Kállay Labord egymilliója

A fantaszták léha életét élő Kállay Labord a rendszerváltás első évet (akkor még Laborc néven) Budapesten töltötte. Apja, a jó nevű ungvári professzor, eredetileg csak azt szerette volna, ha fia szétnéz kicsit a nagyvárosban, de az ábrándos szemű ifjú valahogy ottragadt: egyszerűen nem akaródzott visszautaznia. Szabadkozó leveleket írt haza, és közben kedvteléseinek hódolt, illegális kártyabarlangokba és fogadóhelyekre járt, lottózott és lóversenyzett, leginkább pedig azzal foglalkozott eközben, hogy éhen ne haljon. Mivel a szerencse ritkán pártolt hozzá, jobb híján kénytelen volt tudását kamatoztatni: végigjárta azokat a parkokat, ahol a kisnyugdíjasok pénzben sakkoztak. A tétek ugyan minimálisak voltak, egy-egy délelőttön Laborc mégis megkereste néhány napi megélhetését. Még mozijegyre is futotta. Az év folyamán elszánt szorgalommal végignézte az összes olyan filmet, amit Ungváron nem láthatott: Tarkovszkij két utolsó, Nyugaton forgatott mesterművével kezdte a Tabánban és a korúti Művész Mozi Peter Greenaway-sorozatával zárta a vizuális élvezetek nagyszerű egymásutánját. a cikk folytatódik >>

Idegentitás

Régóta tudom, a kedvezőtlen induló helyzet és a siker elérését akadályozó úgynevezett objektív és szubjektív korlátok nem feltétlenül kárhoztatják sikertelenségre az embert, mert másutt, másban akár sokszorosan is visszakaphatja – talán inkább: visszaszerezheti – azt, ami veszni látszott. A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk a saját gyötrelmeinkből, mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből. a cikk folytatódik >>

Szeret a Google-pingvin

Mindenfelé olvasom, hogy az úgynevezett Google Penguin Algorithm, vagyis a nagy kedélyesen a totyogó déli madárról elnevezett algoritmus alapos pusztítást végzett a saját háza táján: a találati listákon eddig jól szereplő honlapok sokaságát vágta hátra, zuhantak a látogatottsági mutatók, elpártoltak a hirdetők…  A vérengző szörnyeteg immár több mint egy hónapja kegyetlenül vagdossa az égbe törő honlapok szárnyait, bünteti a honlap optimalizálás körébe tartozó tevékenységek sokaságát. Büntetésen persze az értendő, hogy hátrább sorolja, esetleg kitiltja a nemkívánatos módszerekkel előbbre juttatott oldalakat. Panaszkodnak is rengetegen: optimalizálók és optimalizáltak egyaránt. Én meg mintha azt látnám, hogy egyre jobban szerepelnek a weblapjaim, alig-alig vettem észre pár hátrébb sorolást. Arányaiban: ha mondjuk 20 favorit oldalamat nézem, akkor 10  a félelmetes algoritmus élesítése óta feljebb lépett, 6-7 stagnál, és legfeljebb 3-4-ről mondhatom, hogy alább esett. Ez viszont akár a természetes fluktuációnak is betudható. Így hát engem, úgy tűnik, szeret a pingvin. Ami azt jelenti, hogy a honlapjaim optimalizálása során eleve (részben tudatosan, részben ösztönösen) kerültem azokat a módszereket, amelyekért a nagy világkereső megorrolhat. Olvasom a szaktanácsokat: mint és hogyan kell ezután végezni – de hát én eddig is szinte mindent épp így tettem! A Google-pingvin még ki sem bújt a tojásból, amikor én már a kedvében jártam. a cikk folytatódik >>

Egy blogger a ManDÁban

Dsida Jenő születésének 105. évfordulója alkalmából a roppant megtisztelő „egy blogger” néven bekerültem a Magyar Nemzeti Digitális Adattárba… illetve persze csak a portálon közölt „egy cikkbe”: »…az emberi ostobaság még mindig nem tud mit kezdeni művészetével. Tavaly március 15-én egy blogger figyelt fel rá, hogy a Duna TV ünnepi műsorában elszavalt Psalmus Hungaricus című Dsida-vers nem a költő által megírt formában hangzott el.« – A cikk szerzője úgy véli, a hamisítás oka leginkább ez volt: »Jeruzsálem emlegetése ebben a feszült közel-keleti helyzetben nem szerencsés, különben is a zsidók és palesztinok ölik egymást, jobb ezt a kényes témát elkerülni.« Nekem más volt a véleményem: a cikk folytatódik >>

Vereckei oldalam

Egyszer erre is rá kellett szánnom magam… A kronológiával majd’ egy hétig dolgoztam, pedig találtam használható összefoglalókat, de hiányosnak éreztem őket. A tényanyag persze így sem teljes, de azért talán eléggé átfogó képet ad az összeállítás nemcsak arról, mi és hogyan alakult ebben a nem mindennapi történetben, hanem arról is, hogy néhány dologról én mit gondolok. Hát… Vizitáljátok meg a honlapot – Vereckei-hágó – Honfoglalási emlékmű – vagy kedvcsinálónak itt egy részlet: a cikk folytatódik >>

Az ARTSZ arca

Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiuma nemrégiben felvette Angelusz Róbert nevét. Az egyetem  2010-ben elhunyt szociológia-professzora kutatásai során kiemelten foglalkozott a társadalmi hálózatokkal és a társadalmi látásviszonyokkal, vagyis azzal, hogy a különböző közösségek hogyan látják egymást és miként láttatják önmagukat. – A szakmai műhely grafikai arculatát Csönge dolgozta ki, az ARTSZ arca ez lett: a cikk folytatódik >>

Tejmozi-idézetek

Hálás lehetek a citátum.hu portál szerkesztőjének, hogy kigyűjtött a regényemből cirka két tucatnyi neki tetsző idézetet, így én itt most oldalszám-jelöléssel együtt közreadhatom őket anélkül, hogy az újraolvasás súlyos terhét magamra kellett volna vennem.  Olyik citátum egyébként a meglepetés erejével hatott rám…

  • Nem tudom, mikor és hol keletkezett az élet, de bizonyos, hogy akkor és ott született a halál is. – 7. oldal a cikk folytatódik >>

Ragtime, nem haragtime

Úgy adódott, hogy Miloš Forman mesterművét (Ragtime, 1981) hosszú-hosszú szünet után most ritka társaságban láttam újra. Akivel a két és fél órás filmet a visszajátszások és vitaszünetek miatt több mint 3 órán át néztem, érzelmileg hozzám nagyon-nagyon közel áll, de gondolkodásának, szemléletének egyes aspektusai egy ideje eléggé elfogadhatatlanok számomra. Éppen ezért az utóbbi időben kínosan kerüljük a (főleg a nagypolitikát és a kisebbségi kérdéseket érintő) vitákat. Ez az én döntésem, így igyekszem elkerülni, hogy nem túl sűrű találkozásaink óráit egyfelől terméketlen és óhatatlanul elmérgesedő szóváltásokra pazaroljuk, másfelől ezek miatt kapcsolatunkban feszültség keletkezzen. El is vagyunk remekül az élet egyéb témáival. Most azonban a film mégis kihozta belőlünk a két elszánt debattőrt. a cikk folytatódik >>

Meghiúsult merénylet

Bombariadó áldozata lett Balla D. Károly ungvári költő. A kárpátaljai magyar irodalom fenegyereke, miután cirka tíz éve kilovagolt pátriája irodalmi életéből és egyfajta szellemi emigrációba vonult, most elhatározta, hogy visszatér vitézkedése korábbi mezejére és friss honi babérokat szerez büszke fejére. Azt tervezte, bombaként fog berobbanni a köztudatba, és színre lépésének szenzációs detonációjával alapjaiban megrengeti az irodalmiság e helyt megrögzült alapjait. Tervét siker koronázhatta volna, ha titokban tudja tartani, ám túlbuzgó közlésvágya arra késztette, hogy világgá kürtölje szándékát. A kárpáti tájék literatúrájának magasztos szentélyét joggal féltő szemfüles kollégák azonnal megtették a szükséges óvintézkedéseket. A bombariadó hatásosnak bizonyult, az időben értesített tűzszerészek szakszerűen hatástalanították a merénylő költőt ungvári otthonában. Immár veszélytelenné vált maradványait az Ungberegi Pirotechnikai Múzeumban a legpusztítóbb hatású pokolgépek közt helyezik örök nyugalomba.

több hasonló

Szintén zenész

Ungváron felavatták az Ung-parti sétány kopott korlátján üldögélő Liszt Ferenc kis szobrocskáját. Mihajlo Kolodko bronzból készült munkájáról több fotó is készült ebből az alkalomból, ezekből jó néhány most egykönnyen fellelhető a neten. A magyar kulturális kormányzat internetes portálja mégis egy Bartók-ábrázolással illusztrálta a Liszt-szobor avatásáról szóló hírt. Holott a két nagy muzsikus nehezen téveszthető össze, az egyéb körülményekről már csak itt szólva: >tovább: Liszt – ölében fonográffal?

a cikk folytatódik >>

Nárciszok hölgye

Mint azt a téma nemzetközileg elismert szakértője, prof. Kállay Labord előrejelezte, május 8-án délután 14 óra 57 perckor a kárpátaljai Huszt melletti Nárciszok völgyében több százezer tő nárcisz bontott egyszerre virágot. A Narcissus angustifolius (helyeslevelű nárcisz) igazi kárpátjaikum, a szakértő szerint a jégkorszak idején a környező hegyekből leömlő sár hozta magával az egyébként csak a hegyvidéken honos növény nemzeti gyökereit. – A kárpáti nárcisz májusi virágzása idején a több mint 250 hektáros völgyet bódító illat hatja át. A kisebb mezei vadak szabályos narkózisba esnek tőle, de feljegyezték az esetet, amikor egy jeles kárpátaljai költőknek itt sikerült ihletet adó delíriumba esnie. – A nárciszok virágzása idején minden év májusában itt kerül sor a nárcisztikus hajlamú költők világtalálkozójára, továbbá pedig a szintén tradicionálisnak mondható múzsaversenyre is, amelynek során a költők megválasztják a Nárciszok Hölgyét.

Az elmúlás szimfóniája

Sain Gábor kis kritikája az Új Nautilus portálon: „Vannak művek, amelyek után csend van. Fülsiketítő csend. Az agy tekervényeiben leülepednek, megszikkadnak, és burjánozni kezdenek a gondolatok. Ilyen könyv Balla D. Károly regénye, a Tejmozi, olvasása közben egy Dobai Péter idézet jutott eszembe: „…az írók a szavakba menekülnek a saját életük elől is, ezért világos, hogy amíg értelmét látják a menekülésnek, igyekszenek szavakat tartalékolni az élet, és életet tartalékolni a szavak számára.”  Balla D. is hasonlóan gondolkodik, csak ő történetekbe menekül élete elől, ezért tartalékolja élete filmkockáit, amelyeket apránként tár fel az olvasó előtt. Ezekből a kockákból áll össze egy szöveg, amit jobb szó híján nevezhetünk regénynek.” >>a teljes szöveghez