2012. február 22.
// Szólj hozzá!
2012. február 19.
// Szólj hozzá!
2012. február 18.
// Szólj hozzá!
2012. február 16.
// Szólj hozzá!
2012. február 14.
// Szólj hozzá!
2012. február 12.
// Szólj hozzá!
2012. február 10.
// 2 hozzászólás
2012. február 9.
// Szólj hozzá!
2012. február 8.
// 4 hozzászólás
2012. február 7.
// Szólj hozzá!
2012. február 5.
// Szólj hozzá!
2012. február 2.
// 1 hozzászólás
2012. január 31.
// Szólj hozzá!
2012. január 30.
// Szólj hozzá!
2012. január 29.
// Szólj hozzá!
2012. január 27.
// Szólj hozzá!
2012. január 26.
// Szólj hozzá!
2012. január 25.
// Szólj hozzá!
Címkék
aforizma ajánló akció berniczky blogolás bökvers C-dul csönge egyek ex Facebook film fotó haiku halálaim hír interjú internet irodalom kecskerím kritika Kárpátalja képzőművészet könyv közélet levél limerik minima mozgó napló novell Oresztész politika pszicho személyes szösz sírvers tejmozi tv történelem vers web zene élc íróság






Az a megfigyelésem, hogy Kárpátalja magyar irodalmában tízévente felüti fejét az avantgárd. Mondhatnám úgy is, hogy cirka évtizedenként felmerül kis literatúránk állóvízéből (a posvány szótól egyelőre tartózkodnék) egynéhány elszánt, de játékos kis delfin, és veszettül elkezdik szétfröcskölni a vizet. Minek következtében a lassúbb járatú őshalak ijedten kapkodnak levegőért. Ám általában mégsem ők húzzák a rövidebbet, mert a delfinporontyok addig-addig pocskolják a lubickot, míg legelőbb ők kerülnek szárazra. Ott aztán már nem tudnak tovább viháncolni, így vagy visszacsusszannak az állóvízbe és óvakodnak a további vehemenciáktól, vagy keresnek maguknak egy másik vizet, tágasabbat, ahol kedvükre hajcihőzhetnek. 






