Az árokásó halála

arokaso-temeto-halalaMély árokba zuhanva lelte halálát a rá hulló föld alatt Balla D. Károly költő, aki saját megosztó személyiségének lett tragikus áldozata, miután elhatározta, hogy enkezűleg temeti be azt a maga ásta árkot, amely áldatlan tevékenysége nyomán kettészelte a kárpátaljai magyar irodalom eleven testét. Ezt a sebvonalat az 1990-es évek első felében kezdte ásni azzal a szándékkal, hogy mesterségesen elkülönítse a szerinte értékes irodalmi műveket a hitványaktól, a progresszív irányzatúakat a szerinte sematizmusba süppedt hagyományosoktól. Eleinte inkább csak kijelölte a fejlődés térfelét, majd sokáig csupán egyetlen ásónyom mélységű vágatokkal határolódott el a visszahúzónak mondott erőktől. Sokáig élt benne a remény, hogy a túloldalon rekedt írótársai vonzónak találják az általa választott parcellát, belátják annak előnyeit és az árkot könnyedén átlépve maguk is a modern melioráció talajára építik munkásságukat, odahagyva a túloldal hagyományokban gazdag, ám ragadós sarát. Csakhogy ennek épp az ellenkezője történt: akikkel korábban együtt kerülgette a szocreált, azok most éppen a visszamaradt cuppogásban lelték örömüket, kijelentették, hogy káros minden poszt- vagy neo- alagcsövezés, ez a sár a mi sarunk, és aki nem dagasztja híven a szülőföld tradícióit, az jobban is teszi, ha minél messzebbről figyeli az itt fogant sikereket. a cikk folytatódik >>

A statiszta halála

Nem tudta elviselni a reá szakadó felelősség súlyát, ez okozta Balla D. Károly ungvári író tragikus halálát. Mindez akkor következett be, amikor a jeles költő és esztéta tíz esztendő szünet után újra foglalkozni kezdett a kárpátaljai magyarság megmaradásának problémáival. Elsőként a friss statisztikai adatokat tanulmányozta át és megdöbbenve értesült arról, hogy a régió magyar nemzetiségű népessége a legutóbbi népszámlálás óta több mint tízezer fővel csökkent. Ezt még fel tudta volna dolgozni, de a további részletekből az is kiderült, hogy ezzel Kárpátalja összlakosságában a magyarok részaránya hajszálpontosan 10 %-ra csökkent, ha csupáncsak egyetlenegy fővel lennének kevesebben, már a lélektani határ alá esnék az arányszám. „Ha most meghalnék, már 10 %-unk se lenne!” – döbbent rá Balla. Ez a felismerés olyan katartikus erővel szakadt rá, hogy súlya alatt összeroppant, ezzel teljesítve be azt, aminek felelősségét elviselni nem volt elég erős. Az önveszejtő megvilágosodás utolsó pillanatában még felsejlett előtte, hogy vajon méltó-e költői nagyságához, hogy csupán kis statiszta legyen a statisztikai adatok nagy színpadán, s vajon nem lehetne-e kieszközölni, hogy helyette inkább valamelyik regényhőse statisztáljon a tíz százalékos sorscsapáshoz, ám azt még az agyonnyomatás előtt is képes volt felfogni, egyikük sem vállalna érte ilyen áldozatot. Ő formálta őket saját önző hasonlatosságára, hogy is számíthatna tőlük másra – gondolta utoljára és tompa nyekkenéssel belelapult a 99999 milliomodba.

> válogatott halálaim

 

Az ínyenc halála

Túlzott ínyencsége okozta Balla D. Károly költő halálát. Az ismert ungvári alkotónak, ínyencsége ellenére, egyáltalán nem volt ínyére az enc. Enciklopédikus tudása ugyan lehetővé tette volna, hogy felülemelkedjen saját ínyencségén, vagy tehetett volna úgy, mintha nem is ínyenc, hanem mondjuk védenc vagy kéjenc lenne, de jól tudta, hogy az enctől sem így, sem úgy nem szabadulhat. Vett hát egy mély lélegzetet és bár kelletlenül és fanyalogva, de mégis ínyére vette az encet. Rá is harapott. Le is nyelte. De megemészteni már nem tudta. Az enc úgy megrekedt benne, mint költészetében a szonettforma, többé nem szabadulhatott tőle. Az enc rövid idő alatt eluralta egész testét. Amikor az agyáig is felhatolt és velejét világosságra gyullasztotta, akkor Balla D. megértette, milyen szomorú is a kiválóak élete: nem tudják megemészteni saját kifinomult ízlésüket és sírba viszi őket egy vacak kis enc. Efalitisz.


több hasonló

Halálos agyműtét

agy

Agyműtét közben vesztette életét Ungváron Balla D. Károly. A beavatkozásra azután került sor, hogy a közismert kárpátaljai író elhatározta, nemzeti szilikon-implantátumot ültet be koponyájába, leginkább azért, hogy ő is olyan verseket tudjon írni, mint az efféle segédeszközökre egyáltalán nem szoruló honi pályatársa, Vári Fábián László. A liberális agyközpont helyére szánt implantátumot a legkiválóbb, erre hívatott szakemberek gondos munkával elkészítették, majd megfelelő adag küldetéstudatot fecskendeztek bele. A páciens kívánságára a műtét végrehajtását végző konzíliumba főtanácsadóként Fekete Györgyöt és Kerényi Imrét is meghívták, akik a Vidnyányszky-szérum jó időben történő hozzáadását felügyelték. a cikk folytatódik >>

Megszakadt a blog-rekorder

posztemelesRekordkísérlet közben vesztette életét Balla D.  Károly költő. Az extrém internetes szokásairól és posztmodern allűrjeiről ismert kárpátaljai alkotó ezúttal éppen posztemelésben kívánt csúcsot felállítani. Egy világrekordot már magáénak tudhatott ezen a téren azzal, hogy 60 saját blogot vezetett, most azonban arra tett kísérletet, hogy egyetlen óra leforgása alatt száz irodalmi blogbejegyzést posztoljon ki az internetre. A negyvenhatodik emelésig ment is minden rendben, ám a negyvenhetediknél megtört a lendülete, mintha gerince is bebicskázott volna. Az ötvenötödik posztig hősies kitartással nagy erőfeszítések és jambikus nyögések közepette még eljutott, de az ötvenhatodik emelésben egyszerűen megszakadt. Erőtlenül elterült a digitális aréna porondján, s ha még maradt volna valami élet benne, a befejezetlen poszt rázuhanva a maradék szuszt is kiszorította belőle. A blogszféra és a magyar posztmodern saját áldozatának tekinti.


több hasonló

Halálos viperamarás

Halálos kígyóharapás következtében elhunyt Balla D. Károly író. Mint közismert, a kárpátaljai alkotó évek óta egy fejlett viperát tartott ungvári otthonában. Eredetileg csupán kígyótojást kapott ajándékba liberális barátaitól, ezt gondos takargatással saját melegágyában kiköltötte, és az életre kelt, eleinte ártatlannak tűnő kis kukacot (@) nevelni kezdte. A magas tápértékű cinizmussal és kalóriában gazdag iróniával táplált példány gyors fejlődésnek indult és már fiatal korábban veszedelmes méregfogakat növesztett. Egyre hangosabbá váló sziszegése miatt az írót korábban nagy sűrűségben látogató barátok és ismerősök sorra elmaradtak. Intésüket, hogy szabaduljon meg a mérges kígyótól, Balla nem vette figyelembe, sőt, még terráriumba zárni sem volt hajlandó a viperát, amely ettől vérszemet kapott és válogatás nélkül rátámadt mindenre, ami kényes ízlését sértette. Várható volt, hogy előbb-utóbb gazdájába is belemar. A tragédia akkor következett be, amikor az egyre veszedelmesebb ragadozón kitört a skizofrénia, és nevelőjét saját testvégződéseként kezdte érzékelni, mígnem egy bősz pillanatában azzal a tudattal ejtett az írón halálos sebet, hogy a saját farkába harapott. A nemzeti együttérzést gyakorló volt barátok korábbi sérelmeiket félretéve hiába siettek az ellenszérummal Balla segítségére, a kárpáti vipera pórul járt tulajdonosát már nem lehetett megmenteni. Testét úgy járta át a gyilkos méreg, mint műveit a posztmodern.


több hasonló | kárpáti vipera

Meghiúsult merénylet

Bombariadó áldozata lett Balla D. Károly ungvári költő. A kárpátaljai magyar irodalom fenegyereke, miután cirka tíz éve kilovagolt pátriája irodalmi életéből és egyfajta szellemi emigrációba vonult, most elhatározta, hogy visszatér vitézkedése korábbi mezejére és friss honi babérokat szerez büszke fejére. Azt tervezte, bombaként fog berobbanni a köztudatba, és színre lépésének szenzációs detonációjával alapjaiban megrengeti az irodalmiság e helyt megrögzült alapjait. Tervét siker koronázhatta volna, ha titokban tudja tartani, ám túlbuzgó közlésvágya arra késztette, hogy világgá kürtölje szándékát. A kárpáti tájék literatúrájának magasztos szentélyét joggal féltő szemfüles kollégák azonnal megtették a szükséges óvintézkedéseket. A bombariadó hatásosnak bizonyult, az időben értesített tűzszerészek szakszerűen hatástalanították a merénylő költőt ungvári otthonában. Immár veszélytelenné vált maradványait az Ungberegi Pirotechnikai Múzeumban a legpusztítóbb hatású pokolgépek közt helyezik örök nyugalomba.

több hasonló

Végzetes bukás

Tragédiával zárult a Honfoglalási Nemzeti Lovas Versenytúra. A rendezvény fináléjában életét vesztette Balla D. Károly író, aki sokáig a nemes versengés ígéretének tűnt. Az ismert kárpátaljai költő kezdettől nagyon nyeregben érezte magát és cinikus csatakiáltásokat hallatva a hátrafelé nyilazásban is igencsak jeleskedett, ám az utolsó versenyszámban, a vereckei ugratásban lendületét vesztette és leesett a magas lóról.  Pegazus nevű paripája a szörnyethalt lovast hátrahagyva, immár terhétől szabadulva könnyedén szökellt célba.

több hasonló

A könyvégető halála

Könyvégetés közben szenvedett tűzhalált Balla D. Károly író. Az ismert kárpátaljai alkotó afeletti örömében, hogy a legrangosabb magyar kiadó gondozza új regényét, úgy döntött, minden korábbi művét megsemmisíti. Ezért előző könyveinek tetemes raktárkészletéből  ungvári házuk udvarában hatalmas gúlát rakott. Ám gyufával nem sikerült felgyújtania, a kissé már megdohosodott könyvek nem kaptak lángra. Belátta, hogy előbb papírgyutacsokat kell sodornia, ezért sorra kitépdeste egy kárpátaljai irodalomtörténeti monográfia róla szóló fejezetének a lapjait, azokból csavart fidibuszt. Fáradozása eredményesnek bizonyult, a könyvpiramis fellobbant a nyári éjszakában, Balla pedig rituális termékenységi örömtáncba kezdett körülötte. Hevülete mindaddig fokozódott, míg meg nem botlott a kert almafájának kiálló nemzeti gyökerében. Egyensúlyát veszítve éppen a máglya közepébe zuhant. A kiérkező tűzoltók már csak azt látták, hogyan hull hamvába egy korszakos tehetség.

Tragédia a Balatonon

A magyar tenger habjai között lelte halálát Balla D. Károly. A neves kárpátaljai költő közismert tömegiszonya és a kollektív tudattal szembeni ellenérzései miatt egyszemélyes Balaton-átúszó versenyt rendezett magának a hét végén. Túlzott önbizalma arra sarkallta, hogy a tavat ne keresztbe, hanem hosszába szelje át. Keszthelyre otthoni barátok és kollégák kísérték, akik még az utolsó percben is igyekeztek merész tervéről lebeszélni, mivel azonban erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult, elhatározták, hogy a Kárpátia vitorlással nyomába szegődnek. a cikk folytatódik >>

Hosszú szenvedés után

Súlyos, gyógyíthatatlan diszlexia okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó évekkel ezelőtt fedezte fel az első tüneteket, amelyek leginkább abban nyilvánultak meg, hogy képtelen volt Jókai-műveket olvasni. Orvoshoz ekkor még nem fordult. Idővel azonban romlott az állapota, s amikor legnagyobb fájdalmára a teljes XIX. századi irodalom megközelíthetetlen lett számára, szakemberek segítségét kérte. Ám az orvostudomány tehetetlenül állt a beteget egyre jobban kínzó halálos kór előtt: nem segített rajta sem a gyógyszeres kezelés, sem a fizikoterápia, sem a posztmodern.  Várható volt, hogy a műtéti beavatkozás nem halogatható sokáig, és bizony erre is sor került akkor, amikor Ballán már a receptre felírt Esterházy-regény láttán is kitört a diszlexiás roham. a cikk folytatódik >>

A költő fagyhalála

Feledékenysége áldozata lett Balla D. Károly író. A hedonista életmódjáról elhíresült kárpátaljai alkotó éjszakára nyitva felejtette annak a hűtőszekrénynek az ajtaját, amelyet közismert falánksága miatt közvetlenül a fekhelye mellett helyeztetett el. Késő este, A nagy zabálás c. film megnézése után megéhezett, kivett hát a hűtőből egy félrőfnyi házikolbász-darabot és élvezettel elrágcsálta. A frizsider ajtaját előzőleg nyitva hagyta, hogy majd visszateszi a maradék kolbászt, de mivel az egészet megette és nem volt mit visszatennie, az ajtó úgy maradt. A költő jóllakottságában mély álomba merült, nem ébredt fel a fokozódó hidegre, miközben a nagy teljesítményű hűtőgép hajnalra jóval fagypont alá csökkentette a hőmérsékletet a szobában. A költő légzése fokozatosan lelassult, legfontosabb életfunkciója, az emésztése leállt. Helyzetét súlyosbította, hogy rémisztő álmot látott: egy kóbor kutya támadt rá és minden áron meg akarta szerezni a házikolbászát. Amikor az eb képében egy kíméletlen kritikusát fedezte fel, ereiben megfagyott a vér. a cikk folytatódik >>

Böjti áldozat

Vallási fanatizmusa okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai költő úgy döntött, az idén megtartja a nagyböjtöt, ezért hamvazószerda óta nem vett magához ételt. Az első héten  bűnbánatot gyakorolva hosszú gyónásra szánta magát: a Mozgó Világ kápolnájában őszintén feltárta korai Lenin-verse keletkezésének a történetét. A nyomasztó tehertől szabadulva így már a második héten megmutatkozni látszottak rajta a lelki megtisztulás és kiengesztelődés jelei: fokozatosan elhagyta cinizmusa és ironizáló hajlama. A harmadik héten testi átalakulások is történtek: az író amúgy kerekded arca megnyúlott, kaján tekintete szelíddé vált, lenéző ajakbiggyesztése jóságos mosolyra váltott. A negyedik hét kezdetén fogadalmat tett, hogy legalább Pünkösdig nem nyit új blogot és napi egy Facebook-bejegyzésnél többre nem ragadtatja magát – úgy tűnt, minden kedvezően alakul, az író jó úton jár afelé, hogy hitbéli meggyőződésében elmélyülve a böjt tisztító ereje megszabadítsa a világi hívságoktól. Ám a negyedik hét végén hallucinációk zavarták meg a folyamatot: az amúgy szerény tehetségű alkotó egy reggelen azzal a szent meggyőződéssel ébredt, hogy ő a magyar irodalom lángoszlopa, és ebben a minőségében nyomban szavalóversenyt kívánt indítani, amelyen csak az ő hazafias versei hangozhatnak el. Haladéktalanul hozzá is látott ezek megírásához. Már az elsőben megjósolta saját hősi halálát. A nemzeti identitás várfokát kivont szablyával védő poéta képe ugyan tökéletesre sikerült, ám az ekkor már egy hónapja koplaló költő, mielőtt leszédülhetett volna a mellvédről, váratlanul éhen halt. Csontjára aszott bőre még sokáig zörgött a vár fölött süvítő böjti szélben.


több hasonló

Végzetes tréfa

Halálos áldozatot követelt egy áprilisi tréfa. Balla D. Károly ismert kárpátaljai költő azt tervezte, hogy halálhírével tréfálja meg olvasóit. Ezért április elsején a blogjában megjelentetett egy hírt, amely a következőképpen kezdődött: „Halálos áldozatot követelt egy áprilisi tréfa. Balla D. Károly ismert kárpátaljai költő azt tervezte, hogy halálhírével tréfálja meg olvasóit. Ezért április elsején a blogjában…” Ám az írónak csalódnia kellett, olvasói közül senki nem ült fel az ugratásának. Ez olyan megrázkódtatást okozott számára, hogy érezte, menten megüti a guta. „No de előtte még megírom a valódi halálomat” – határozta el gyilkos dühvel, és sebesen a friss fejleményeket is rögzíteni igyekezett:  „…senki nem ült fel az ugratásának. Ez olyan megrázkódtatást okozott számára, hogy érezte, menten megüti a guta” – az utolsó szavaknál már egészen lila volt a feje. Látszott, fokozódó mérgében agyát elönti a vér. Amikor arcával a számítógép billentyűzetére bukott, egy pillanatra még tudatosult benne, hogy halálával végképp lelőtte a tréfa poénját.


több hasonló

A véradó halála

Túlzásba vitte a véradást, ez okozta halálát. Balla D. Károly, az ismert kárpátaljai író évek óta rendszeresen adott vért, saját bevallása szerint leginkább azért, mert az aktus után bőséges uzsonnával kínálják az önkénteseket – még ám nem is akármilyennel. Az ungvári véradó központ még a szovjet érában tetemes készletet halmozott fel egy olyan paradicsomos halkonzervből, amely az utóbbi húsz évben már nem kapható Ukrajnában. A költő fiatalkorában nagyon szerette ezt a készítményt, mondhatni, rajongott érte. Ennél is fontosabb azonban, hogy a finomság elfogyasztása után általában megszállta az ihlet – épp ezért az 1990-es évek elején igencsak fájlalta, hogy hiába keresi a boltokban kedvenc konzervét. Ám váratlanul rámosolygott a szerencse. a cikk folytatódik >>

Verecke áldozata

Agyonnyomta az összedőlő vereckei emlékmű a tövében fohászkodó költőt. Balla D. Károly ismert ungvári alkotó szokásos évi zarándoklata során éppen a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű előtt tette tiszteletét, amikor a kő-kolosszus váratlanul megingott és dörgő hangot adott. A költő ijedtében az emlékmű oltárkövéhez térdelt és mondott egy gyors imát a magyarok istenéhez, ám ez nem segített rajta: az összerogyó monumentum maga alá temette. A szerencsétlenül járt író utolsó gondolata az volt, talán mégis inkább a Veres Kocsma felé kellett volna fordulnia Munkácsnál.


több hasonló