BDK POSZTUMUSZVálogatott halálaimPszichodrámabszurdA Pilinszky-projektumTejmozi 3.0A Semmi apoteózisaKárpáti limerikekNevemben a D.

...az irodalmi folyamatok és jelenségek vizsgálatakor a művet kell meghatározó entitásnak tekintenünk. Az irányzatok, műegyüttesek, érdekcsoportok, kánonközösségek vagy ... régiók által megjelenített irodalmiság vizsgálatakor mindig fokozott gyanakvást ajánlok, és ha a közös kalap-koncepciókból kilóg valami, akkor inkább a kalapot tegyük félre. (Bodor Béla: Miről beszél(t)ünk - összefoglaló)

Vízumköteles irodalom? Integrálódni - de mibe?

Internetes konferencia a Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalonban - 2003
 
TARTALOM:
 
Előadások:
 
Kerekasztal:
 
Hozzászólások:
 
Zárszó
 
Összefoglaló
 
Kárpátaljai magyar irodalom
Infók, érdekességek, adatok Kárpátaljáról - városok, Ungvár
Kárpáti Vipera News
Kárpátalja Blog
Kárpáti limerikek
Csupakabra Kárpátalján
Cég, vállalkozók Kárpátalján
Utazás, turizmus Kárpátalján
Vereckei magyar emlékmű
Egy piréz kárpátalján

Berniczky + BDK kölcsönhatás

BDK Irodalmi Blogja

 

A Kárpáti limerikek sorozatból:

Magyar nemzeti limerik

Szent helyünk minékünk Verecke
bejárjuk hosszába-keresztbe
s mint hágót Árpádunk
minden nőt meghágunk
nyög belé a Kárpát-medence.

Az Ung-parti bulváron

Lakna bár úrfink szép Ungváron
nem lenne úrrá a lukvágyon
sok kis nő ajzaná
Kárpátok aljzatán
végig az Ung-parti bulváron. 

Husztnak romvára alatt

Megállt a nagy költő Huszt alatt
ahol én magamra húztalak.
Mi hívta Kölcseyt
idejét töltse itt?
Nem volt itt bordély,
                   csak puszta lak.

Kínálat és lehetőség

Pontos egy városka Beregszász
kurváknak létszáma kerek száz.
Nem bírja a tárcád?
Keress egy apácát
ha már csak imára erektálsz.

Egy ifjú szakinak

Várnézni elmehetsz Munkácsra
tövében rád vár egy kurvácska
ha mélyen bevered
neki a csapszeget
te lehetsz élmunkás luk-ácsa.

>>több limerik

 

 

 
nemzeti? egyetemes?

Láng Gusztáv

Kérdezz másképp - változik a válasz!

Számos, a magyar kisebbségi irodal(mak)om státusát, össze- és széttartozását vitató konferencián vettem eddig részt, s emlékezetem szerint a feltett (és mindig csak feltételesen és kételyébresztően megválaszolt) kérdések a következő kulcsfogalmak körül forogtak: nemzeti irodalom, egység vagy integráció, multikulturalitás. Kísérleti javaslatom, hogy tegyük félre e fogalmakat, s próbáljuk meg nélkülük újrafogalmazni kérdéseinket. Nem mintha e fogalmak jelentését és jelentésük érvényét kétségbe vonnám, de kénytelen vagyok számolni azzal a kevéssé szívderítő tapasztalattal, hogy mire vándorlásuk során elérik Közép- és Kelet-Európát, tartalmuk jelentősen eltorzul, mert torzító rokonfogalmakkal lépnek "rangon aluli" házasságra. A nemzeti magába szívja a kultúrnacionalizmus felhangjait (nem a magyarság, illetve a magyar kisebbségek hibájából, de ez a jelenség elméleti állagán nem sokat változtat), az integráció és a multikulturalitás a beolvadás/beolvasztás szinonimájaként kezd szerepelni.

A magyar nemzeti irodalom elnevezés helyett a kisebbségi magyar irodalmak vonatkozásában ma divatos az egyetemes magyar irodalom terminust használni, aminek kétségtelen előnye, hogy kiiktatja a problematikus "nemzeti" jelzőt, hátránya pedig, hogy egy merőben más jelentésben rögzülttel helyettesíti (vö. egyetemes irodalom). A magam részéről az összmagyar irodalom megnevezést javasolom, mert van összmagyar nyelv, s ez a terminus a különböző országokban létező magyar irodalmak összetartozásának alapvető és vitathatatlan kritériumára helyezi a hangsúlyt: magyar nyelvűségükre.

Az egység (mint nemzeti egység) kérdése egyébként talán a legrégibb vitatéma a kisebbségi magyar irodalmakkal kapcsolatban (l. a Ravasz László kezdeményezte irodalmi schizma körüli polémiát az erdélyi irodalom vonatkozásában). Érthető ez, hiszen Trianon nemcsak területileg, hanem művelődésében is szétdarabolt egy addig egységes nemzetet, s ez annál megrázóbban érintett mindenkit, mert ezt az egységet a XVI. századtól próbálta, nem csekély harc és áldozatok árán létrehozni a Kárpát-medence magyarsága. Az erdélyi irodalomban tekintélynek számító Babits Mihály a kultúrnemzet kategóriájának feltámasztásával kísérelte meg a választ erre a kérdésre (Magyar költő kilencszáztizenkilencben), s e felfogás szellemében állította szembe egyik költeményében a térkép szerinti és a lélek szerinti országot (Hazám). A kérdés azonban az, hogy mit értsünk egységes magyar irodalmon, illetve valóban egységes-e a magát nemzetinek mondó literatúra. Babits nyilván a "nyugatos" irányt (s a neki megfelelő hagyománystruktúrát) tekintette e nemzeti irodalom gerincének, s ugyancsak "nyilván" egészen mást értett rajta Kassák Lajos (ha egyáltalán foglalkoztatta az irodalom nemzeti státusa) vagy Berzeviczy Albert (akit igencsak foglalkoztatott), Szabó Dezsőről s később a népi mozgalomról nem is beszélve. Ennek következménye, hogy a nemzetinek mondott/vélt irodalmi kánon egyszerűen másodlagosnak, "irányzat-követőnek" tekintette a kisebbségi irodalmakat, amelyekből önálló kezdeményezés, irányzat-alakítás nem eredhet. (Ezt magukkal a kisebbségi irodalmárokkal is sikerült elhitetni; beszédes példa erre Kuncz Aladár értékelése Áprily Lajosról mint a Nyugat lírájának "következményéről".) E felfogás több vonatkozásban értékzavarhoz, alulértékelésekhez, lényeges kezdemények ignorálásához vezetett. Néhány példa: 1. 1923-ban megjelent Kolozsváron egy antológia, tizenegy fiatal szerző verseiből, novelláiból, esszéiből; később csak Tizenegyek címen emlegették. E nemzedéki csoportosulás - legalábbis részben, és a szerkesztő-szervező Balázs Ferenc program-fogalmazó esszéje szerint - a népi mozgalom első állomása, mely két szempontból is figyelemre méltó. Egyik a népiségnek és az avantgárdnak az összekapcsolása, másik a népiség sajátosan transzilvanista értelmezése. Ez utóbbi - a népek és "fajok" közötti harmónia keresésének igényével - lényegében Németh László "tejtestvériség"-eszméjének megelőlegezése. Ennek ellenére a magyar irodalom (s benne a magyar népi mozgalom) története erről az indulásról s főleg irányzattörténeti jelentőségéről nem vesz tudomást. 2. A 30-as években, a népi-urbánus vita hevében az irodalmi szociográfia műfajával (mely kétségtelenül a korszak legfontosabb prózapoétikai fejleménye) kapcsolatban is felmerül az elsőség kérdése, nevezetesen hogy Márai Sándor Egy polgár vallomásai, avagy Illyés Gyula Puszták népe című alkotása tekinthető-e az elsőnek, "műfajalapítómnak". Az igazság az, hogy egyik sem; az első magyar dokumentumregényt, "irodalmi szociográfiát" Kuncz Aladár írta (Fekete kolostor). Műfajtörténeti helyét, jelentőségét azonban nem veszi tudomásul sem a kritika, sem a későbbi irodalomtörténet-írás. 3. Tamási Áron írói rangját kezdettől elismerte a kortárs kritika, azt azonban kevésbé, hogy novellisztikája új fejezet a magyar prózai kisepika történetében. Tamási "egyszerű" felfedezése, hogy visszatér a novella ősi epikus mintáihoz, a népmeséhez és a népballadához, úgy azonban, hogy bennük felfedezi egy "elbeszélő szürrealizmus" (lehetséges) hagyományát; a népköltészetben a "kollektív tudatalatti" archetipikus jelképrendszerét. A novelláionak esztétikai értékeit méltató bírálatokban azonban hiába keressük műfajtörténeti értékeinek elismerését.

Ez utóbbi példa rávilágít egy alapjában igaznak tűnő kritikai közhely tartalmatlanságára. Arról van szó - s ezt elsőként Babits és a Nyugat kritikája állította -, hogy nem azt kell nézni, kisebbségi-e az író, hanem azt, hogy művének milyen az értéke. Mondom, igaznak tűnik, valójában azonban felmenti a kritikát annak vizsgálata alól, hogy milyen új törekvéseket plántál át a kisebbségi író az "összmagyar" irodalomba, mivel lesz ez utóbbi más, több a kisebbségi írók tevékenysége által. (Erről egyébként mint kritikai szempontról meggyőzően és árnyaltan értekezett Tőzsér Árpád néhány esszéjében, a világmagyar irodalom fogalmában sommázva azt.)

A példákat szaporíthatnám irodalmunk második világháború utáni korszakából, amikor is olyan életművek "összmagyar" érdemeire kérdezjetünk rá, mint a Tőzsér Árpádé, Tolnai Ottóé, Szilágyi Domokosé, hogy csak a líra jeleseit említsem. (De találhatnék példákat a dráma vagy az epika műfajaiban is.)

Az integráció tehát azt (is) jelenti a magyar kritikai gyakorlatban, hogy a magyar irodalom teljes rendszerének az anyaországi irodalmat tekintik (nevezzük ezt, Tőzsér Árpádot parafrazeálva, csonkamagyar irodalomnak ?!), s a kisebbségi szerzőket ebbe a rendszerbe helyezik (integrálják?). Az összmagyar irodalomba azonban nem kell (és nem is lehet) "integrálni" a kisebbségi irodalmakat, mert azt ők (is) "csinálják".

Azzal, ami bennük sajátos és különös. A kisebbségi irodalmak nem e "másságai" nem helyi, regionális (vagy provinciális) változatai az "összmagyarnak", nem irodalmi tájszólások, hanem a magyar irodalom kiterjesztései, értékhatárainak és -lehetőségeinek a tágításai, mint az fentebbi példáimból talán kiderült. Babits Mihály szerint a nemzeti irodalom zsinórmértéke a világirodalom; igazán nemzeti az, ami a világirodalommal összhangban van. Másrészt azonban a világirodalomba annak a műnek van esélye bekerülni, ami a világirodalomhoz képest sajátosan újat, tehát nemzetit tartalmaz. Ez a mi témánkra is alkalmazható: a kisebbségi irodalom nem azzal lesz "összmagyar", hogy elkendőzi arcának kisebbségi mivoltából származó "helyi" vonásait, hanem azzal, hogy e sajátos vonások megőrzésével közöl valamit saját közönségével és minden magyarul olvasóval.

Természetesen tudom, hogy a kortárs kritika értékelő, értelmező és kánonképző ténykedése, illetve annak tévedése és szűkkeblűsége visszamenőleg nem tehető jóvá; ami annak idején nem került a maga helyére, azt utólag sem illeszthetjük máshová. De elvégezhetjük a "kritika kritikáját", egyrészt azért, hogy az irodalom történeti valósága mellett feltáruljanak történeti lehetőségei is, másrészt azért, hogy egy megfelelő kritikai episztemét alakítsunk ki a mai és a holnapi irodalom értelmezése számára.

Ennek egyik halaszthatatlan lépése lenne az összehasonlító vizsgálat alkalmazása az egyes kisebbségi irodalmak, illetve a kisebbségi és az anyaországi irodalmak vonatkozásában. Minden kisebbségi irodalom (valójában minden irodalom) valamilyen identitás képviselete is, és a Trianon utáni magyarság identitástudata gyökeres változásokon ment keresztül. Ezek a változások az egyes kisebbségi irodalmakban részben hasonló, részben eltérő eszmetörténeti (s ennek megfelelő stílus-, műfaj- stb- történeti) sajátosságokat fejlesztettek ki; e sajátosságok jelentik azt a "kiterjesztést", amiről imént szóltam. Ezzel összefüggésben összehasonlító vizsgálat tárgyává kellene tenni a fentieknek megfelelő kánonképzést, a kánonoknak megfelelő hagyománystruktúrák vizsgálatát, mintegy az összmagyar irodalom e területeken jelentkező értékpluralitásának a feltárását.

A kisebbségi kánonok magyarországi elutasításának ma a legfőbb oka, hogy bennük kétségtelenül szerepet kap az az identitás-felmutatás és -őrzés, amelyet - mint esztétikán kívüli, "extraliteráris" elkötelezettséget - a modern és a posztmodern kritika fanyalogva fogad. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy minden kánonképzésben szerepet játszanak (gyakran nem is lényegtelen szerepet) ilyen "extraliteráris" tényezők: társadalmiak, politikaiak, ideológiaiak. Még akkor is, ha ez nem egyezik az írók és az irodalmi csoportok szándékával; nemcsak az számít, hogy miképpen ír az író, hanem az is, hogy miképpen olvas az olvasó. Márpedig senki sem olvas tisztán esztétikai hedonizmusból; a befogadó horizontja nagyon is ki van téve az említett "irodalmon kívüli" tényezők hatásának. S a befogadás során kialakult értékelés is. Ahogy Mauriac, az öreg janzenista mondta: "Az Istent nem érdekli, mit írunk, legfeljebb felhasználja." Az így kialakult befogadástörténeti másságok is hozzájárulhatnak az összmagyar irodalom identitás-képének teljesebbé tételéhez - de ez olyan messzire vezető téma, hogy részletezni itt lehetetlen.

a BDK BLOG frissei:
Kárpátalja Blog:
 

BDK SEO

BDK legutóbbi könyvei:


 

 


Vízumköteles irodalom? - Integrálódni - de mibe? Internetes konferencia - Virtuális Pánsíp Irodalmi Szalon, 2003. Balla D. Károly virtuáléja. Határon túli magyar irodalom, kárpátaljai magyar irodalom, kortárs magyar irodalom, irodalmi szalon, kárpátalja, kárpátaljai, könyv, próza, vers, regény, líra, epika, dráma, publikáció, folyóirat, újság, rovat, kánon, téma, stílus, irányzat, iskola, műhely, könyvkiadás, stúdió, támogatás, író, költő, irodalmár, publicista, újságíró, szerkesztő, kiadvány, kötet, antológia, almanack, bdk, ungvár, határontúli, kisebbségi, nemzetiségi, mű, alkotás, írás, szöveg, tanulmány, értekezés, esszé, tárca, novella, tárca, hangjáték, könyvek, könyvtár, nyelv, magyar nyelv, orosz, ukrán, keverék, vegyes, határ menti, virtuális konferencia, tanácskozás, irodalomtörténet, irodalomtudomány, elmélet, gyakorlat, hipotézis, posztmodern, hagyományos, modern, korszerű, A határon túli (jelesül a kárpátaljai) magyar irodalom befogadásának a problémái - recepció, integritás, integrálódás, provinciális, dilettáns, európai

Az UngParty weboldalak tematikus szájtok, amelyek témájuk releváns kifejtése mellett szakértői web kereső marketing célokat is szolgálnak, részt vesznek a kreativitásra és minőségi webtartalmak összefüggéseire épülő honlapoptimalizáló és keresőmarketing munkában. A keresőszempontok sokrétű érvényesítése és a linkprofil építése webrendszer megalkotását igényli, ez lehetővé teszi a google keresés első hely elérését a kulcsszavas organikus találatok oldalán. A kreatív tartalommarketing eljárásokra építek. A SEO-program kulcsszavai 2022 februárjában: seo szakértő - honlapoptimalizálás, google első hely, illetve: Ivóvíz fertőtlenítés - Infrafűtés - Műanyag tartály - laptop szerviz budapest és hangoskönyvek: tartalommarketing stratégia, seo tanácsadás, valamint pr cikk és link elhelyezés - kültéri terasz infra fűtés és télikert Budapesten

BDK, 2012