Nincs fent semmi

Meglepően sok új Facebook-jelölést kapok mostanában. (Bár korábban jó néhány kárpátaljai ismerőst töröltem szélsőjobbos szimbólumok terjesztése miatt, mostanra mégis az 1.300-at közelítem.) Az új jelölők főleg irodalmárok vagy más szakma-közeliek Magyarországról és a nagyvilágból, ismert és kevésbé ismert alkotók, fordítók, kiadói emberek, újságírók. Kollégákat mindig visszajelölök, még ha nem is tudok személyes ismeretségről. Nehezebb az eset, ha tisztelt olvasóim gondolják úgy: ha ők engem igen, az elegendő. Régebben visszakérdeztem: mégis, honnan. Írásaimból. Nagyon tetszenek! Mit lehet ilyenkor tenni? Nyomom a gombot. a cikk folytatódik >>

A WordPress angyalai

Az persze remek dolog, hogy a WordPress blogmotornak van magyarított verziója, és az is, hogy ez rendszeresen frissül. Az viszont némileg meglepő, hogy a frissítések letöltése után az egyedi fejléc-képek beállításának a lehetőségét a rendszer az itt látható képpel példázza, három verzióban is mutatva az angyalokkal megerősített opciót. A nemzeti szimbólumok ilyen ízléstelen, mondhatni otromba túlharsogása egy nemzeti intézmény honlapján is fölösleges (az állami és kormányzati honlapok például, nagyon helyesen, sokkal tartózkodóbbak és persze angyalmentesek), egy blog tetején pedig leginkább csak akkor képzelhető el, ha tulajdonosának birtokában van a nemzeti féltégla, amellyel dagadó kebelét veri. Meglehet, hogy a WordPress-felhasználók között akadnak ilyenek, talán nem is kevesen, sőt, az is biztos, hogy ez a fejléc még mindig jobb, semmint ha turulok húznák rajta keresztbe az árpádsávot, de talán egy nemzetközi fejlesztésű szoftver magyarított változatát mégis valami semlegesebb dizájnnal kellene cégéreztetni. Érdekes, hogy saját honlapjukon nyoma sincs semmilyen nemzeti szimbolikának. Hogy a frissítési oldalra milyen túlbuzgóságból kerültek a turbómagyar fejlécek, azt nem értem. Még kevésbé, hogy a WordPress ezzel milyen üzenetet akar eljuttatni felhasználóihoz.

EB-bojkott

Tiltakozásul az ellen, hogy Ukrajnában az egy Timosenko kivételével az összes többi vezető politikus szabadlábon van, a jeles művészeket és gondolkodókat tömörítő Egyek csoport egyemberként bojkottálja és egyben embargó alá helyezi a labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét.  Mint a csoport szóvivője elmondta, az Egyek tagjai nem csupán tüntetőleg távol maradnak a július elsejei kijevi mérkőzés helyszínétől, hanem a meccs közvetítését sem követik nyomon semmilyen médiumban, mi több, még a szurkolás gesztusát sem hajlandóak gyakorolni. Tiltakozásuk nyomatékosítása érdekében a döntő ideje alatt, szigorú orvosi felügyelet mellett, intenzív evősztrájkot folytatnak.

Költözöm – de ugyanitt találsz!

Kedves blogomra áhítozó Olvasó! Rövidesen előfordulhat az az egészen különleges helyzet, hogy ezen a helyen a megszokott látvány helyett azt a téged porig sújtó tájékoztatást találod, hogy tárhelyváltás miatt ideiglenesen blogom bejegyzései nem érhetők el. Ugyanakkor viszont szembesülhetsz további webnaplóim és szájtjaim elképesztően gazdag kínálatával: ezeket fogom ajánlani böngészésre addig, amíg ez a főblog költözőben lesz. Ha pedig közben égetően fontos mondanivalóm lenne számodra, azt a reggeli, déli és esti igényeket is kielégítő blogomban találod, vagyis itt: Frisstök Webéd Vicsora. – A költözködés megtörténte után ugyanitt, ugyanezen a webcímen találsz, és észre sem fogod venni, hogy tobzódó bájaimat és  megabájtjaimat egy másik szerver másik adatbázisából varázsolja eléd a magasságos szoftver. Addig is jó bugizást!

A pirézek ősi hagyománya

A pirézek hányattatott, ám dicső történelme során alakult ki a legtradicionálisabb, egyben a modern kor elvárásaihoz hajlékonyan igazodó legfőbb piréz foglalatosság, a keresőoptimalizálás. Piréz őseink már az őskorban, midőn gyűjtögető életmódot folytattak, serényen optimalizálták a gyümölcs- és bogyókeresést. Később, az állattenyésztésre áttérvén, effektív módszerekkel optimalizálták a tehén tőgyének szarvai közt való keresését. A népvándorlások idején hazát kerestek – de itt meg kell jegyeznünk, hogy az optimalizálás fővezérei ez esetben mellőztek néhány kedvezőbb opciót. Mégis sikerült megalapítani a feudális nemzetállamot, a Piréz Nagykedelemséget, amelyet, miután az ősi piréz Aki keres, talál szlogent az államideológia szintjére emelték, a szomszéd népek nemes egyszerűséggel Keres Kedelemségként kezdtek emlegetni. A későbbi történelmi kataklizma, a Nagy Piréz Szétszórattás közben és után a pirézek egyfelől egymás keresését optimalizálták, másfelől a boldogulás útjának az intenzív keresésére léptek reá. Mivel pedig az ipari forradalom és a kapitalizmus viszonyai közepette egyre fokozódott a szétszóratott pirézekkel szembeni idegenkedés, kirekesztés és ellenszenv, ezért a népcsoport tagjainak a pénzkereső-optimalizálás lett a túlélési stratégiája. Az ősi hagyományok ilyetén megújítása tette lehetővé a pirézek számára, hogy az őket manapság is gyakorta érő megkülönböztetést ne hendikepként, hanem a piréz keresőoptimalizálás iránti megkülönböztető figyelem gesztusaként éljék meg.

Oresztész és a közhelyek

Beteglátogatóba érkeztek. Szájra adták agresszív nyálas csókjaikat, hoztak bonbont és befőttet, hosszan zörögtek nejlontasakjaikkal, amíg minden odaadó figyelmességüket kipakoltak a nachtkasznira. Kis pálinkát is akartam, finom házit, de azt most neked nem lehet, szabadkozott egyikük. Oresztész csalódottan legyintett, ugyan miért pont azt ne lehetne, majd rémülten figyelte, ahogy a közhelyek végigülik az ágya szélét, a legfázósabb asszony cipőjét lerúgva még a lábát is bedugta a paplan alá. Messzi van ez a város, sóhajtott az egyik kövérkés gyerek, anyja megértette a célzást. Reggel óta nm evett szegénykém, szedte elő az elemózsiát. A többiek követték a példát  és  Oresztész ágyán pillanatok alatt megterítették a csirkecombok, fokhagymás fasírtok és elmés élcekben bővelkedő családi történetek pompás lakomáját. Kár, hogy te ezekből nem ehetsz, harapott nagyot egy kedves rokon a kovászos uborkából, majd a nemrégiben elhunyt Dietrich Fischer-Dieskau emlékére német eredetiben Goethe Rémkirályát kezdte tele szájjal dúdolni Schubert dallamára, már-már legyűrve a beregi diftongusokat. Ezután körbeadták és jól meg-meghúzták a savankás házi vigasztalások csikóbőrös kulacsát és lassan felkászálódtak a betegágyról. Meg fogsz gyógyulni, mondta búcsúzásul a legokosabbik, miután Oresztész megnevezte gyógyíthatatlan betegségét.


több hasonló

Balládium-szavazás

Figyelem! INDUL A SZAVAZÁS – Lezárult virtuális felolvasóhelyem 2012-es könyvheti projektuma, amelynek keretében az általam felkért cirka félszáz írótárs közül kilencen éltek a lehetőséggel és küldtek be megfelelő anyagot. A felhívás elsősorban saját idei könyv bemutatására szólt, de módot adtam arra is, hogy más szerző friss művét ajánlják a felkértek, netán a szöveg >> megjelenés >> könyv >> olvasás témakörében fejtsék ki nézeteiket, különös tekintettel a digitális publikálás (e-book, online könyv) sajátosságaira. Végül ez a téma sem maradt ki, mint ahogy a vers, széppróza, esszé, nyelvészet és kulturális néprajz sem. Ahány írás és ahány könyvrészlet – annyi hang, téma, stíl és benyomás. Az eredeti felhívásnak megfelelően most arra kérem olvasóimat: szavazzanak! – azaz tegyék le voksukat valamelyik szerző balládiumi szövege mellett. Egy hónapon át várom a tetszésnyilvánításokat (több név is jelölhető egyszerre, de ugyanarról a számítógépről csak egyszer lehet voksolni).  A legtöbb szavazatot kapott írás szerzője felterjesztést nyer a majd decemberben (most először) odaítélésre kerülő Balládium-díjra. Ne késlekedjetek, tegyétek le a garast valaki(k) mellé itt: Balládium – virtuális felolvasóhely

Mentségek közt

Az időzítés nem is lehetne jobb: a Vigilia friss száma épp most hozta le azt a versemet, amely a tegnap először kézbe vett Kő és árnyék c. kötetemet nyitja. Az újraolvasás arról győzött meg, nem véletlenül került a gyűjtemény élére. Mintha valamiféle összegzése lenne az elmúlt évtizedek alatt kialakult életérzésemnek.  – –  Külön figyelmetekbe ajánlom a ravaszul elhelyezett rímeket. a cikk folytatódik >>

Kő és árnyék – megjelent!

Rövidnek semmiképpen nem mondható kiadói-nyomdai átfutás után privát ünnepi könyvhetem jeles alkalmából meglátta az árnyékos napvilágot verseim retrospektív válogatása 264 oldalon, 1000 példányban a nagy múltú és szerény jelenű ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában. A könyv létrejöttének egyes előzményei nem teljesen mindennapiak, ezek közül elsőül az kívánkozik ide, hogy 22 éve nem jelent meg idehaza úgy könyvem, hogy azt ne magam adtam volna ki  (mint néhányat a 90-es években). Erről itt írtam részletesebben. A másik kis furcsaság, hogy a kötetből egyetlen egy sem kerül kereskedelmi forgalomba: a kárpátaljai könyvtárak állományát fogják gyarapítani. Hogy ez így miért jó, arról kérdezzétek a megyei adminisztrációt, amely ezt a kiadási konstrukciót működteti, s amely, kvázi bérmunkában, a könyvet a kiadótól megrendelte, s most a példányokkal rendelkezik. Viszont a könyv, Csönge borítótervének is hála, elég  szép lett. És persze nagyon jó is: valahol a zseniális és a fenomenális között helyezném el, ha legendás álszerénységem ezt nem tiltaná. Azzal pedig aligha árulok el titkot, ha sejteni engedem: a Kő és árnyék verseivel fogtok még oldalaimon találkozni.   (Kötetnyitó vers: Mentségek közt)