Az Egyek közgyűlése

Bár az utóbbi időben nem hallatta a hangját, Az Egyek csoport folyamatosan működött, épp csak belső érdekellentéteivel, hatalmi torzsalkodásaival volt elfoglalva. Most azonban helyreállt az egység és egyetértés: a jelentős sajtó-érdeklődés mellett ma tartott beszámoló-választó közgyűlésen a tagság teljes bizalmat szavazott az új elnöknek, aki arra tett ígéretet, hogy a csoport nagyobb aktivitást mutat a jövőben. »» további részletek és tudnivalók a csoportról

Új szám – BDKO

Keresi, de még nem találta meg helyét webmagazinom, a BDK Online.  Minden hétfőre – mára is! – új számot készítek, nem kevés munkával, de az oldal látogatottsága egyelőre sajnos jócskán elmarad a napi blogométól. Úgy tűnik, olvasóim mégis inkább friss jegyzeteimre kíváncsiak, nem a heti válogatásra – pedig az utóbbi mindig tartalmaz olyasmit is, amit másutt nem, vagy nem így, vagy nagyon régen közöltem. Most egy újítást is bevezettem: az új mellett a múlt heti címlapról is lehet indítani a böngészést – amire ezúton ösztönzök mindenkit. A tartalom: A liberalizmus mételyeMegkeresések – Boldog Ung-vidékTsúszó: Utazások innen és túlTsúszó és a komplex létezésÉszak, Északnyugat10 újabb C-dulVillanyspenót – előbbre léptünk-e •  Szintén zenész

Villanyspenót

Örömömre a Villanyspenót címen futó internetes irodalomtudományi projektum (folyamatosan új tartalmakkal bővülő hálózati kézikönyv) rendszerébe felkerült A generációváltás elmarad c. dolgozatom. A 2000-ben keletkezett írásban dióhéjban igyekeztem összefoglalni a kárpátaljai magyar irodalom akkori helyzetét. Az adatok jó része elavult és értelemszerűen számos újabb fejlemény sem kerülhetett bele a kis tanulmányba, ezért most kértem is a szerkesztőket, hogy a megírás dátumát legyenek szívesek feltüntetni a közlemény alatt. a cikk folytatódik >>

Skype-hiba kijavítása

Eléggé kétségbe estem, amikor tegnapelőtt a Skype bomondta az unalmasat. Próbáltam újraindítani, nem sikerült: még a jelszó beírása előtt hibaüzenet jött – és fuccs. Másnap Kolos újratelepítette, de ettől sem változott semmi. Aztán én is, többször egymás után, más-más helyről letöltött installációs fájlokkal próbálkoztam, gép újraindításával és anélkül – de semmi. Mindeközben Kolos és Éva gépén a probléma nem mutatkozott, így valószínűnek tűnt, hogy az én gépemmel van valami gond. a cikk folytatódik >>

Boldog Ung-vidék

Alábbi hónaplóm a Mozgó Világ ehavi számában jelent meg, értelemszerűen április közepén foglaltam össze néhány érdekes megkeresést. (Egy fejleményről az Utójegyzetben)

Novellát írni kicsit olyan, mint madarat fogni. Csak nehezebb… Észrevétlenül kell kis térben nagyot rugaszkodni, ügyesen utánakapni a tovarebbenőnek, és az utolsó mondattal megmarkolni, mielőtt csúfondárosan csicseregve felszállna a diófa legtetejébe. A macskánk tudja, hogyan kell. Nekem mostanában alig-alig sikerült. Aztán mégis. a cikk folytatódik >>

Észak-Északnyugat

Egyik kedvenc Hitchcock-filmem. Ebben támad rá Cary Grantre a sivatag közepén egy permetező repülőgép. Azt persze nem tudni, miért ilyen bonyolult módon akarják eltenni láb alól a tévedések áldozatává vált főhőst – de aki valaha látta a jelenetet, soha nem felejti el, erről gondoskodott a Mester a támadás idegeket feszítő késleltetésével és a későbbi, fejlettebb technikájú akciófilmek hatásosságát felülmúló, páratlan ritmusú dramaturgiájával. a cikk folytatódik >>

Le vagyok írva

Addig győzködtem a kedves tanárnőt, amíg beleegyezett, hogy leközöljem blogomban magánlevelét. Érdekes volt első reagálása: azért nem megy bele a közlésbe, mert nem akar nyilvánosan megalázni. Rákérdeztem: vagy inkább ő nem akarja nyilvánosan vállalni a vádakat. Talált más érveket: ódzkodik a közszerepléstől, és pártatlan pedagógusként talán nem is illő ilyen élesen állást foglalnia politikai ügyekben. Ha nem illő, mért teszi, kérdeztem. Épp ezért írt magánemberként, barátilag olyan valakinek, akivel hajdanán ugyanannak az egyetemnek a padjait koptatta. De hát ha ez a véleménye – válaszoltam -, ráadásul nem csupán neki, hanem sokaknak, mint erre utal is (és ebben, félő, igaza lehet…), akkor miért ne ismerhessék meg ezt a véleményt ugyanazok, mint akik kifogásolt írásaimat olvassák? Jó, akkor név nélkül, de ígérjem meg, olyan megjegyzést sem teszek, hogy rá lehessen ismerni. Rendben. Se életkor, se tanintézmény,  se szaktárgy, se helységnév. Még limerikben se. a cikk folytatódik >>

Helyettem más

Megtiszteltetés, hogy ez a könyvaukciós oldal engem tüntet fel a Tsúszó Sándor emlékkönyv szerzőjének, mégis helyre kell igazítanom a tévedést. Csupán egyike vagyok annak a cirka húsz szerzőnek, akik a Legyél helyettem én (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1992) gyűjteményben szerepelnek. Az összeállítás, szerkesztés és kiadás babérja Hodossy Gyulát illeti, ezért ha mindenképpen egyetlen névhez akarja kötni valaki a könyvet, akkor az övéhez kell. Az persze igaz, hogy a tsúszói hagyományoknak magam is lelkes ápolója vagyok, s az is, hogy egy másik fajta dicsőség nagyon is legyezgeti a hiúságomat. Nevezetesen: a Tsúszó vagy Tsúszó Sándor keresőkérdésekre a Google általam jegyzett oldalakat mutat listái élén. (Olvasd el ezt is: Tsúszó Sándor és a komplex létezés)

A legsúlyosabb szerelem

Bár Muhammad Balfas (1922-1975) arab családban született Indonéziában, költői indulására, mint ahogy az indonéz műveltség egészére, az iszlám jelenléte ellenére nagyban hatottak a hindu és buddhista hagyományok. Alábbi verse is, amelyet most saját magyarításomban bemutatok (köszönet Alberd Yollaka finn barátomnak a kitűnő nyersfordításért), bizonyos szanszkrit szövegek erotikus motívumaival mutat tartalmi rokonságot. Ez a tradíció jól illeszkedett az önálló indonéz nemzeti irodalom megteremtését célul kitűző Angkatan ‘45 mozgalom kereteibe, amelynek szellemében a huszonéves költő pályája kibontakozott. a cikk folytatódik >>

Hosszú szenvedés után

Súlyos, gyógyíthatatlan diszlexia okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó évekkel ezelőtt fedezte fel az első tüneteket, amelyek leginkább abban nyilvánultak meg, hogy képtelen volt Jókai-műveket olvasni. Orvoshoz ekkor még nem fordult. Idővel azonban romlott az állapota, s amikor legnagyobb fájdalmára a teljes XIX. századi irodalom megközelíthetetlen lett számára, szakemberek segítségét kérte. Ám az orvostudomány tehetetlenül állt a beteget egyre jobban kínzó halálos kór előtt: nem segített rajta sem a gyógyszeres kezelés, sem a fizikoterápia, sem a posztmodern.  Várható volt, hogy a műtéti beavatkozás nem halogatható sokáig, és bizony erre is sor került akkor, amikor Ballán már a receptre felírt Esterházy-regény láttán is kitört a diszlexiás roham. a cikk folytatódik >>

Múlt nyáron, hirtelen

Egy jó krimi izgalmával felér az a feszültség, amelyet Joseph L. Mankiewicz 1959-es filmje teremt (Múlt nyáron, hirtelen – Suddenly, Last Summer). Haláleset, rejtély, téboly és lélektani nyomozás is szerepel a kelléktárban, a történet azonban mégsem bűnügyi. Igazi emberi drámákat tár elénk a történet, amely nagyrészt zárt térben zajló párbeszédek és kevés szereplős jelenetek révén bontakozik ki. A redukáltság érthető: a film Tenessee Williams azonos című színművének a dramaturgiáját követi, s eközben takarékosan bánik a filmes látványeszközökkel. Nincs is rájuk szükség: az irodalmi szöveg annyira erős, a párbeszédek oly feszesek, az előzmények elmondása oly érzékletes és maga a történet annyira súlyos, hogy a kifejezően játszó színészek gesztusainál, arcjátékánál, tekinteténél többre szinte nincs is szükség. a cikk folytatódik >>

Ellengondolkodás

A tanítványommal, akit hetente egy alkalommal másfél órán át részesítek műveltségi okításban, azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy az első félórában én „adok elő” valamit saját kútfejemből (erre előzőleg persze rákészülök), aztán pedig ő tesz fel az elmondottakkal vagy valami egészen mással kapcsolatos kérdéseket, ezekre cirka 30 percen át igyekszem kimerítő válaszokat adni, az utolsó félórában pedig közösen utánanézünk annak, ami tisztázatlan maradt. Legutóbb Arany János balladáiról beszéltem neki, de láttam rajta, alig várja, hogy ezen túl legyünk, és ő kérdezhessen. Nekem is szegezte azonnal, az hogy lehet, hogy nekem egyáltalán nincsenek példaképeim, és különben is, mit értek azon, hogy ellengondolkodás? Mondjak példákat, mert nem érti. a cikk folytatódik >>

Magyar badar újratöltve

2002-ben a Európa Kiadónál jelent meg először limerik-könyv a magyar nyelvterületen, ez 300 (nagyrészt pikáns) ötsorost tartalmazott. Az akkori szerkesztő, Várady Szabolcs most kicsit megrostálta ezeket és kiegészítette az anyagot másfél száz újabban keletkezett, részben az interneten fellelt limerikkel. A bővített kiadás a Syllabux Kiadó gondozásában a budapesti Könyvhétre jelenik meg. Nagy öröm számomra, hogy kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim közül öt versike helyet kaphatott a válogatásban. (Alább a könyv fülszövege és kis ízelítő.) a cikk folytatódik >>

Merre húz a KISZó?

Egyik friss bejegyzésemben (Ráfázhat a Fidesz)  bizonyos politikai feltételezéseket latolgatva hivatkoztam a Kárpáti Igaz Szó online oldalán folyó szavazásra, megjegyezve, hogy „A minta persze nem reprezentatív, ám az mégis jelzésértékű, hogy egy nagyjából baloldalinak (!) tartott lap online felületén a listát a Jobbik vezeti.” A magát Kárpáti Igaz Szónak nevező olvasóm hozzászólásában kifogásolta a nagyjából baloldali minősítést, szerinte ez olyan, mint a többé-kevésbé szűz, s ők különben is mindenevők, azaz – értelmezésemben – semlegesek. No, gondoltam, kérdezzük meg az olvasót, milyennek tartja a KISZót. Itt lehet szavazni: Ön szerint milyen orientációjú a Kárpáti Igaz Szót?