

Szíves elnézését kérjük a durva hibákért. Megértjük a felháborodását. Mi magunk is megbotránkoztatónak tartjuk ezeket a tévedéseket.

A Kiadó ígérete szerint még ebben az évben megjelenteti a könyv kiigazított változatát.

Azért is elnézését kérjük, hogy a megkérdezése nélkül közöltük a kötetben a műveit. Amennyiben Ön igényli, a Kiadó hajlandó az Önt megillető jogdíjat kifizetni.

A szándékunk ellenére elkövetett hibákért bocsánatát kérjük! További erőt, egészséget kívánunk alkotói munkájához!

Tisztelettel a kárpátaljai szerkesztőbizottság tagjai: Czébely Lajos, Hnatik Riskó Márta, Katona Mironova Berta, Kelemen Klára, Király Katalin és Szántó Edit.

Gondoltam, azért ez se maradjon válasz nélkül…

Tisztelt Király Katalin,

ezúton közlöm, hogy megbízómnak korai halála miatt sajnos nincs módjában bocsánatkérésüket elfogadni, de engedjék meg, hogy mint Balla D. Károly posztumusz személyi titkára ezúton fejezzem ki az elhunyt köszönetét áldásos, precíz munkájukért.

Kárpáty Zoltán
titkár


Frissítés 2018. márc. 3.

Többszöri egyeztetés után megszületett és aláírásra került a szerződés, amely pontosan rögzítette szándékomat. A pénzügyi tranzakciói kivitelezése során újabb malőr történt, de tiszteletdíjam összege végül – megelégedésemre – csak az Oltalom Egyesület javára íratott.

Méry Gábor igazgató a múlt héten telefonon is felhívott, elnézést kért azt állítva, hogy ilyen baki 20 éves kiadói működése során nem történt, ő megbízott szerkesztőiben. Még a könyv bezúzatásának a gondolata is felmerült benne. Újra jeleztem, hogy a meghalasztásom számomra kevéssé volt sérelmes, írásaimnak tudtom és hozzájárulásom nélküli közlése annál inkább.

Értesített, hogy az antológia egy tiszteletpéldánya futárpostával már meg kellett volna hogy érkezzen hozzám. Ez a mai napig nem történt meg, de ebben az ügyben nem ez az első defektus.

Utólag még azon is elgondolkodtam, vajon a többi kárpátaljai (netán az összes határon túli) szerzővel is ugyanígy jártak-e el? Azaz nem kértek művük felhasználásához engedélyt és nem fizettek honoráriumot? Ha így jártak, biztatnám őket: forduljanak az utólag korrektnek mutatkozó kiadóhoz és kérjenek magas honort.

Frissítés 2018. március 21.

Tegnap postán megérkezett az oly vágyva vágyott tiszteletpéldány, ennek örömére ezt írtam bázisblogomban: A legaktívabb posztumusz író. Nagy katyvasz, bődületes kontármunka ez a könyv.

Előzmény, hogy bő két hete felhívott valaki Budapestről a kiadó nevében azzal, hogy a futárposta már másodszor hozta vissza a nekem szánt küldeményt, mert nem tudták bevámoltatni Ukrajnába. Jeleztem, hogy ez valószínűleg nem az én problémám, adják postára. Erre magyarországi címet kért. Kicsit megdühödtem, hiszem engem kifejezetten kárpátaljai szerzőként közöltek, evidens, hogy a tiszteletpéldányt is ide kell küldeniük. Miért kellene valakitől szívességet kérnem, hogy egy több kilós (bár igaz: fajsúlytalan) könyvet idecipeljen?

További fejlemény, hogy Éva és apám írásait is felfedezvén a kötetben tiltakoztam a további jogsérelmek ellen – Éva esetében ez már rendeződött. Néhány szerzőtársnál is érdeklődtem: “természetesen” nemhogy előzetes hozzájárulást nem kértek egyiküktől sem, utólagos értesítést sem kaptak. Holott ezt a mulasztás pótolni már azóta is bőven lett volna idő, hogy az első jelzést tőlem befutott.

 

 

A határon túli magyarok szavazati jogáról

Vagy 30 éven át permanens késztetésem volt arra, hogy ne csak véleményt formáljak a határon túli, így a kárpátaljai magyarságot érintő kérdésekről, például az úgynevezett magyar(országi) nemzetstratégiáról, hanem arra is, hogy ezzel a véleményemmel a nyilvánosság elé álljak. Ezért kezdtem el rendszeresen publikálni a Mozgó Világban és a Beszélőben az 1980-as évek végétől, 1990-esek elejétől – nem véletlen, hogy épp ezekben. Az új évezredben aztán az internet adta lehetőségeket is maximálisan kihasználtam, több mint tíz éven éven át gyakorlatilag napi rendszerességgel írtam blogbejegyzéseket, kibeszélve nemcsak kárpátaljaiságunk ügyeit-bajait, hanem azonnal reagálva a tágabb arénában zajló politikai-közéleti eseményekre (nagyobb részt a magyarországiakra, kisebb részt az ukrajnaiakra).

Aztán ez a késztetésem lassan elapadt. Okait hosszan sorolhatnám. Az első lenne a csalódás és a kiábrándultság, a második pedig megszólásaim feleslegességének a felismerése. Csalódnom sok mindenben kellett. Miközben én egyre inkább elköteleződtem a liberális és baloldali eszmények mellett, aközben azt kellett tapasztalnom, hogy azokkal a politikai csoportokkal, amelyek ezen eszmék képviselőinek tarják magukat, egyre kevésbé tudok azonosulni. Nagy csalódást okozott az is, hogy – nagyrészt épp ezen politikai erők rossz, hibás, romboló és önrontó működése miatt – a szabadelvűség és a baloldaliság társadalmi támogatottsága hatalmasat zuhant. Ebben persze a konzervatív jobboldal számomra elfogadhatatlan, a demokratikus berendezkedést kikezdő mesterkedése is közrejátszott, ám váltig azt gondolom, hogy a romlás elindításában és kiteljesedésében a számomra kedvesebb politikai oldal alkalmatlansága és romlottsága is meghatározó szerepet játszott. Illetve játszik. Ennek szomorú példáját látjuk most a határon túli magyarok elleni hergelődésben. Ami miatt újra érzek valami nyugtalanító késztetést, tudva, most sem változik semmi attól, ha megszólalok.

Inkább csak a magam számára fontos ez.

Kezdeném azzal, hogy nincs magyar állampolgárságom, így szavazati jogom sem lehet. Ami talán ennél fontosabb, az elvek szintjén magam is azt gondolom, hogy

az országgyűlési választások során szavazati jog azokat illeti, akik osztoznak ennek politikai felelősségében, azaz viselik a választási eredmények következményeit.

Azt viszont nem gondolom, hogy a gyakorlatban ez a jogosultság egyértelműen egybeesnék az országban való állandó életvitelszerű tartózkodással. Szerintem a dolog ennél sokkal bonyolultabb, a jogkiterjesztésnek / jogszűkítésnek számos aspektusa és még több választóvonala lehet. Az állandó lakhely megléte ebben nem lehet mérvadó, mert Magyarországon például számosan élnek életvitelszerűen úgy, hogy bár ott laknak, ott dolgoznak és ott adóznak, de mivel nem magyar állampolgárok, így nincs szavazati joguk. A letelepedési jog nincs állampolgársághoz kötve (példák akár családunkon belül), előfordulhat, hogy valaki évtizedek óta állandó lakosként él az országban, osztozik a vele együtt élőket érő minden olyan következményben, amelyek alakulásába szavazati jog híján nem szólhat bele. Ez ellen az igazságtalanság ellen azonban egyik párt sem indít aláírásgyűjtést. (Ismerek Nyugatról hazatelepült olyan  professzort, aki egy komoly intézménynek lett az igazgatója, saját lakásában élt a feleségével a belvárosban – de sokáig nem érezte szükségét annak, hogy felvegye a magyar állampolgárságot, így nem is szavazhatott.)

Nem igazán alkalmas választóvonal az adóalanyiság sem – aki nem adózik Magyarországon, ne is szavazhasson -, mert a fentebb említett csoportnak ez esetben állampolgárság híján is járna a jog, a külföldön dolgozó és adózó magyar állampolgároknak azonban nem. (Ritka példaként járhatna akár nekem is, aki hosszú éveken át minden magyarországi publikációm után igyekeztem a megjelenés helye szerinti országban levonatni honoráriumomból a személyi jövedelemadót. Adóztam, és ha igen kis mértékben is, de mégis hozzájárultam a magyar állami költségvetés adók formájában beszedett hányadához – de nem szavaztam, holott viseltem volna például annak az országgyűlési döntésnek a következményeit, amely meghatározza, hány százalék legyen az SZJA.)

No meg aztán ott vannak a kétlakiak, az ingázók, a csak papíron itt vagy ott lakók, az ingatlannal (mondjuk nyaralóval) rendelkezők, de benne nem lakók…

Bárhogy is nézem, a sok szempont közül még mindig az állampolgárság a legtisztább választóvonal. Ha valaki igényelte egyfelől és ha valakinek megadták másfelől, akkor ezzel szerintem létrejött egy olyan szerződés, amelyben a két fél kölcsönös felelősséget vállal. A magyar állampolgárságot a magyar államtól megkapó személy tagja akart lenni egy politikai közösségnek, amely politikai közösség ezt az igényét annak a tudásnak a birtokában fogadta el, hogy az illető nem él Magyarországon. Ha pedig elfogadta, akkor ezzel azt is jóváhagyta, hogy ennek a politikai közösségnek az ügyeibe beleszólhat. Hacsak nem kíván ez a politikai közösség lakhely, vallás, bőrszín alapján különbséget tenni magyar állampolgárok között.

Vitatható az a kitétel is, hogy a határon túl élő magyar állampolgár nem viseli döntése következményeit. A magyar alkotmányban (na jó: alaptörvényben) benne foglaltatik a határokon túl élő magyarok iránti állami felelősségvállalás. Hogy ez miben és hogyan nyilvánul meg, az bizony nem mindegy a határon túli magyar szavazónak. Érthető módon érdekelt bizonyos dolgokban, és nyilván oda szavaz, ahonnan jobbat remél. Dönthet például abban, hogy szavaz-e arra a pártra, amelyik megvonná szavazati jogát, netán beszüntetné az egyszerűsített honosítást  – döntésének tehát bizony vannak rá nézve közvetlen következményei (most nem az a kérdés, hogy ez helyes-e, hanem az, viseli-e döntése következményét; igen, viseli; ha nem is abban, de nem kevésbé felelősen, mint egy borsodi közmunkás).

Persze: pontosan tudható, hogy az állampolgárság és az ezzel járó szavazati jog kiterjesztésében miért ennyire elkötelezett a jelenlegi kurzus. Szavazatokat vár és kap. Hatalmi ambíciói beteljesítésében azonban nem ez a legbotrányosabb és legaljasabb lépés.

A túlfélen most mégsem az országot tönkretevő nagy disznóságok, nem a korrupció vagy a demokratikus intézményrendszer felszámolása ellen megy az aláírásgyűjtés, nem a sajtószabadság csorbulása (a Népszabadság felszámolása és a vidéki lapok felvásárlása), netán Paks2 ellen, nem a főügyészt akarják leváltatni, nem a gyanús vagyongyarapodásokat kivizsgáltatni, nem a Soros-plakátok leszedéséért vagy az EU-melletti elköteleződés mellett lobbiznak, nem az illiberális államberendezkedés és nem is migránsmentes övezet kikiáltása ellen kampányolnak. Nem. Hanem a határon túli magyar állampolgárok szavazati joga ellen. Ez esetben is ugyanolyan pontosan tudható, hogy a szavazati jog korlátozásában miért ennyire elkötelezett az adott politikai erő. Szavazatokat remél. És hatalmi törekvéseiben ez az eddigi legszánalmasabb, egyben legaljasabb  lépése.

A közvélemény-kutatások szerint a szavazati jog említett kiterjesztésével a magyar lakosság nagyobbik hányada nem ért egyet. Ezt lovagolja meg az aláírásgyűjtés. A közvélemény-kutatások szerint a magyar lakosság döntő többsége idegenellenes. Ezt lovagolja meg a migránsellenes kampány.

Még a plakátjaik színvilága és kiemelése is hasonló. Gyűlöletkeltésből jeles.a dk széyepataa fidesz szégyenplakátja

 

Kilépési nyilatkozatunk margójára

Tiltakozásul kiléptünk az ukrán írószövetségből

íróságNem sokkal az új oktatási törvény hatályba lépése után Évával úgy döntöttünk, hogy tiltakozásul a törvény 7. cikkelye ellen, kilépünk Ukrajna Nemzeti Írószövetségéből. Megírtuk a nyilatkozatot (hogy még véletlenül se legyen benne nyelvhelyességi hiba, külső kontrollt is kértünk), és tagsági igazolványainkat mellékelve eljuttattuk a Szövetség helyi szervezetének az elnökéhez.

A nagy országos szövetség kárpátaljai szervezetének – ezt fontos hangsúlyozni! – mi megbecsült tagjai voltunk (Évát legutóbb még az elnökségbe is beválasztották), magyarságunk miatt soha semmilyen hátrány nem ért bennünket; ellenkezőleg: olykor kicsit magyar díszpintyek szerepében éreztük magunkat, akiket fel lehetett mutatni a tolerancia és sokszínűség jegyében, és akiknek például a külföldi sikereire a beszámolókban jól lehetett hivatkozni; ugyanakkor ezek a beszámolók mindig vonakodtak minket magyar íróknak nevezni, magyarul alkotó ungvári/kárpátaljai/ukrajnai író volt a hivatalos státusunk; hasonlóan ahhoz, mint ahogy az oktatási törvényről folytatott tárgyalások utáni sajtótájékoztatókon Klimkin külügyminiszter következetesen kerülte az ukrajnai magyarok kifejezést, helyette ezt használta: magyar származású ukrán állampolgárok. No de ezt csak mellékesen… Ennél fontosabb, hogy a helyi írószervezet határozott figyelmét és figyelmességét tapasztalhattuk, emellett engem több kollégához évtizedes baráti viszony fűz. És mégis kiléptünk…

Amikor szándékunkat először jelentettem be telefonon, majd amikor kilépési nyilatkozatunkat kézhez kapta, elnökünknek többször nyomatékkal elismételtem: vele és velük, a helyi szervezet egészével nekünk semmilyen bajunk nincs, tiltakozásunk annak a hatalmon lévő politikai erőnek szól, amely a törvényt kidolgozta és hatályba léptette anélkül, hogy az érintettekkel erről előzetesen konzultált volna vagy az évtizedek óta (például az oktatási minisztériumhoz) hivatalosan benyújtott szakmai javaslatokat a legkisebb mértékben is figyelembe vette volna.

A nemzeti kisebbségek kollektív jogait durván korlátozó nacionalista hátterű nyílt diszkrimináció törvénybe foglalása számunkra elfogadhatatlan. Ez ellen tiltakoztunk kilépésünkkel.

A helyi szervezet elnökének voltaképp nem volt ellenérve, megértést tanúsított. Nem kérdezett rá arra, amire viszont mindkét gyerekünk igen: hogy jön a képbe az Írószövetség?

ukrán írószövetség

Az ukrán írószövetség székháza Kijevben

Hát csak úgy, hogy ez a szervezet része annak az állami struktúrának, amelynek a keretében ez a törvény megszületett, és mivel mint szervezet semmilyen módon nem tiltakozott ellene, hallgatólagosan egyet is ért vele (holott tudvalevő, hogy országos szinten számos nem ukrán nemzetiségű író tartozik soraiba). Mi pedig még a magunk közvetett módján sem szeretnénk ennek az egyre erősödő, az állampolitika szintjére emelkedett nacionalista politikai kurzusnak a működéséhez asszisztálni azzal, hogy tagjai maradunk az ukrán alkotó értelmiség élcsapatát reprezentáló írószervezetnek.

Már csak azért sem, mert ha ma kimondhatja egy törvény, hogy az oktatás nyelve az államnyelv, akkor holnap olyan törvényt hozhatnak, amely szerint az  irodalom nyelve az államnyelv, netán az ukrán állampolgárok érintkezésének a nyelve az államnyelv. Aztán kereshetjük a cikkelyben a kiskapukat, hogy az EU hivatalos nyelveinek egyikén vajon írhatunk-e, beszélhetünk-e.

Persze: mindvégig tökéletesen tisztában voltunk-vagyunk azzal, hogy a hivatalos Ukrajna intézkedései elsősorban oroszellenesek és nem mi vagyunk a fő célpontjai. Ez egyfelől nem vigasztal minket, mert az ukrajnai orosz családok gyermekeit Moszkva magatartásától függetlenül ugyanúgy megilleti az anyanyelven való tanulás joga, mint azokat, akiknek, mint EU-nyelveket beszélőknek, a törvény kiskaput nyitott, másfelől a nacionalizmus természete már csak olyan, hogy ha elszabadul, akkor nem disztingvál, előbb-utóbb mindenki ellenség lesz, aki nyelvében, vallásában, kultúrájában más. Amióta tudható, hogy a kárpátaljai magyarok felemelték szavukat az oktatási törvény ellen, látványosan megszaporodtak és felerősödtek a magyarellenes megnyilvánulások, vádak, fenyegetések (médiában, utcán, rendezvényeken). Nos, mi

semmilyen szinten nem szeretnénk annak a politikai erőnek az értelmiségi holdudvarához tartozni, amelynek hatalmi törekvéseit nacionalista indulatok támogatják.

Ennyi.


Korábban a témában ezeket írtam (fordított időrendi sorrend):

Kilépési nyilatkozatunk másolata:

kilepes az ukran írószövetsegbőlEgy kis vicces utóélet:

Az ostoba Ukrajna

Ukrajna etnikai-nyelvi térképe

Ukrajna etnikai-nyelvi térképe – kattintásra nagyobb

Ukrajnának 1991-ben nemcsak a függetlenség hullott az ölébe, hanem a kárpátaljai magyarság bizalma és szimpátiája is. Ez utóbbit azonban ostoba módon  eljátszotta, a 2017-es oktatási törvénnyel pedig a magyar közösséget vélhetően teljesen és véglegesen maga ellen fordította. Akkor is, ha ebben-abban visszatáncol és kiskapukat nyit.

Ukrajna: az eljátszott bizalom

Negyedik különvélemény az új oktatási törvény apropóján

Az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelye és a körülötte kialakult vita késztetett néhány különvélemény megfogalmazására: 1. Érdekérvényesítés 2. Kegyelemdöfés 3. Fedőtevékenység

Nem titok, hogy a kárpátaljai magyarok nem szerették a szovjet rendszert* , és mivel ez a rendszer nagyrészt oroszul beszélő emberek és orosz nyelvű vezényszavak, dokumentumok, politikai beszédek, feliratok, cikkek, filmek, indulók stb. révén jelent meg számukra, ezért “az oroszok” megítélése is negatív volt. Erre a hozzáállásra a magyaroknak minden okuk megvolt. Bár a náci uralom alól a szovjet hadsereg felszabadította a térséget, ám a háborúvesztes Magyarországtól mint anyaországtól való elszakadás önmagában is elég lett volna sosem gyógyuló történelmi sebnek. Az ellenérzést felerősítette az, ami ezután történt. A kollektív emlékezetben évtizedeken át mélyen élt a munkaképes magyar férfiak 1944-es deportálásának emléke, amelynek kétségtelenül a kollektív büntetés és az etnikai tisztogatás volt a célja. Majd’ minden kárpátaljai magyar családot érintett, és bár beszélni az elhurcolt és visszatért férfiak, illetve az odaveszettek hozzátartozói nem nagyon tudtak-mertek-akartak erről, a zsigeri ellenszenv mégis átadódott az újabb nemzedékeknek. Meg volt más egyéb is: erőszakos kollektivizálás, ideológiai nyomás, vallásellenes propaganda, a nemzeti érzések megbélyegzése… A hatvanas évekre ugyan konszolidálódni látszott a helyzet, kiépült például a teljes magyar iskolahálózat (!), és ez minden tantárgyra kiterjedő anyanyelvű tankönyvellátással társult; lett magyar nyelv- és irodalomoktatás az egyetemen, lett önálló magyar sajtó – de a magyarok többségének csendes, passzív belső ellenállása megmaradt. Visszanézve úgy tűnik: a nyomásgyakorlás után (és részben mellette) a szovjet rendszer a kárpátaljai magyarság kedvében igyekezett járni. Sokakban valószínűleg feloldódott az erős ellenérzés, de azért a bölcsebbek számára nem lehetett kétséges, hogy árukapcsolás történik: az engedmények mellé ideológia is jár kötelezően. A magyar iskolákban a szovjet rendszer nagyszerűségéről tanulhattunk, az önálló magyar sajtó csak abban volt független, hogy már nem az ukrán újság tükörfordítása volt, de színtiszta kommunista pártpropagandát folytatott. És ez – legalábbis az idősebbekben mindenképpen – megtartotta az ellenszenvet.

Rossz érzéseket keltett az is a rendszerrel szemben, hogy a kárpátaljai magyarok nem látogathatták szabadon magyarországi rokonaikat. Útlevélhez jutni kész tortúra volt, és a külföldi rokonlátogatás szándéka akadályoztatásra, gyakran megaláztatásra alkalmas bűnnek számított a munkahelyi főnökség és a helyi pártvezetők szemében.

az oroszosítás ellen

Tüntetés az oroszosítás ellen. “Ukrán gyerekeknek ukrán iskolát!”

Emellett, ha nem is erőszakosan, folyamatosan zajlott az oroszosítás, az orosz nyelv státusa és presztízse igen magasra emelkedett a nemzetiségek nyelve fölé. Önérzetes magyar ember joggal sérelmezi, ha nem beszélhet mindenütt szabadon magyarul, pláne erős magyar többségű saját közegében – márpedig ez a joga ugyan papíron létezett, a valóságban azonban lépten-nyomon csorbát szenvedett, főleg, ha nem beszélni, hanem valamilyen ügyet írásban intézni volt kénytelen. Ez pedig kiváltotta az állam, a párt, a hatalom által erőltetett nyelv iránti ellenérzést, amely átvetült az e nyelvet sajátjaként használó közösségre is.

Ezek köztudott dolgok, felemlegetésükkel csak oda akartam kilyukadni, hogy a kárpátaljai magyar embernek minden oka megvolt arra, hogy a szovjet rendszerrel és a vele szorosan összekapcsolódó orosz nyelvvel (és az oroszul beszélők közösségével) szemben negatív viszonyt alakítson ki.

Ennek ellenére az iskolai oktatás során az oroszt a magyar iskolákban eléggé tisztességesen el lehetett sajátítani. Faluhelyen, ahol hiányzott a nyelvi közeg, ez nehezebben ment, ahol az iskolákban tanultakra vegyes nyelvű közösségekben ráerősített az élőbeszéd, ott könnyebben. Bár nyilván nagyon sok az ellenpélda, de a saját tapasztalatom szerint az általános iskolai vagy pláne a középiskolai végzettséghez általában egy elfogadható szintű orosz nyelvtudás is hozzátartozott. Mindez az orosz nyelvvel szembeni ellenszenv ellenére.

A Szovjetunió széthullásával a kárpátaljai magyarság kiszabadult a szovjet ideológia nyomása alól, éppen ezért lelkesen üdvözölte a független Ukrajna megalakulását 1991-ben. Ez év decemberében az országos népszavazáson a magyarok nagy többségükben a független Ukrajnára szavaztak, és meggyőződésem, hogy erősen hitték: a szovjet rendszertől és az orosz hegemóniától szenvedő ukrán nép a saját országában majd olyan rendszert épít ki, amely maximálisan toleráns a nemzeti kisebbségekkel.

A Szovjetunió széthullásával Ukrajnának nemcsak a sosem volt függetlenség hullott az ölébe, hanem a kárpátaljai magyarság őszinte bizalma és szimpátiája is. Ezt ostoba módon azonban elég hamar eljátszotta, majd a 2017-es oktatási törvénnyel a magyar közösséget vélhetően teljesen és véglegesen maga ellen fordította.

Pedig a fiatal Ukrajna talpra állásának első éveiben voltak biztató jelek, az első kisebbségi törvény például kifejezetten barátságos, igen megengedő  jelleget öltött. Egy ideig úgy tűnt, a magyar kisebbség felemelkedésének ekkorra nem az állami, nem a többségi elnyomás a legnagyobb akadálya, hanem az elmélyülő gazdasági válság. Hogy ez mivel járt, arra most nem térek.

Az sem keltett bizalmat a fiatal Ukrajna iránt, hogy bár az említett népszavazáson a lakosság hatalmas többséggel (70 százalék fölött) megszavazta Kárpátalja különleges önkormányzati státusát, a Beregszászi járásban élők pedig ennél is nagyobb arányban (81 százalék) voksoltak a Magyar Autonóm Körzet megalakítása mellett – ám ezeket a kérdéseket Ukrajna törvényhozása soha nem tűzte napirendre – azóta se.

Személyes kitérő: az én bizalmam megrendülésének egyik fontos epizódja az volt, amikor kiderült, hogy a hivatalos Ukrajna nem ismeri el a kárpátaljai ruszinság létezését, s így persze nyelvüket sem. Amikor két írótársam úgy döntött, addigi ukrán nyelvű életművüket megszakítva eztán csak ruszinul írnak, hatalmas felháborodást keltettek ezzel a helyi írószervezetben. Leghevesebben azok rontottak nekik, akik maguk is Kárpátalja hegyvidéki részéről, ruszin falvakból származtak, de nemcsak ukrán identitásra, hanem durva nacionalista érzelmekre is sikerült szert tenniük.

ukrán nacionalizmusIgen… Az ukrán nacionalizmus… Volt közel három évtizedünk rá, hogy ízlelgessük: jobb-e az orosz nagyhatalmi sovinizmusnál…

Hosszú lenne akár  csak futólag felsorolni, mi hogyan történt az elmúlt évtizedekben. Az ukrán-tanítást illetően hadd jöjjek újra személyes példával. Gyerekeink a színvonalasnak számító ungvári magyar iskolába jártak, Kolos még az oroszt kezdte tanulni, aztán kellett ukránra átváltani a tanintézménynek, Csönge már ukránnal indult. De nem volt sem rendes tankönyvük, sem szöveggyűjteményük, sem szótáruk. Ebből adódhatna, hogy a beszélt nyelvet kezdték gyakorolni, szavakat tanulni. De nem. Úgy kezdték az ukránt tanítani gyerekeinknek, mintha ők hazulról hozták volna és már beszélnék ezt a nyelvet. Hogy az ukránt mint idegen nyelvet tanítsák nekik, fel sem merült. Ezen a téren sok minden változott, de áttörés azóta sem történt. Minden olyan szakember, aki nem utasításra vagy ideológiai megfontolásból formál véleményt, határozottan állítja: a kárpátaljai magyar iskolákban azért olyan rossz hatékonyságú az ukránnyelv-tanítás, mert rossz a módszertan, mert nem idegen nyelvként tanítják, holott a magyar gyerekek, különösen faluhelyen, az iskolában találkoznak vele először.

Az orosz helyett kötelezővé tett ukrán-oktatás kezdeti szakaszán gyerekeink alighogy megtanulták az abécét, máris klasszikus ukrán költők verseit kapták bebiflázásra, mi több, hosszú prózarészleteket adtak fel nekik azzal, hogy fordítsák le ezeket és készítsenek belőlük tartalmi összefoglalót. Az semmi, hogy ők egyetlen megveszekedett szót nem értettek belőlük, még az se nagy szám, hogy mi, a szülei se boldogultunk ezekkel a textusokkal, holott a beszélt nyelvet jól bírtuk. Hanem hogy az ukrán irodalmi nyelvet anyanyelvi szinten beszélő nagyapjuk is vért izzadt az archaikus szövegekkel, az már rávilágított a helyzet abszurditására. Nem hogy nekünk nem volt, hanem nem létezett olyan ukrán-magyar szótár, amelyben a Kotljarevszkij, Kocjubinszkij, Franko használta szavak előfordultak volna. Sokukhoz apám a nagy, 6 kötetes akadémiai ukrán-orosz/orosz-ukrán szótárt hívta segítségül, hogy dupla fordítással a magyar értelmezésig eljusson. (Itt hosszú kitérőt tehetnék arról, hogy az ukrán irodalmi nyelv egységesülése elég későn indult meg és talán teljes egészében a mai napig nem zárult le, a nyelv első nagy alkotói saját nyelvjárásuk alapján munkálták ki saját irodalmi nyelvüket – így megértésük a mai ukrán anyanyelvű olvasó számára is nehézségeket okoz. Őrült ötlet ilyen szövegekkel terhelni a nyelvvel most ismerkedő kisiskolásokat.)

Tudni kell, hogy gyerekeink szorgalmas, jófejű, jeles tanulók voltak, és persze mi is ambicionáltuk, hogy az ukrán nyelv elsajátításában is szépen teljesítsenek. De az iskolai módszertannal szemben tehetetlenek voltunk. Ad abszurdum előfordult, hogy amikor a már felsős Csöngének egy idősebb ukrán srác próbált udvarolni, akkor angolul beszélgettek randevúikon. Az angolt döntő mértékben kisebb óraszám keretében ugyanis minden külső segítség nélkül egészen jól megtanulta, az ukránt viszont minden itthoni segítség ellenére sem volt képes.

Pedig bennünk nemhogy előítélet nem volt az ukrán nyelvvel szemben, hanem kifejezetten pozitívan álltunk hozzá: apám száznál több ukrán szerző műveit fordította magyarra, perfekt volt a helyesírása, az orosznál sokkal szívesebben használta az ukránt (az írószövetségben úgy tartották, szebben beszéli a nyelvet néhány született ukrán kollégánál, akik szavai közé gyakran keveredtek russzicizmusok); bár alacsonyabb szinten, hasonlóan viszonyultam ehhez én is, fordítgattam ezt-azt klasszikusoktól és kortársaktól, és ukrán közegben igyekeztem a jól beszélt orosz helyett a lassan megtanult ukránra áttérni.

De lehet-e csodálkozni azon, ha a kárpátaljai magyarok sokaságában a szimpátia helyett ellenérzések alakultak ki? Ha kiderül, hogy Ukrajnában nemcsak a megélhetés válik időről időre lehetetlenné, nemcsak a szociális biztonság hiányzik, nemcsak a korrupció ölt sosem látott mértéket, hanem  a nacionalizmus is egyre gyakrabban kap lábra, ha az ukránosítás a hatalmon lévők politikai akaratává válik, ha kiderül, hogy az ukrán nyelvet ugyan erőltetik, de évtizedek óta nem teremtenek az elsajátításához megfelelő körülményeket, majd a kisebbségieket vádolják azzal, hogy nem akarják az államnyelvet megtanulni; ha az ukrán parlamentben a honatyák óriási többsége megszavazza, majd Ukrajna elnöke nagy megelégedéssel aláírja a törvényt, amely kimondja: “Az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv” – akkor mégis, mire számítsunk?

A mi családunkban szerencsére kettévált Ukrajna egyfelől és az ukrán nyelv másfelől. Előbbit igazságtalan, komisz országnak tartom, az utóbbit változatlanul kedvelem, ahogy az ukránul beszélők közösségével szemben is megmaradt a vonzalmam (ebből persze azért vegyük ki a politikusokat, a korrupt hatalom képviselőit, a bűnözőket, a radikális nacionalistákat…). Felteszem, ezzel a vonzalmammal nem állok egyedül. Ám azt gondolom, újabb intézkedésével ez a hazává nem szerethető ország mindent megtesz azért, hogy az államnyelvet gyűlöletessé tegye a kárpátaljai magyarok számára. Ezzel (mint a többi kisebbségellenes intézkedéssel is) nagy-nagy ostobaságot követ el. Csak a nacionalizmusban elvakultak gondolhatják, hogy Ukrajna erősebb, jobb, szebb, gazdagabb lesz, ha bármilyen téren kedvezőtlen helyzetbe hozza nemzeti kisebbségeit. Ellenkezőleg fog történni: az ország gyengébb, rosszabb, szürkébb és szegényebb lesz, ha a magyarság végképp hátat fordít neki. Minden nyelv, minden kulturális hagyomány érték – akik a hordozóit, a nemzeti kisebbségi közösségek tagjait elüldözik, felmorzsolják, asszimilálják, azok az országnak tesznek rosszat. Nyilvánvaló, hogy a nacionalista követeléseknek nemcsak engedő, hanem részben azok élére álló vezető ukrán politikai erők ezt soha nem fogják belátni. Kérdés, jobb-e nekünk, ha nem ostobának, hanem eszes ravaszoknak gondolják magukat.


Pontos, tárgyilagos, szakszerű megközelítés, előzmények, politikai környezet; részletes ismertetés:

ukrán iskolák

Az ukrán tannyelvű iskolák aránya Ukrajna megyéiben (2017)


* Az általánosítás persze sántít, a szovjet rendszernek kezdettől voltak őszinte hívei (például a korábbi rendszerben üldözött magyar kommunisták) és lettek haszonélvezői is. A konszolidáltabb évtizedekben felnőtt generációk tagjai között sokan akadtak, akiknek nem volt különösebb bajuk a fennálló rendszerrel, sőt, a Szovjetuniót teljes őszinteséggel hazájuknak vallották. Erre történetesen magam vagyok az eklatáns példa. Bár a Brezsnyev-korszak, amelyre felnőtté válásom évei estek, rengeteg ellenérzést keltett bennem, de hogy a csak papíron létező szocializmus egyébként jó találmány, abban őszintén tudtam hinni. A peresztrojka első éveiben bizakodó lettem és elhittem, hogy a rendszer demokratikussá, az ország élhetőbbé tehető és a (többek között kisebbségi) szabadságjogok terén is várható komoly előrelépés. Első “építő jellegű” kritikámat e tárgyban 1987-ben írtam. Ám később már a Szovjetunió bukását vártam és abban kezdtem bízni, hogy a szocializmus romjain egy szabadabb világ épül. 1990-91-ben pedig meg voltam győződve arról, hogy a kárpátaljai magyarság látványos felemelkedéséhez minden adottság együtt van…

Frissítés:

Tiltakozásul kiléptünk az ukrán írószövetségből