Egy kis történelem: a Pesti Nemzeti Casino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: A Nemzeti Casino egy egyesület volt, amely a nemzeti közművelődés, a közérdekű eszmecsere és párbeszéd, valamint a magyar társadalom és az ország fejlődésének előmozdítása érdekében jött létre.

„ …Előttem tehát semmi egyéb czél nincs, egyedül csak hazánk virágzása s előmenetele; s mivel azt csak concentratio által hiszem eszközölhetőnek, azért iparkodtam több más olyanokkal, a kik úgy gondolkoznak, mint én, s fáradoztam a Versenyfutások és a Pesti Casino felállításán, azért kívánom érzékenyen, hogy a Tudós Társaságnak helybenhagyását mennél előbb megnyerjük, és az a közmívelődésre törekedő munkálkodásait valahára elkezdhesse… ” – Széchenyi István levele gróf Reviczky Ádámhoz, Pest, 1828. december 22.

Visszatekintés: hogyan alakult meg az első magyar kaszinó?

Nemzeti Kaszinó - Pesti Casino

A magyar elsőkkel és első magyarokkal külön blogom foglalkozik, a Szécheni Kaszinó története mindenképpen külön figyelmet is érdemel a polgári, egyben európai értékek meghonosításában és a nemzeti identitás alakításában.

Lássuk tehát. Az első magyarországi, így a budapesti kaszinók indulásakor mintául a klubok őshazája, a ködös Albion, azaz Anglia és London szolgált, ahol a források szerint már a XVI. században kialakultak a társasági élet centrumaiként szolgáló klubok csírái. Ezek leginkább spontán szerveződő, kocsmákban, vendéglőkben, más mulatóhelyeken rendszeresen találkozó, asztaltársaságok voltak. Az egyéb összetartó kapcsok (hasonló érdeklődés, ízlés, kedvtelés) mellett a legjellemzőbb motívumnak az számított, hogy a törzsasztalak társasága közösen számolt el, azaz nem egyénenként, hanem együttesen számláztatták ki fogyasztásaikat és a számlát az összeadott pénzből rendezték.

Már a korai szakirodalomban is gyakran előforduló és a mai napig használatos club one's resources kifejezés éppen a közös kassza létrehozását, a közös célra történő pénzgyűjtést jelenti. Idővel a kialakult mikroközösségek nem csupán mulatozni és szenvedélyeiknek hódolni gyűltek egybe, hanem gyakorta üzleteket is kötöttek. Így összejöveteleik színhelyei, a pubok és vendégfogadók időnként árulerakatként és bemutatóteremként is működtek: tulajdonosai itt tárolták és itt próbálták eladni portékáikat.

Később, nagyjából a XVII. század második felére a szórakozás közben bizniszelő asztaltársaságokból alakult ki a világszerte híres angol klubélet, amely átszőtte a társadalom egészét a legmagasabb köröktől a legalacsonyabbakig.

Midőn az oly sok nyugati kezdeményezést Magyarországon meghonosító Széchenyi István először járt Andliában, helybéli barátai magától értetődően azonnal bevezették a zárt körű klubok világába. A szigetországban ekkor szerzett élményei sarkallták később arra, hogy Magyarországon is a valami hasonló társasági formáció meghonosításával kísérletezzék.

Egyik első próbáűlkozásaként az 1825-ös pozsonyi országgyűlés idején egyfajta magánkaszinót rendezett be a gróf Károlyi Györgygyel közösen fenntartott szálláshelyén, ahol élénk társadalmi életet generáltt. Később ennek a találkozóhelynek az állandóvá tételén fáradozott, segítőtársaival 100 forintos részvényeket köröztek, így kívánták a befizetésekben egy valódi kaszinó indításához összegyűjteni a pénzt. Az aláíróknak maga Széchenyi küldött szét azokat az egyforma szövegű leveleket, melyben a „lófuttatás idejére”, 1827. június 10-ére, a pesti Dorottya utcai Vogel-házba invitálta valamennyiüket azzal a reménnyel, hogy a kaszínó 200 alapító taggal indulhat.

Ám csupán 46 érdekelt jelent meg a helyszínen. Brudern József elnöklete alatt e társaság mondta ki az első magyar kaszinó megalapítását. Ez volt a Pesti Casino, amelynek nevét aztán 1930-ban megváltoztatták, a magyar történetírás Nemzeti Casino néven tartja számon. (Mára elterjedt magyarosabb, Nemzeti Kaszinó írásmód is).

A legnagyobb magyar az alakuló ülésen így nyilatkozott: „... hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak.”

Ebből is kiolvasható, hogy Széchenyi nem pusztán egy magát másoktól elhatároló, szűk körű kompánia megalapításán fáradozott. Ennél nagyobb távlatokra vetette bölcs tekintetét: a kaszinóban a társadalmi nyitás lehetőségét látta, azt szerette volna, ha az arisztokrácia, melyet őugyan változatlanul az ország vezető erejének tartott, nem csupán saját köreivel érintkezne rendszeresen, hanem a társadalom alacsonyabb rétegeivel is, nem arisztokrata, horribile dictu még csak nem is nemesi származású értelmiséggel. Úgy gondolta, az egymástól jószerivel elszigetelten élő csoportok effajta érintkezésből a nemzet számára hasznos társadalmi diskurzus alakulna ki.

*

A XIX. század végére a folyamatos gyarapodás révén a kaszinó taglétszáma elérte a 750 fő körüli számot. Az évi tagdíj az 1890-es évek végén 120 forintban volt megállapítva, és ezen felül minden tag fölvételekor egyszer és mindenkorra 200 forint felvételi díjat kellett fizetni. A kaszinó évi bruttó bevétele ekkor átlagban véve meghaladta a 150 000 forintot, mivel összes szükségleteit fedezte, és ha fölöslege keletkezett, azt a magyar kultúra ápolására fordította.

A kaszinó két vezető szervvel rendelkezett, egy háromtagú igazgatósággal, melynek élén a maguk közül kijelölt elnök-igazgató állt, illetve egy 50 tagú választmánnyal. 1941-ben az utóbbi tagjainak egyharmada, 16 személy nem volt arisztokrata. 1898-ig az intézménynek voltak ún. „foglalkozó tagjai” is, azonban ezt a titulust akkor megszüntették, és a foglalkozó tagok rendes tagokká váltak.

Utolsó hír: 1990-ben újjáalakult a Nemzeti Kaszinó.

Public relations: PR cikkek online kaszinó - póker játék Budapest témában

Pesti Kaszinó - röviden. Az 1825-1827. évi országgyűlés idején gróf Széchenyi István barátjával, gróf Károlyi Györggyel angol mintára kaszinót alapított. A Pesti Kaszinónak (1830-tól Nemzeti Kaszinó) megalapításakor 46 tagja volt, és választmányában olyan jeles közéleti személyiségek foglaltak helyet, mint Wesselényi Miklós, Fáy András, Clark Ádám, Marczibányi Lajos. A `díszes gyülekező hely`-en az előkelő nemesség, az értelmiség legjobb képviselői és a pesti polgárság legtekintélyesebb és befolyásosabb szereplői, az irodalmi és szellemi élet kiváló egyéniségei jöttek össze, hogy `egymással barátságos beszélgetések végett találkozzanak`. A Kaszinó gyorsan népszerű lett. Tagjainak száma 1840-re már majdnem elérte a félezret. Számos magyar és külföldi újságot és folyóiratot járatott, önálló könyvtárral rendelkezett. Ennek alapját maga Széchenyi vetette meg (338 művel), amelynek köszönhetően a korszak legjelentősebb hazai és külföldi alkotásai voltak hozzáférhetők (1834-re már 3 ezer darab könyvből állt). A politizálás, eszmecserék, társas felolvasások mellett a tagok számára kitűnő kikapcsolódási-szórakozási lehetőséget kínáltak a kaszinó játéktermei, táncmulatságai, zenei estjei és vendéglője. A Pesti Kaszinó megalapítását követően a fővárosban és számos vidéki városban szintén jöttek létre kaszinók, társalkodóegyletek, olvasótársaságok. 1827-ben hozták létre Pesten a Kereskedői Kaszinót, 1828-ban Kaposvárott olvasótársaság, Szegeden, Győrben, Kecskeméten kaszinó, Marosvásárhelyen társalgóegylet, Siklóson Baranyai Olvasó Intézet, Nyíregyházán és Szepesbélán pedig olvasótársaság alakult. 1848-ig az egyletek a száma mintegy 200-ra volt tehető.