2011 október havi bejegyzések

Botrány a könyvbemutatón

  Írta: | | ,
Vélemény?

Botrányba fulladt Balla D. Károly könyvbemutatója az ungvári Archipenko-teremben. Az író enyhén ittas, felvillanyozott állapotban jelent meg a közönség előtt. Amíg Vereczkey Béla igazgató bemutatta, még türtőztette magát, csupán szapora csuklóropogtatásával, törött szemüvegével és a nyakában viselt, kissé feslettnek látszó nemzetiszín selyemsállal keltett némi feltűnést, ám amikor szólásra emelkedett, többeket megbotránkoztatott. Előbb ugyanis konyakot rendelt, majd a közönséget kezdte sértegetni, mondván, az ő magasröptű előadásából, amelyben új könyve kapcsán a regényírás fenomenológiáját és a komplex létezés ontológiáját kívánja kifejteni, úgysem fognak egy szót sem érteni. Ebben nagyjából igaza is lett. a cikk folytatódik >> →

Detonációk

  Írta: | | ,
Vélemény?

Hatalmas gázrobbanás Ungváron. Ezzel a címmel jelentek meg az első híradások a magyarországi sajtóban. A nyár legutolsó napjainak uborkaszezonos szenzációéhsége valamelyest mentheti a határon túli esemény eltúlzását. De mi itthon, alig néhány utcányira, még csak nem is hallottuk a detonációt. Persze nehéz eldönteni, honnantól kezdve lehet valamit hatalmasnak mondani, egy petárdapukkanáshoz képest lehet óriási az is, ami „csupán” egy kávézó kigyulladásával és néhány csatornafedél felröppenésével jár. Nem dőltek romba épületek, nem omlott le egyetlen fal sem, nem keletkezett kráter, maga a gázcső sem ekkor sérült meg, hanem az áramszolgáltató szakembereinek korábbi talaj alatti fúrásától. A sérülést és a szivárgást azonnal észlelték, nyomban intézkedtek, értesítették az illetékeseket. Egy órával a robbanás előtt a rendkívüli ügyek minisztériumának és a gázszolgáltatónak a munkatársai ki akarták üríteni a szivárgás helyéhez közel eső kávézót, ám nem jártak sikerrel. Az egyszemélyes személyzet ellenszegült, és két vendég a figyelmeztetés ellenére sem távozott. A gáz meg szépen felszivárgott a helyiségbe a csatornajáraton keresztül, és amikor az egyik vendég bölcsen rágyújtott… Mindketten megégtek, náluk is súlyosabban a kiszolgáló, aki később a kórházban belehalt a 90 százalékos égési sérüléseibe. Kétségtelen, hogy az akár csak egyetlen emberáldozatot követelő esetet is joggal nevezhetjük borzalmas tragédiának – maga a robbanás azonban mégsem volt hatalmas. a cikk folytatódik >> →

Virtuális élőlánc József Attila szobra körül

  Írta: | | , ,
6 hozzászólás

Politikai Google-performance 2011

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen

Frissítés 2015. Volt egyszer egy Google-performanszom. Voltaképp politikai webakciónak szántam, tiltakozásnak. Alább olvasható, hogy mi ellen. Az internetes keresőtalálatok ilyetén célra való felhasználását nem először kíséreltem meg, vélhetőleg nem is utoljára. A cél az volt, hogy a költő budapesti (Kossuth tér, rakpart) szobrának eltávolításával kapcsolatos Google-keresésekre minél több változatban az én azon weboldalaim kerüljenek élpozícióba, amelyek a tiltakozást fogalmazzák meg. Hogy ennek a nagypolitikára nézve lehet kényszerítő hatása, azt pillanatig sem gondoltam, de azt igen, hogy a téma és a fejlemények iránt érdeklődő olvasók szembesüljenek azzal a véleménnyel, hogy amit a kormánypolitika ez ügyben képvisel, az sokakban – így egy József Attila-díjas kárpátaljai magyar íróban – ellenérzést válthat ki. Hogy ez mennyire lett így, arra nézvést nincsenek adataim, de az tényt, hogy a találati oldalak (SERP) sokaságát foglalták el weboldalaim. A tiltakozás józsef attila és józsef attila szobra – tiltakozás keresőkifejezésekkel még most, négy év múltán is az én weblapjaim állnak a találati lista élén, holott közben ezeket az oldalakat már nem optimalizáltam, nem támogattam friss linkekkel. Egy 2015-es keresőmarketing projektemben azonban jól jött nekem az akcióm műfaját megnevező virtuális élőlánc kifejezés, ugyanis a virtuális szerverek felhasználói igénybevételét kínáló weboldalak Google-helyezésének a javítása volt a célom, és a szóazonosság okán az erre a kulcsszóra optimalizált honlapokon releváns hivatkozásokat helyezhettem el. Így történik ez a jelen blogbejegyzés esetében is. A felhívás szövege alatt az új SEO-akcióban részt vevő oldalak hivatkozásai is felsorakoztak egy másfajta linkláncolatba. 

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen – Virtuális élőlánc József Attila szobra körül

józsef krt budapest laptopszervíz

Magyar országgyűlési képviselők a budapesti Kossuth tér teljes átalakítására vonatkozó határozati javaslatot nyújtottak be. Elképzelésük törvényerőre emelkedése esetén vissza kellene állítani “a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát” – ez többek között az ott található közismert és közkedvelt József Attila-szobor eltávolítását is jelentené.

A magam módján ezúton internetes akció keretében indítom el tiltakozásomat az ellen, hogy a több mint 30 esztendeje „a rakodópart alsó kövén” békésen üldögélő kedves költőmet valamely idióta politikai felforgatótevékenység keretében méltó helyéről elmozdítsák.

December 3-áig teljes intenzitással folytatandó tiltakozó akciómnak azzal kívánok nyomatékot szerezni, hogy a Google keresőben publikációimmal elfoglalom az adott kulcsszavakkal adódó találati listák első helyeit. Tervem: elérni azt, hogy javarészt e tiltakozás szövegeire mutató linkek jelenjenek meg a következő keresőkifejezésekre:

  • virtuális élőlánc
  • élőlánc József Attila szobra körül
  • Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen
  • József Attila szobra – tiltakozás

a cikk folytatódik >> →

Kizökkent az idő

  Írta: | |
Vélemény?

Károlyi Csaba: Kizökkent az idő  Két regény, két világ, két szülő, két testvér, két idő. Kétségek közt vergődünk, ó kárhozat. És korántsem biztos, hogy ami kizökkent, a fiú született helyretolni azt. Úgy látszik, a havazáson kívül itt már nemigen bízhatunk semmiben. Nagyon rafinált mű ez. Két regény: az egyiket a rejtőzködő narrátor írja (azt olvassuk), a másikat meg az ő hőse, a főszereplő írja (azt nem ismerjük, arról csak sejtéseink vannak, bár a kettő nyilvánvalóan nem független egymástól). Két világ: a fiú világa a modernitás racionális világossága, mely ugyanakkor bizonytalanságban tart és szorongást eredményez, az apa világa pedig a premodern homályossághoz fordul vissza, melyen keresztül az isten adta fény mégis elvakítani képes a földi halandót, és az ember bizonyossághoz juthat, megnyugvást találhat („Milyen hatalmas távolságra volt istennek ez a fennkölt és nagyszerű tagadása az én primitív ateizmusomtól!” – kiált fel a fiú – 83.). Két szülő: az első látszat ellenére mindkét szülő uralja hősünk életútját, az apa eltaszítja magától, ámde mégis fogva tartja (szellemileg is, lelkileg is egyre inkább), az anya formailag túlzottan szereti, valójában azonban „majomszeretete” „szekatúrába” torkollik, a drága jó mama nem hagyja élni gyerekeit, akik természetesen menekülni próbálnak előle, ahogyan apjuk is nyilván nem véletlenül hagyja el feleségét. Két testvér: ők két lehetséges menekülési stratégiát testesítenek meg, mindkettő nyelvész, de ég és föld a különbség köztük, szakmailag is, egyébként is, végül a fiú marad minden próbálkozása ellenére a rákbeteg, haldokló anya mellett, s meglepően a lánynak sikerül Kanadába elhúznia, a fiú nem akar megnősülni, a lány férjhez megy, a fiú tűnik a pályáján sikertelennek, a lány sikeresnek, habár ez azért bonyolultabb. Két idő, mert ütközik az apa „heideggeri saját ideje”(173.), a folytonosságé – a fiú idejével, mely az „alárendelt szaggatottságé”. a cikk folytatódik >> →

Egmont ’56

  Írta: | | ,
1 Hozzászólás

Hajlamos vagyok arra, hogy viszolyogjak minden olyasmitől, amit túl gyakran akarnak az orromra kötni. Egykettőre megcsömörlöm a nyakra-főre ismételt frázisoktól, agyonjátszott zeneszámoktól, a túlhasználatban elkopott szavaktól, arcoktól, képektől. Rám ellenkezőleg hatnak az üptre sugárzott reklámok és olykor még az eredeti műtől is eltaszítanak a sorozatgyártott reprodukciók. Ezért ódzkodom mindenfajta ünneptől is: mindig ugyanazok a közhelyek és külsőségek, azonos rugóra járó rítusok. Amikor december elején felhangzik a rádióban az első Jingle Bell, tudom, jobb, ha Vízkeresztig be sem kapcsolom a készüléket. Ugyanígy semmi gusztusom minden augusztus 20-án újra és újra az István a királyt nézni és hallgatni. Ahogy teltek az évek, egyre korábban kapcsoltam máshová, mígnem most már a főcímnél kattintok. a cikk folytatódik >> →

Hadd vigye a szél

  Írta: | |
Vélemény?

A fragmentum az író számára a legkényelmesebb közlési forma. Nem kell műegészben gondolkodnia, cselekményszálakat elkötnie, előzményekkel és következményekkel vesződnie, tömörségre törekednie, kidolgozott alakokat,  struktúrát építenie. Épp csak meglebbent egy színes kendőt, feldobja, hadd vigye a szél.