A sufniban

Ötéves volt, amikor az anyja először zárta a sufniba büntetésül, amiért az új szoknyájában beletoccsant a sárba. Ettől kezdve mindig ide csukta be, ha rossz fát tett a tűzre, vagy ha útjában volt. Csak először sírt, később rájött, hogy a sufniban lenni jó, a réseken besütő nap csíkokat rajzol a porba, a hasított fából pedig tornyot lehett építeni. Kifelé nézelődni is remek szórakozás: figyelheti, mi történik az udvaron, ki megy el a kerítés előtt – de őt nem látja senki. a cikk folytatódik >>

Pszicho-értelmezés

Nem titkolt szerzői szándék szerint a pársoros abszurd pszichodráma-szövegek több értelmezést is megengednek, a párbeszédek kínálta szituációk talán éppen ezért alkalmasak pszichoterápiás célokra. A mostani jelenet a hosszú téli szünet után került terítékre a pszichodráma-csoportban. A szexuális játékokat megidéző utolsó őszi foglalkozás oldott hangulata rég szertefoszlott: sokkal inkább a korábbról jól ismert zavar és értetlenség ült az arcokra a szöveg kiosztása után. Senki sem akart elsőként megszólalni. Holott a terapeuta azt szerette volna, ha ezúttal a beszélgetés megelőzi a jelenet eljátszását. Ám a csoport tagjai láthatóan a tavaly kialakult rutinhoz ragaszkodtak. >>tovább

Oresztész és a gitár

Oresztésznek szép gitárja van, de egyáltalán nem tud játszani rajta. Püladész gyönyörűen gitározik, de nincs saját hangszere. Oresztész imádja a gitármuzsikát, ezért odaadja a hangszerét Püladésznek azzal a feltétellel, hogy csak neki játszhat rajta. Püladész gyönyörűen játszik Oresztész szép gitárján. Oresztész rajongva hallgatja, szereti, hogy Püladész játszik neki. Püladésznek imponál, hogy Oresztész ennyire szereti a gitárjátékát. Püladész szeret Oresztésznek gitározni, Oresztész szereti, hogy Püladész szeret neki játszani. Oresztész szereti Püladészt. Püladész szereti Oresztészt. Mégis meg fogják ölni egymást, mert Oresztész halálosan féltékeny Püladész játéktudására, Püladész pedig halálosan irigyli Oresztész gitárját. Haláluk után Elektra máglyára veti a gyilkos hangszert.


több hasonló

Önbekecs

– Vedd le a bekecsedet.
– Nincs rajtam bekecs.
– Akkor mi ez a vastag a feltűnő mintával?
– Az identitásom.
– Hát vedd le azt, mert rád melegszik ebben a hőségben.
– Én inkább magamon tartanám.
– És nem félsz, hogy lángra kap?
– Ugyan miért kapna?
– Mert lelocsoltam benzinnel. És már nagyon rágyújtanék.

A biztos hely

– Azt mondták, hogy szobatiszta.
– Úgy látszik, mégsem.
– Evés közben is mindent összemocskol.
– Talán csak a környezet szokatlan neki.
– Egész nap morog.
– De szeret minket.
– Éjszaka a fogát is csikorgatta.
– Majd megszokjuk.
– Nem akarom megszokni. Kérlek, vigyük vissza az öregek otthonába.

Hajóhinta

– Az a játék nagyon veszélyes.
– Majd vigyázok.
– Mindig túlhajtod.
– A gravitáció kibírja.
– Legutóbb is átfordultál.
– Mert nagyon meguntam már itt ezt a hetet.
– Ha békén hagyod a hintát, beteszek neked még egyet a Vénusz és a Mars közé.

Viharvárók

– Utoljára kérlek, állj odább.
– Inkább vedd fel a viharkabátod.
– Nincs vihar.
– Biztonsági okokból.
– Ezt a kockázatot vállalom. Állj odább.
– Akkor legalább a viharlámpát gyújtsd meg.
– Világos van.
– Egyelőre. Nagyon aggódom. És rettegek a dörrenéstől.
– Pedig akkor is elsütöm a viharágyút, ha nem állsz el a cső elől.

A nagyfiú

– Kérlek, ne kapcsold le a lámpát!
– Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy.
– De tudod, hogy félek.
– Nincs mitől.
– De én félek.
– Mitől?
– A sötéttől.
– A sötét még nem bántott senkit.
– Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek.
– Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú…
– De én félek egyedül a sötétben.
– Nem leszel egyedül, tessék, ideteszem neked a Brumit. Ő majd vigyáz rád.
– Benne nem bízhatok, amióta megerőszakoltam.

tovább »