BDK BLOG – Balla D. Károly ungparty webnaplója

Hamarosan… »A főhős apja otthoni műtermében ,,megélhetési” aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget – ? – egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és egyben mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ennél fogva feloldozhatatlan feszültségekkel.« (Lásd: Magvető) [Olvasd ezt is: Mi legyen a Tejmozi fülén?]

Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: »tovább

Ha lenne Kárpátalján tényfeltáró újságírás (mint ahogy nincs), s ha lennének pártatlan tényfeltáró újságírók (mint ahogy nincsenek), akkor aligha adódna számukra hálásabb téma, mint a vereckei honfoglalási emlékmű hiteles története. Ennek nyilván azzal kellene kezdődnie, hogyan vették rá annak idején, ezerkilencszázkilencven valahányban egy hegyvidéki község vezetőségét, hogy földterületet adjon el egy magyar szervezetnek, majd azzal kellene folytatódnia, hogy a meg nem kapott megfelelő engedélyek ellenére tetemes magyarországi és nyugati támogatásokkal hogyan indult meg az építkezés, s hogyan könnyebbültek meg az építtetők, amikor az ukrán nacionalisták rombolásukkal megakadályozták az emlékmű befejezését, mert így nem kellett elszámolni az elúszott sok nullás összegekkel. »tovább

Az ismert online szoftver segítségével elkészítettem rövidesen megjelenő regényem szófelhőjét. A kattintásra nagyítható kép a legtöbbször használt 250 szót mutatja, a betűnagyság az előfordulás gyakoriságát jelzi. A grafikus hatású kép talán ezt-azt megelőlegez regényemből.

Valamit nagyon eltévesztett Bárdos András a vele készült (egyébként érdekes) interjú utolsó fél percében. Csurka Istvánnak tulajdonítja Spiró György művét, Az Ikszeket az ATV Húzós c. műsorában. A hivatkozott idézetből ítélve úgy sejtem, mégsem a szerzőt tévesztette el, hanem a címet. Az interjú itt nézhető meg (lásd az utolsó fél percet).

Nagyon vártam Csönge hazaérkezését. A nyilvánvaló okok mellett ebbe most praktikus szempont is keveredett: a megjelenéshez egyre közelebb kerülő könyvem fülére portréfotót kért a kiadó, de én nem a régebbiek közül akartam választani. És ha már  a borítóterv alapját képező fotót is Csönge készítette… Tegnap aztán megtörtént az aktus, cirka félszáz kattintás, tizenöt jól használható és néhány egészen remek kép. A kiadónak elment a három legjobbnak gondolt, ezeket egyelőre nem hozom nyilvánosságra, de a többiből most idetűzök párat. »tovább

Sikeresen lezárult virtuális felolvasóhelyem nyári  projektuma, amelyben arra kértem meghívott vendégeimet, nyissák meg a } távolság } { üveggolyó { képzettársítás új dimenzióit oly módon, hogy szövegbe foglalják saját asszociációikat. A teljes sorozat ide kattintva nyitható meg: Balládium/távolság/üveggolyó. Az egyes szerzők írásához vezető linkek pedig a következők: »tovább

Kedves Károly!

Azért küldöm neked ezt a levelet, mert olvastam, hogy valaha csillagásznak készültél, és most egy olyan kozmikus eseményről értesültem, amelyről feltétlenül tudnod kell. Máshonnan nemigen hallhatsz erről, a tudósok titokban tartják, valószínűleg azért, mert világméretű pánik kitörésétől tartanak, hiszen a Jelenések könyve jóslatai között ez szerepel: „Midőn az égen két hold feltündököl, menny a földre leszakand”. De említi Nostradamus is a Rejtélyek és talányokban: „A Végső Rombolás eljövetele előtt kettős hold kúszik a keleti égre”. A NASA kutatója szerint, akitől a bizalmas infót kaptam, semmi ilyesmitől nem kell tartani, de a különlegesen látványos jelenségre minden számítás szerint sor kerül. A lényeg a következő: »tovább

Egy dizájn-oldalon belebotlottam ebbe a képbe, és eszembe jutott, hogy egyszer már írtam arról, Piet Mondrian (1872-1944) motívumai mennyire kommercializálódtak. Kis gyűjteményt is összeállítottam, itt most közreadom, néhány továbbival megtoldva. »tovább

Szerény saját hozzájárulásom a } távolság } { üveggolyó { projektumhoz:

Balla D. Károly

Miért is tenném ónkupába

ha megszólít a fényes arcú szent
miért pöfög a száján szurkos pára
kevély kis orrát mért is hordja fent

üveggolyómat mért teszi kupába
és áldást balga főmre mért is hint
ha kárhozat a könnyű üdvök ára

miért teríti rám a baldachint
ha bűzös fészket rak alá a vércse
és tékozlókra titkon mért kacsint

mi hasznot hajt a cinkos kettős mérce
miért nem hangzik el a józan vád
a jámbor is hogy végre tisztán értse

és érvek helyett mért mond bősz imát
ha nincsen benne más csak olcsó látszat
hát gyorsan fusson el ki merre lát

ne tartson senkit itt a tört alázat
és menjen el a fényes arcú szent
azonnal hagyja el a házat

üveggolyó itt nálam mást jelent
miért is tenném hűvös ónkupába
tenyéren tartom mint a végtelent

Rapai Ágnes tegnap Bodor Bélára gondolt. Alakja előttem is felidéződött: kevés számú személyes beszélgetésünk, levélváltásaink különböző irodalmi ügyekben, a vele készített interjúm, könyvei, a munkáinkról írt kritikái… No és persze a halálakor átérzett hiány. Akkor ezt írtam blogomban: »tovább

Tegnap érdekes vendégem volt. Hallottam már az ungvári Kállay családról, s arról is, hogy dédanyai ágon őseik között tartják számon Laborc fejedelmet, aki állítólag a Nagymorva Birodalom idején uralta Ungvár várát. Éppen ezért keresztelték Laborcnak 1968-ban született fiukat, aki e percben a család utolsó sarja, s aki addig hívogatott telefonon, míg beleegyeztem a személyes találkozásba. Naná, hogy verseket hozott. Ezeknél azonban sokkal érdekesebb az, hogy nemrégiben örökbe fogadta a madagaszkári kaméleonokat. »tovább

70 ország, 350 város, 400-nál több helyszín… Meghívást kaptam a 100 ezer költő a változásért c. rendezvényre, amelyre egy monstre világköltészeti megmozdulás keretében Budapesten kerül sor szeptember 24-én. „Ha Ön távol él Budapesttől, és nem tud ideutazni ezen a napon, de szeretne valamilyen formában részt venni az eseményen, kérjük, jelezze!” Jeleztem. Elfogadták. Én meg vérszemet kaptam, jóképű új blogot indítottam (a Google máris szereti) és szórakozásból készítettem egy csinos logó-tervet is. (katt > nagyobb) Lásd még: 100 ezer költő a változásért |  Milyen változás?

A Magyar badart ért kedvező kritikák után a  Magyar limerik oldal is felfigyelt áldásos munkásságomra (hehe), a szerkesztő – Fogarasy Attila Künikosz – kitette a szájtra a pársorosaimhoz vezető linket, az oldalt támogató, nemrég indított blogban pedig limerik-sírverseimet ajánlotta az olvasók figyelmébe. Ezúton köszönöm, s viszontajánlom a blogot. »tovább

Micsoda pazar zenei áthallású félregépelést sikerült elkövetnem ebben a kis híremben. Ezennel be is jelentem rá a kopirájtomat, mi több, ünnepélyesen kijelentem, hogy a foglalkozásom mától: író és nemzetrondó.