10 éve alakult a Liber-All

liberall

Aligha sorolható a hosszú életű kiadói műhelyek közé: 2002 legvégén alakult, 2003-ban két virtuális könyvet segített az internetre – aztán lassan elenyészett a digitális térben. A két virtuális könyv nagyszabású bemutatójának a dokumentumai ugyan  mindmáig elérhetők a Pánsíp Irodalmi Szalon archívumában, de a kiadó elfelejtődött, régi honlapjára évek óta senki rá nem kattintott. Hát most hasonnevű új tárhelyem örömére rekonstruáltam a Liber-All (jelentése: Mindenkönyve) kis portálját. Vizitáljátok meg (az oldal linkjei javarészt a régi Szalonba vezetnek): Virtuális könyvek kiadója – Liber-All.

Összecsukló ácsolat alatt

Balla D. Károly

A rosszkor jött néző

Most érkezik az állványok alá.
Vállára halkan hullik rá a mész,
mint életére les a kínhalál.

Magát nyugtatja, nincsen semmi vész,
hisz szinte új még ünnepi kalapja –
de mégis marja bent a sanda félsz,

mikor az ajka sarkát megharapja
a meg-megingó állványok alatt.
És hull a mész, és fejfedője kajla,

és nem ragyoghat fenn a szende nap,
mert elrontva a múló emberélet,
mert elhavazva már a szép kalap:

a mész rakott rá rettenetes szégyent.
S mikorra jönne mentő virradat,
lejár a jegy, lejár a régi bérlet

az összecsukló ácsolat alatt.


Ezzel a versemmel köszönöm meg mindazok figyelmességét, akik hárító magatartásom ellenére jókívánságaikkal a téli ünnepkör alkalmából megtaláltak.

Gutenberg-galaxis és Neumann-univerzum

mozgoÓceánon túli íróbarátomnak nincsen e-mailja. Írógépe ugyan van, levelet mégis kézzel ír. Látom, ahogy elhelyezkedik a kényelmes karosszékben, felkattintja asztali lámpáját, maga elé simítja a papírt, lecsavarja aranypennás töltőtolláról a kupakot, rója a sorokat, aztán hajtogat, borítékot címez, bélyeget ragaszt, zarándokol a postaládához. Ünnepélyes lassúságú hajó hozzá át a nagy vízen az üzenetét. a cikk folytatódik >>

VFL tettleg véd

Vári Fábián László már nemcsak pennájával harcol és nemcsak féltégla-verdeste széles kurucmagyar mellyének teljes szélességével áll ki (mondjuk a nyilas Nyírő mellett), hanem kedves performansz keretében kötelet húz, majd az igaz nemzeti elkötelezett népi szent magyar irodalom védelmében jól fejbe is veri a másként gondolkodót.

vfl-kotelet-huz
vfl-tetlegel

Két pillanatkép (kattintásra nagyobb!) a kirekesztő nézeteit nyíltan vállaló Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia közgyűléséről. A képek forrása. A húzott kötél pedig eredetileg transzparens volt, ezzel a felirattal: a cikk folytatódik >>

Az eltévedés útján

TejmoziÓcsai Éva / Tiszatáj: Balla D. Károly: Tejmozi

Balla D. Károly harmadik regénye azokhoz a kortárs regényekhez kapcsolódik, amelyek a felnőtt fiúnak az apához fűződő feldolgozatlan viszonyát tematizálják. A Tejmozi című regény emellett az anya és a fiú kötődésének, elválásának a folyamatát és az elhunyt szülők emlékéhez való viszonyulást dolgozza fel. Egy olyan fiatal regényhős tudata és reflexiói kerülnek a kisregény középpontjába, aki az apáról és az anyáról kezd írni vallomásos regényeket, és akit az írás mint az önmeghatározás és az identitásteremtés eszköze segíti a keresésben és a magánya okaival való szembesülésben.

Azonban nemcsak a történet hőse ír regényt, hanem a narrátor is, akinek szerepeltetése a fikció határán egyensúlyozó eljárás: amellett, hogy a mindentudó elbeszélő szereplői tudatát láttatja, valamint hősét és annak apját egyes szám első személyben is beszélteti, saját írásának olvasója, elemzője és kommentátora is lesz. A regény alakjainak a megteremtése részben közvetve, a mindentudó narrátor elbeszélésén és a fiú visszaemlékezésein keresztül, részben pedig közvetlenül, az apa és a fiú beszéltetése révén történik.  >>teljes szöveg – Tiszatáj // több kritika

Vízumköteles irodalom

„A szakmai körök és a közönség egyik része leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését – és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része elveti az ilyen alkotói magatartást, örömszövegeket vár és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik.” a cikk folytatódik >>

Dave Brubeck 92

Ma lenne 92 esztendős. Egy nap híján meg is élte: tegnap költözött át az örök jazzmezőkre. Korszakos egyéniség volt. Nevéhez olyan örökbecsű kompozíciók kapcsolódnak, amelyek nem csupán a jazz kedvelőinek legszélesebb körében ismertek. Valószínűleg nehezen találnánk olyan rádióhallgatót, tévénőzőt, zenés helyeken megforduló embert, aki soha sem hallotta volna a Take Five dallamát – ha pedig hallotta, akkor soha nem felejtheti el, mert ez a ravasz lüktetés azonnal beette magát a bőre alá, és mindannyiszor bizsergésre készteti, ahányszor csak felhangzik. a cikk folytatódik >>

Kapok vagy nem kapok?

Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a konyhában, Miklós bácsi a dolgozószobában szöszmötöl, értékes könyvgyűjteményének féltett darabjait rendezgeti. Roppant elégedett, mert sikerült teljessé tennie Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit fáradságos munkával pótolta az egyetlen hiányzó kötetet – de megérte. Ám ahogy igazgatja a vastag tómuszokat, egérpiszkot talál. Közelebbről is szemügyre veszi a fekete szemcséket, igen, semmi kétség. Kiemel néhány könyvet a lelet környékéről, alaposan megvizsgálja őket. A negyediken aztán felfedezi az éles kis fogak nyomát: a bőrtábla sarkát csúnyán megbontotta a hívatlan látogató. a cikk folytatódik >>