Többé nem használok elipszilont

avagy a hejesírástudók lázadása Tiltakozásul a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapossága ellen ezúton bejelentem, hogy mától új írásaimban nem használom az ly-t! A magyar hejesírás szabájozásával hivatalból foglalkozók évtizedek óta nem képesek meghozni a döntést az elipszilon (ly, el-ypszilon) eltörléséről, holott köznyelvi használatának nincsen semmijen funkciója. A hagyományok tisztelete nagyon szép dolog, lehet hivatkozni a … Olvass tovább

Az árokásó halála

arokaso-temeto-halalaMély árokba zuhanva lelte halálát a rá hulló föld alatt Balla D. Károly költő, aki saját megosztó személyiségének lett tragikus áldozata, miután elhatározta, hogy enkezűleg temeti be azt a maga ásta árkot, amely áldatlan tevékenysége nyomán kettészelte a kárpátaljai magyar irodalom eleven testét. Ezt a sebvonalat az 1990-es évek első felében kezdte ásni azzal a szándékkal, hogy mesterségesen elkülönítse a szerinte értékes irodalmi műveket a hitványaktól, a progresszív irányzatúakat a szerinte sematizmusba süppedt hagyományosoktól. Eleinte inkább csak kijelölte a fejlődés térfelét, majd sokáig csupán egyetlen ásónyom mélységű vágatokkal határolódott el a visszahúzónak mondott erőktől. Sokáig élt benne a remény, hogy a túloldalon rekedt írótársai vonzónak találják az általa választott parcellát, belátják annak előnyeit és az árkot könnyedén átlépve maguk is a modern melioráció talajára építik munkásságukat, odahagyva a túloldal hagyományokban gazdag, ám ragadós sarát. Csakhogy ennek épp az ellenkezője történt: akikkel korábban együtt kerülgette a szocreált, azok most éppen a visszamaradt cuppogásban lelték örömüket, kijelentették, hogy káros minden poszt- vagy neo- alagcsövezés, ez a sár a mi sarunk, és aki nem dagasztja híven a szülőföld tradícióit, az jobban is teszi, ha minél messzebbről figyeli az itt fogant sikereket.

Olvass tovább

Paródiamondatok

Azelőtt, ha eszembe jutott egy rám jellemzően mély filozófiai értelemmel telített aforizma vagy valami ugyancsak rám jellemzően sziporkázó blődli, bon mot hangnemű jópofaság (gyűjtőnéven C-dul), amivel esetleg szórakoztathatom érettem szüntelen rajongó olvasóimat, azt mindig éppen aktuális főblogomban tettem közzé. Most egyetlen mondatnyi vagy pár sornyi közlés miatt már nemigen nyitok új posztot, sokkal egyszerűbb, ha … Olvass tovább

A magyar kultúra dömdödöm

Demény Péter Mi a magyar kultúra? Valami nyakkendős, harangzúgásos merevség, amikor a szerencsétlen tanulók és a még szerencsétlenebb politikusok (mert a tanulók még megváltozhatnak…) kidagadt erekkel szomorú verseket szavalnak? Illetőleg inkább üvöltenek, hiszen ez a magyarság legszebb bizonyítéka, természetesen. A fogcsikorgatós pusztulunkveszünk, a bevonulás a kivonulásba, a recsegő emléktáblák? Nem. A magyar kultúra egy zizzenő … Olvass tovább

Visszatérve rám

lengyel-csordas Ha jól meggondolom, hízelgő rám nézve, hogy amikor a kárpátaljai magyar irodalomról kérdezik a téma szakértőjét, akkor az újságíró „velem kérdez”. Korábban Tóth Viktor vezette fel velem élesnek szánt kérdését (lásd),  most Lengyel János próbált rám hivatkozva provokálni egy több mint furcsa interjúban (lásd). A szenvedő alany mindkét esetben Csordás László, aki sorra okosan tette helyre a dolgokat és még véletlenül sem mondott semmi csiklandósat, amit pedig alighanem ki akartak piszkálni belőle a velem példálózó kérdezők.

lengyel-csordas-bdkValahogy mégsem fog el attól a büszkeség, hogy önálló gondolat híján az ifjú zsurnaliszták vissza-visszatérnek rám és minden igazi érdemi indok nélkül,  előcibálnak engem. Ráadásul ezt Lengyel János a beavatatlan olvasó számára alighanem teljesen érthetetlen módon teszi, olyasmikre céloz, ami nem közismert, magyarázattal pedig nem szolgál. A kérdezőn, a kérdezetten és rajtam kívül vajon hányan tudják például a Kárpátalja.ma olvasói közül azt megmondani, pontosan mire is utal L. J. ezzel kérdéssel?:

Olvass tovább

Erény-e a dilettantizmus?

dilettansok
Dilettánsok éjszakája (kattintásra nagyobb)

avagy helyes-e a „vagyok olyan költő, hogy le se baszom a verstant”-attitűd?

Először is: Itten kérem a keresztapa nevének előre megfontolt, bűnös elhallgatása forog fenn! – sérelmemre!

Pótolhatatlan mulasztásnak nem tekinthető kisebb késedelemmel értesültem arról, hogy ifjú irodalmáraink, mármint a kárpátaljaiak, erényt próbáltak kovácsolni a hátrányból, vagyis – bár vicces formában – a szakmai hozzá nem értés létjogosultságát igazoló irodalmi estet szerveztek, amelyen – szerintük legalábbis – »a dilettantizmus „áttörte” az „Irodalmi Kánaánba” vezető kaput«.  A kétes dicsőségű ötletnek szegről-végről én bizony a keresztapja vagyok, nevem elhallgatásával ezt az újságban nyilatkozók se tagadják:

…az ötlet egy közösségi oldalon elindult vitából jött, ahol Csordás Lászlót a „dilettánsok védőszentjének” titulálták. Vállalták ezt a megnevezést, és inkább valami vicceset akartak belőle kihozni.

Nos, a „nevezték” mögött én állok, konkrétan én neveztem így, és nemcsak egy közösségi oldalon, hanem viperás blogomban is, pl. ehol:

Olvass tovább

A statiszta halála

Nem tudta elviselni a reá szakadó felelősség súlyát, ez okozta Balla D. Károly ungvári író tragikus halálát. Mindez akkor következett be, amikor a jeles költő és esztéta tíz esztendő szünet után újra foglalkozni kezdett a kárpátaljai magyarság megmaradásának problémáival. Elsőként a friss statisztikai adatokat tanulmányozta át és megdöbbenve értesült arról, hogy a régió magyar nemzetiségű … Olvass tovább

Az ínyenc halála

Túlzott ínyencsége okozta Balla D. Károly költő halálát. Az ismert ungvári alkotónak, ínyencsége ellenére, egyáltalán nem volt ínyére az enc. Enciklopédikus tudása ugyan lehetővé tette volna, hogy felülemelkedjen saját ínyencségén, vagy tehetett volna úgy, mintha nem is ínyenc, hanem mondjuk védenc vagy kéjenc lenne, de jól tudta, hogy az enctől sem így, sem úgy nem … Olvass tovább

Válogatott mondatok

Trianon égisze még ma is beárnyékolja a magyar sorsot. Az ellenzéki összefogás olyan, mint egy marék bolha. A nő annyira tetszett neki, hogy amíg nézte, kocsányon lógott a nyála. Csak miheztartás végett vezette a háztartást. Szabadidejében az izmait fitogtatta a gangról a szomszédoknak. Rezidens vagyok a rágalmakkal szemben.

Az ősprincípium szétsugárzása

Bár az ősprincípium az ayurvédikus Arvisura tanítása szerint a kollektív tudatalatti szétsugárzása révén lényegül rá az új szubsztanciákra, Lloyd al-Bakar szaudi egzisztencialista pörformer  mégis radioaktív záporesőhöz találta hasonlatosnak az átörökítés pszeudo-genetikai mechanizmusát és tagadta, hogy az organikus fejlődésben a rálényegítés metatézisei egyetlen afrikai gyermeket is hátráltattak volna a skálafüggetlen hálózatok megismerésében akkor, amikor a tér-idő … Olvass tovább