Viharvárók

– Utoljára kérlek, állj odább. – Inkább vedd fel a viharkabátod. – Nincs vihar. – Biztonsági okokból. – Ezt a kockázatot vállalom. Állj odább. – Akkor legalább a viharlámpát gyújtsd meg. – Világos van. – Egyelőre. Nagyon aggódom. És rettegek a dörrenéstől. – Pedig akkor is elsütöm a viharágyút, ha nem állsz el a cső … Olvass tovább

Matolcsy szárnyas angyalai

„Magyarország képes hat varázs szelencét felnyitni, amelyekből kirepülnek a történelem szárnyas angyalai és felemelik az országot.”

Nem épp tegnap történt, amikor Matolcsy megszólított, de már akkor feltűnt nekem, hogy nem realista gazdasági szakember, hanem ködös jövőképet dédelgető fantaszta keresett meg levelével. Akkoriban már látszott, hogy a Horn-kabinet (amely, mellesleg és szerény véleményem szerint az elmúlt két évtized egyetlen normális magyar kormánya volt) nem tudja kiheverni azt a népszerűségvesztést, amelyet a Bokros-csomag okozott, így bizonyos körökben nagy volt a készülődés és az izgalom. Ez a túlfűtött hatalmi várakozás írathatta Matolcsy Györggyel (és társszerzőjével, Kopátsy Sándorral) azt a körlevelet, amelyben 300 magyar értelmiségivel együtt engem is megszólítottak Magyarország gazdasági sikere érdekében. Most kicsit furdal a lelkiismeret, amiért pozitív jövőképemmel akkor nem járultam hozzá a mostanra beérett fantasztikus felíveléshez.

Olvass tovább

Pilinszky 90

Még élhetne. Ma lenne 90 éves. Amióta nincsen, bizonytalanabb a csillagok helye az égen. // Bár különösebb szakmai visszhangja nem volt, én legnagyobb költői teljesítményemnek tartom a Pilinszky-projektumot.

Bányai János

Olvastam egy könyvet,

Balla D. Károly kárpátaljai költő, regény-, esszé- és naplóíró A Pilinszky-projektum címen a szombathelyi egyetemi kiadónál megjelent verseskötetét olvastam el. Szombathelyen április második felében „Ezért tanultam járni!” címen Apokrif-konferenciát rendeztek majd negyedszáz résztvevővel, akik mindannyian Pilinszky János Apokrif című verséről beszéltek egymásnak nem ellentmondva inkább egymás szavát kiegészítve és folytatva. A szervező Fűzfa Balázs szándéka nem a vers egészének feltárása volt, a vers nyújtotta értelmezési lehetőségek száma elvben végtelen, csupán – és ez a „csupán” nem jelent keveset – a vers megközelítése, több szempontú interpretációja, átírása akár a poétika és verstörténet, akár az életmű és fordítás fogalmi nyelvére. A konferencia kezdete előtt a vers első részét 1300 középiskolás diák mondta el a helyi sportcsarnokban Jordán Tamás vezényletével. A szervezőktől nem állt távol a kultuszteremtés szándéka, sőt talán éppen ez lehetett másodlagos szándékuk, bizonyítván hogy kultuszt nemcsak emléktáblákkal, köztéri szobrokkal és alkalmi retorikával lehet alapítani. A kultuszteremtésnek, illetve magának a kultusznak egyik lehetséges és erős változata Balla D. Károly Pilinszky-projektuma. A projektum Pilinszky János Két szonett című versére írt két szonettkoszorú. Vagyis Pilinszky János két szonettjét Balla D. Károly egy-egy mesterszonettnek tekintette és azoknak sorait saját versei első sorának vette. A kötet kétszer közli Pilinszky szonettjeit, egyszer a kötet élén, úgy ahogyan a költő Összegyűjtött versei tartalmazza, majd saját tizennégy szonettje után tizenötödikként, azaz mesterszonettként. Először is, másodszor is dőlt betűkkel. Van különbség a versek kétszeri közlése között, holott szövegük azonos. Amikor először jelenik meg a könyvben a Két szonett, akkor még Pilinszky János versei, amikor másodszorra, immár valóban mesterszonettként, akkor már a tizennégy megelőző szonett visszfényében, némileg átalakulva és mégis azonosan Balla D. Károlyéi. Az interpretáció, a fogalmi is, főként azonban a versben íródó értelmezés valamennyit alakít az eredetin, hozzáad és elvesz belőle, szavaira ráír és törli azokat, visszavonja vagy kiélezi az eredeti mondását. Amikor hát másodszorra, már valóságos mesterszonettként közli Balla D. Károly Pilinszky két szonettjét, a szonettek már másként olvashatók és másként is érthetők, még csak az sem egészen bizonyos, hogy Pilinszky nyomán érthetők. Talán éppen ez a projektum lényege, elfogadni, bekebelezni, magáévá tenni, azaz sajáttá érteni és írni át Pilinszky versét. Nem törölni Pilinszky Két szonettjének szerzőségét, ellenkezőleg megerősíteni és úgy fogadni el a verset, mintha saját vers lenne.

Olvass tovább

A nagyfiú

– Kérlek, ne kapcsold le a lámpát! – Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy. – De tudod, hogy félek. – Nincs mitől. – De én félek. – Mitől? – A sötéttől. – A sötét még nem bántott senkit. – Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek. – Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú… – … Olvass tovább

Kárpáti-e vagy?

A kontextustól és kérdésfeltevéstől függetlenül Lator Lászlóval örömmel szerepelek ugyanabban a mondatban: „Vajon kárpátaljai költő-e Lator László és vajon kárpátaljai író-e Balla D. Károly?” Remélem a szerzőnek okoz még ez a dilemma néhány álmatlan éjszakát. Én mindenesetre jót vidultam rajta, bár igaz, aztán kicsit elkomorodtam, mert arra gondoltam, legközelebb azt fogja felvetni, vajon magyar író … Olvass tovább

Lehetetlen

Regényt írni tulajdonképpen lehetetlen – állítja Balla D. Károly (vagyis a hőse) a Tejmoziban, így aztán nem is próbálkozik meg vele. Vagy ha tetszik: ír, csak nem olyat. Ezt a lehetetlenséget mi magunk is belátjuk » tovább Szeifert Natália könyvkritikájához

Pszichodráma-projektum

Eredetileg a pszichodráma egyáltalán nem irodalmi műfaj, hanem gyógyászati módszer, akcióelvű, cselekvésközpontú, feltáró jellegű kognitív viselkedésterápias technika, melyet Jacob Levi Moreno a múlt század első felében dolgozott ki, és amelyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Az eredeti pszichodrámában előre megírt szöveg nem szerepel, a lényeg éppen a résztvevők spontán megynyilvánulása. Ezzel … Olvass tovább

Az ajtó két oldalán

– Nyisd ki. – Nem nyitom. – Én vagyok az, nyisd ki. – Nem nyithatom. – Ne csináld ezt, mondom, hogy én vagyok. – Akkor se nyithatom. – Hoztam enni neked, be kell engedned. – Nem tehetem. – Én már nem haragszom rád. Nyisd ki az ajtót. – Nem nyithatom. – De hát miért? – … Olvass tovább

Tor

– Kérem a sót. – Nem láttad a csótányt? – Csak az ártányt. Kérem a sót. – Sehol sem látom. – Ott van a tányérod előtt. – A csótány? – Nem. – Akkor az ártány? – Csak a vére. Kérem a sót. – Nem láttad a csótányt? – Agyoncsapnám. – Az a disznó a barátom … Olvass tovább

Szubjektív József Attila

„Én sem tudok úgy versbe kezdeni, hogy valahol tudatom alatt meg ne rázná pompás sörényét a fekete falak közt élő átlátszó oroszlán, hogy ne hallanám a vérvörös falábakon elfutó idő kopogó lépteit vagy ne kibicelnék a kedves szavaiért sakkozó néma négereknek.” – Az én József Attilám: virtuális kapcsolódásom a szubjektív versmaratonhoz.

Olvass tovább