Minden óhajod

fohaszkodtal01Sajátos környezetbe helyezett két haikumat már megosztottam bázisblogomban, lásd: Látásmód és Megfigyelés – ez a harmadik, nyáron készült is ott fog megjelenni sokkal szélesebb nyitásban: akkor majd egyértelműen felismerhető lesz a jól ismert, jellegzetes helyszín. Előtte azonban legyen kis játék az itt látható kivágatból: vajon a roppant árulkodó bal oldali részlet alapján ki tudja-e valaki találni, pontosan hol is található ez a fal. (A képre kattintva kicsit nagyobb méretben is megvizsgálható.)


Frissítés. Első segítség. Nagyobb részlet: a cikk folytatódik >>

Pengeéles elemzés Orbánról

A nol.hu bezárása után az eredetileg kiragadott idézeteken túl a teljes cikket is elérhetővé tettem alább a jelen bejegyzésben, lásd: A páciens neve: Orbán Viktor

megbukott-orban-viktorRészletesebbet igen, tárgyilagosabbat és árnyaltabbat is olvastam már. De szenvedélyessége mellett is ennyire telibe találó elemzést még nem olvastam Orbán Viktor karakteréről. Hajszálpontosan kirajzolódik a kisstílű akarnok figurája, aki egy országot próbál szerezni magának, hogy kisebbségi komplexusait kompenzálja, aki megittasul saját beszédeinek hazug pátoszától és aki az akaratának alávetett elvtelen talpnyalók hajbókolásától és a sikeresen becsapott tömegek tapsától infantilis hatalommámorba szédül olyannyira, hogy elveszti valóságérzékelését és harci szenvedélyének kiélésén túl semmi sem érdekli. Illetve talán már az se igazán. Ám mindemellett a szerző – mély tisztelet Mester Iván egyetemi docensnek – természetesen figyelmeztet arra, hogy el kell jönnie a kijózanodás pillanatának, de „amíg nincs választási alternatíva, addig úgy tűnhet, OV mindent túlél.”

Mielőtt néhány fontos passzust idéznék a NOL.HUn megjelent, stílusában is remek írásból – A páciens neve: Orbán Viktor – egyetlen saját meglátásomat ide illeszteném, inkább csak a cikkhez fűzhető gyors kommentként. Az utóbbi hónapok történéseit végiggondolva nekem olykor az a benyomásom, hogy minden látszat ellenére Orbán már nem a győzelemre játszik. És nem is a túlélésre. Tudat alatt bizonyosan érzi a vesztét és tisztább pillanataiban talán szintén felsejlik előtte, milyen súlyos bukás vár rá. Esetleg még tudatosul is benne, hogy amit sorozatosan tesz, azzal felgyorsítja saját maga szellemi összeomlását és valószínűleg rendszerének a bukását is. De már nem tehet mást, mert skorpióvá lett, és a skorpió akkor is halálos mérget ereszt a békába, ha az éppen szívességet téve neki a folyón viszi át. Orbán már nem akar a túlpartra jutni, de még megpróbálja kiélvezni a halálos csípés minden minden mozzanatát.

És akkor pár idézet: a cikk folytatódik >>

Csak egyetlen partira

mattÉvek óta játszom online partikat a sakk.hu oldalán. Ez idő alatt elég sok változást vettem észre a játékosok viselkedésében. Átalakultak az udvariassági szokások és a játékmodor is. Néhány évvel ezelőtt általános gyakorlatnak számított, hogy a játékosok köszöntek egymásnak, gyakran jó játékot is kívántak, és a végén a vesztes gratulált a győztesnek (a parti alatt mód van csettelésre).  Azt a szabályt ugyan kevesen követték, hogy mindig a kihívónak illik először köszönnie, a végén pedig a győztesnek illik elsőként megköszönnie a partit – de úgy általában azért elmondható, az udvariassági minimumnak a legtöbben eleget tettek.

Igaz, volt azért anyázás is. De talán több a jóízű élcelődés. Mostanára azonban gyakorlatilag megszűnt a kommunikálás. A legtöbb partnerem soha nem köszön előre és gyakran az én üdvözlésemet sem fogadja (akár kihívó, akár én hívtam ki). Persze szép számmal vannak kivételek, a néma játékosok száma mégis látványosan nagyobb lett a néhány évvel korábbinál. a cikk folytatódik >>