>> üzenet küldése | >> Névjegy:
Balla D. Károly
Vár u. (3амкова) 8 – Ukrajna
Önélet:
Becsületes nevem BéDéKá (bdk), de az irodalomban Balla D. Károly néven bujkálok. Az Ung által kettészelt Ungváron születtem és élek, így UngParty vagyok. Szülővárosomban lettem érett és folytattam egyetemi tanulmányokat diplomamentesen, közben voltam illegális távírdai segédműszerész, egyetemi laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból. 1989-től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben.
1973-tól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, színpadi műveim és regényeim közel 30 alig hozzáférhető kötetben jelentek meg.
Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgy mint állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom.
Kudarcaim sorából raktam össze sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot.
Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Bő húsz éven át a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásán (eredménytelenül) fáradozva elsőként alapítottam folyóiratot, kiadót, alapítványt, díjat, könyvvásárt, irodalmi szalont – majd sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó jelenlétem a virtuális világban, plusz az Évával megosztott termékeny és intenzív alkotói magány.
Virtuális öngyilkosságom óta én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger, önkéntes mérvadó, önrezgő webrátor, blogfő nemes és nyugdíjas manzárdőr).
Digitálok, nem tehetek másként.
részletes életrajz | rövid életrajz
* BDK újabb írásaiban nem használ elipszilont.
Balla D. Károly 1956 szeptemberében vagy 1957 januárjában született a kárpátaljai Ungváron (akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna). Szülővárosában érettségizett és folytatott előbb fizikusi majd bölcsészeti egyetemi tanulmányokat.
1973 óta jellenek meg versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, naplójegyzetei. Cirka 30 önálló könyve jelent meg, közte 3 regény (Élted volt regénye, 1998, Szembesülés, 2005, Tejmozi 2012). Számos díjban és szakmai elismerésben, többek között József Attila-díjban részesült.
Az 1980-as évek elejétől tevékenyen részt vett a kárpátalja magyar kulturális és társadalmi szervezetek munkájában, ezeknek időnként elnöke, társelnöke, vezető testületének tagja. Szerkesztette a pártlapban megjelenő kulturális mellékletek szépirodalmi anyagait, majd önálló folyóiratokat, alapítványt, kiadói műhelyeket, irodalmi szalont alapított és vezetett mintegy másfél évtizeden át. A 90-es évek közepétől előbb a közéletből, majd a 2000-es évek elejétől, miközben tevékenységét nagyrészt az internetre helyezi át, fokozatosan a kárpátaljai magyar irodalomból is kivonul.
2022 májusától nem ír, nem publikál. SEO optimalizálással foglalkozik