2011. február 28.
2011. február 27.
2011/02/27 · Kategória: Vers
2011. február 26.
2011/02/26 · Kategória: Közélet
2011. február 26.
2011/02/26 · Kategória: C-dul
2011. február 25.
2011/02/25 · Kategória: Kult
2011. február 25.
2011. február 25.
2011/02/25 · Kategória: C-dul
2011. február 23.
2011. február 22.
2011. február 22.
2011. február 21.
2011/02/21 · Kategória: Kult
2011. február 20.
2011/02/20 · Kategória: Vers
2011. február 19.
2011/02/19 · Kategória: Vers
2011. február 19.
2011/02/19 · Kategória: Vers
2011. február 18.
2011/02/18 · Kategória: Napló
2011. február 17.
2011/02/17 · Kategória: Vers
Címkék
aforizma ajánló akció berniczky blogolás bökvers C-dul csönge egyek Facebook film fotó haiku halálaim hír internet irodalom jegyzet kecskerím kritika kult Kárpátalja képzőművészet könyv közélet levél limerik minima mozgó napló novell nyelv Oresztész politika pszicho seo személyes szösz sírvers tejmozi vers web zene élc íróságArchívum
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december

Ukrajna számomra olyan, mint a tél. Fűtött szobába bújok előle. Kívül rekesztem, mint a zord időjárást, tudomást se igazán veszek róla. Néha ugyan kényszeredetten kipillantok az ablakon, a rút időt látva elhúzom a szám – és felhangosítom idebenn a forró latin jazzt.
Frissítés: a
A rövid ismertetők szerint „valahol a Balkánon” játszódik Aleksandar Petrović balladai szépségű filmje, a Találkoztam boldog cigányokkal is (Skupljači perja, 1967), holott már a film elején feltűnik a Sombor helységnévtábla, a zárt cigány kolóniát tehát valahol Zombor környékén, alig néhány kilométerre a magyar-szerb határtól kereshetnénk (egyébként magyar nevű szereplők is feltűnnek, Pista bácsi, Sándor, Gyurika). A zárt világ nem annyira távolsága, inkább mássága, idegensége miatt egzotikus annak, aki hasonlóba még nem botlott a civilizált Európában. Egy biztos: a film 1967-ben aligha illett bele abba az országképbe, amelyet az akkori Jugoszlávia vezetői mutatni kívántak a művelt Nyugatnak – a szociográfusi pontosságú és művészi hitelességű alkotás talán éppen ennek az állami propagandának az ellenében aratott világsikert.
Minapi levelében azt kérdezte 
