2012. február 29.
2012/02/29 · Kategória: Napló
2012. február 26.
2012/02/26 · Kategória: Közélet
2012. február 25.
2012/02/25 · Kategória: Napló
2012. február 23.
2012. február 22.
2012. február 19.
2012. február 18.
2012/02/18 · Kategória: C-dul
2012. február 16.
2012/02/16 · Kategória: Kult
2012. február 14.
2012. február 12.
2012. február 10.
2012. február 9.
2012/02/09 · Kategória: Kult
2012. február 8.
2012. február 7.
2012/02/07 · Kategória: Kult
2012. február 5.
2012. február 2.
Címkék
aforizma ajánló akció berniczky blogolás bökvers C-dul csönge egyek Facebook film fotó haiku halálaim hír internet irodalom jegyzet kecskerím kritika kult Kárpátalja képzőművészet könyv közélet levél limerik minima mozgó napló novell nyelv Oresztész politika pszicho seo személyes szösz sírvers tejmozi vers web zene élc íróságArchívum
- 2013. június
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december

Elavult és nehezen elérhető régi bloghelyem néhány oldala, meglepő módon, a mai napig eléggé látogatott. Ezek közé tartozik Csönge sok képpel illusztrált ötrészes beszámolója 2006-os utazásáról (az egyik részt hatezernél többször hívták le). A folyamatos érdeklődésre tekintettel kicsit most felújítottam az oldalakat, kiiktatva az elavult, nem működő linkeket és beágyazásokat. Íme: A piroskalapos utazó beszámolója 2006-ból: 

Nincs világnézetem. Világnézésem van. Szemlélődöm, észlelek, gondolkodom és rögzítek – de amit rögzítettem, nem hagyom mozdulatlanul. Engedem, hogy alámerüljön, elhomályosuljon vagy akár szertefoszoljon, ha újabb rögzítendők válnak fontosabbá. Amelyek aztán találkoznak, ütköznek a korábbiakkal, szétpattannak vagy egymásba hatolnak. 




Az a megfigyelésem, hogy Kárpátalja magyar irodalmában tízévente felüti fejét az avantgárd. Mondhatnám úgy is, hogy cirka évtizedenként felmerül kis literatúránk állóvízéből (a posvány szótól egyelőre tartózkodnék) egynéhány elszánt, de játékos kis delfin, és veszettül elkezdik szétfröcskölni a vizet. Minek következtében a lassúbb járatú őshalak ijedten kapkodnak levegőért. Ám általában mégsem ők húzzák a rövidebbet, mert a delfinporontyok addig-addig pocskolják a lubickot, míg legelőbb ők kerülnek szárazra. Ott aztán már nem tudnak tovább viháncolni, így vagy visszacsusszannak az állóvízbe és óvakodnak a további vehemenciáktól, vagy keresnek maguknak egy másik vizet, tágasabbat, ahol kedvükre hajcihőzhetnek. 



