Egyek-tűzgömb, követelés

Az Egyek csoport ezúton magára vállalja a péntek esti meteor-robbantást. A Balaton felett 2011. aug. 05-én este háromnegyed tíz után látványos tűzgömb-jelenség keretében robbantottuk fel az Egyek-meteort abból a célból, hogy felhívjuk a Kárpát-medence lakosságának a figyelmét egy méltatlanul nem világhírű ungvári költő, a Balaton-átúszó versenyben tragikusan elhunyt Balla D. Károly munkásságára. A tűzgömb felragyogtatásával a költő fényes elméjére kívántunk célozni. Egyben követeljük, hogy tiszteletére a magyar tenger a jövőben a BALLAton nevet viselje.


Az eredeti hír: Egyméteresnél valamivel kisebb, de közel telihold-fényességű volt az augusztus 5-én este Magyarország felett hatalma robajjal felrobbant meteor. A mennydörgést három földrengésjelző állomás is érzékelte.

A magyar badarokról

Csordás László kis recenziója a Magyar badar című limerik-gyűjteményről a kulter.hu portálon: Kéjjel járó kínrímek. Jólesett, hogy a 400 versike között az egyik sajátomat is említette: »A legfrissebb termés közül pedig Balla D. Károly Kárpáti limerikek ciklusának itt található darabjait ajánlom ízlelgetésre: „Pontos egy városka Beregszász, / kurváknak létszáma kerek száz. / Nem bírja a tárcád?/ Keress egy apácát, / ha már csak imára erektálsz.” (Kínálat és lehetőség).« Írását blogjában is közzétette. Limerikjeim: Kárpáti limerikek | Széles az alagút – 73 limerik a cikk folytatódik >>

Bodolay Klára portréja

Nevét ma kevesen ismerik Kárpátalján. Holott egykor az ungvári szalonok közkedvelt vendége volt, az irodalmi és zenei életről írott tudósításai a korabeli újságolvasók körében nagy népszerűségnek örvendtek. Versei kevésbé találtak utat a kor vidéki olvasójához, holott ezek alapján joggal sorolhatjuk a kárpátaljai(nak is nevezhető) magyar irodalom előremutató hagyományai közé. a cikk folytatódik >>

1 forint kerestetik

Amikor még 30 forintért zsebórát lehetett venni… Ha nem is ennyire régen, de az sem ma volt, amikor rajongtam a matematikai-logikai feladványokért. Gyűjtöttem is őket,  aztán elpártoltam tőlük. De most egy elég szellemesbe botlottam országos közéleti lapunk honlapján.  Így hangzik (száraz szövegét egy kicsit kiszíneztem, stilizáltam…):

Három vékonypénzű diák meglát az egyetemi városka patinás óra- és ékszerüzletének a kirakatban egy elegáns, tetszetős zsebórát. Ára 30 forint (fejenként 10…). Elhatározzák, hogy megveszik és majd felváltva hordják aszerint, éppen melyiküknek van randevúja. Az órás örömmel eladja a portékát, de később rájön, hogy becsapta a fiatalokat, mert az óra valójában csak 25 forintot kóstál, ezért inasát elküldi az 5 forint különbözettel a kollégiumba, hogy adja vissza a pénzt a diák uraknak. Mivel azonban az 5 nem osztható 3-mal, a kótyomfitty inas zsebre vág 2 forintot, és csak 3-at ad át a károsultaknak. Minthogy a diákok visszakaptak 1-1 forintot, így fejenként 9 forintért vették az órát, azaz a teljes vételár 9×3=27 forintra rúgott. Az inasnál 2 forint maradt, az tehát mindösszesen 27+2=29. Mondja meg valaki: ugyan hová lett a hiányzó 1 forint?

Előbb kicsit gondolkozzatok, s ha nem sikerül rájönnötök, kattintsatok ide:

1. forint kerestetik – megoldás


ne küldjetek választ sms-ben

Forró éjszakán

Valljuk be: a Forró éjszakán Sidney Poitier nélkül nem lenne az, ami. Az izgalmas történetre és a remek rendezésre az ő személyes varázsa teszi fel a koronát. Játéka roppant plasztikusan fejezi ki filmbéli helyzetének összetettségét és ellentmondásosságát: merészelhet-e a szigorú Mississippi államban egy északról jött fekete nyomozó okosabbnak mutatkozni, mint helybéli fehér kollégái? Számomra szinte a gyilkosság felderítésének a fordulatainál is izgalmasabb volt megfigyelni, hogyan egyensúlyoz hősünk a fölényesség és az alázat között, hogyan vívódik benne egymással a büszke, dacos önérzet és a bölcs konfliktuskerülés. Ez a film igazi drámai magja, s e köré rajzolódik ki a helyi érdekek szövevényébe ágyazódó bűnügyi történet. a cikk folytatódik >>

Heidegger, Semmi

Heidegger Semmi-felfogásának a részleteiből számomra leginkább egy felettébb magasrendű, a puszta logikai képtelenségen messze túlmutató ellentmondás-egész látszik összeállni. Eszerint a Semmi lényege abban mutatkozik meg, hogy a feléje, a Semmi megismerése felé vezető út, miközben haladunk rajta, szükségszerűen felszámolja azokat az ismereteket, amelyeket haladtunkban szereztünk. Ennélfogva a Semmi megismerésének a folyamata magának a megismerhetetlenségnek az attribútumává válik, s így valamely célra vonatkoztatva épp a célra-vonatkoztatottságot teszi lehetetlenné. Azaz a Semmi megismerése nem azért lehetetlen, mert a Semminek a megismerhetetlenség az ismérve, hanem azért, mert a Semmi-megismerés folyamata önfelszámoló jellegű. a cikk folytatódik >>