UngParty Blogfő

Több mint két évtizednyi szünet után, úgy tűnik, újra lesz kötetem az ungvári Kárpáti Kiadónál. Sok-sok új vers – és válogatás a régebbiekből. Kétszáznál több opusz… A legutóbbiakkal indul – és visszalépeget a pálya elejére.

Csönge elkészítette borítótervet, az anyag betördelve – rövidesen megy a nyomdába. Aztán a könyvtárakba. Üzletekbe nem…

Ugyanis a kiadási konstrukció eléggé sajátos: a könyv megjelentetését a karpátaljai megyei adminisztráció finanszírozza úgy, hogy megrendelte a könyv kiadását a Kárpátitól. A teljes példányszám a megrendelőt illeti, amely  ingyenesen átadja a könyveket a megyei könyvtári hálózat használatába.

A kötet címadó verse >>itt olvasható

Hogy Sorsomhoz szegezve c. 1990-es verseskötetem óta miért nem jelent meg tőlem semmi a Kárpátinál, annak számos oka van. A lényeget az alábbiakban igyekeztem összefoglalni:

Egy meg nem jelent könyv története

Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó – csődbe jutása miatt – nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. (“Nagyon sikeresek” – mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm…) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztánbecsődölt…

A Kárpáti Kiadó 1990-ben adta ki Sorsomhoz szegezve című verseskötetemet, 1991-ben jött volna ki említett könyvem a Szépirodalmival közös kiadásban. A nyomást a Kárpátinak kellett volna elvégeznie, a példányszámon pedig osztozott volna a két kiadó. Ugyanebben a konstrukcióban Györke Zoltán kötete az évben meg is jelent – az enyém viszont már nem. A Szépirodalmi megszűnésével párhuzamosan a Kárpáti is anyagi válságba jutott, így hiába kapta meg készen a filmeket, könyvem kinyomtatására már nem vállalkozott.

Aztán a Kárpáti átalakult, újraszerveződött és új főszerkesztője tíz egynéhány éven át üzengetett nekem, illetve ahányszor csak találkoztunk, megemlítette, hogy nekik anyaguk van tőlem és egyszer majd kiadják. Én meg mindig leintettem: úgysincs rá pénzük, meg én sem akarnám azt a régi anyagot újként megjelentetni.

Egy 2004-es naplójegyzetemben is írtam erről:

Eddig nem írtam arról, mert komolytalan dolognak tartottam, hogy az ungvári állami kiadó, a Kárpáti újra magyar könyvek gondozására adja a fejét. Előbányászták a hosszú évek óta elfekvő kéziratokat, felvették a kapcsolatot néhány szerzővel – valami pénz is kilátásban van a kiadáshoz. Két vagy három éve beszél erről a főszerkesztő, nekem is üzent, de én csak legyintettem. Hiszen a nagy példányszámban eladható (ezért akár ráfizetés nélküli) Kárpáti Kalendáriumot sem tudják évek óta megjelentetni, akkor hát hogyan, miből a kis példányszámú szépirodalmat? Most hogy állítótalag egy könyv már eljutott a tördelésig, újra megkaptam az üzenetet: jövőre bízhatóan az enyém is sorra kerül, hiszen az már nemcsak be van tördelve, hanem filmre is vitték. Számolgatok: igen, 13 évvel ezelőtt valóban itt tartottunk… 1991-ben az új verseskötetem a Kárpáti és a Bp-i Szépirodalmi közös kiadásában jelent volna meg (az utóbbi akkori főszerkesztője, Ugrin Aranka személyesen járt ez ügynen Ungváron), nyárra minden készen volt, még előleget is kaptam. Aztán a Szépirodalmi csődbe jutott, a Szovjetunió pedig szétesett. Györke Zoli Zöldár c. könyve még épp kijöhetett közös kiadásban, az enyémre már nem kerölt sor. A Kárpáti azóta is őrzi a partnere által kiszedett, betördelt, filmre vitt anyagot (a megállapodás szerint a nyomás Ungváron történt volna). Nos, természetesen semmi értelmét nem látnám a régi összeállítás megjelentetésének (címe ez volt: Amikor a galambok a vállamra szálltak), a benne szereplő versek közben bekerültek más köteteimbe. Az 1999-es Halott madárral óta ugyan írtam egy kötetnyi új verset, kicserélhetném tehát a teljes állományt, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy az utóbbi 4-5 év termését éppen a Kárpáti Kiadó gondjaira szeretném bízni.

Ugyanis azzal is tisztában voltam, ha nem kell a magyarországi partner elvárásainak megfelelniük, akkor eléggé csúnyácska könyv lenne belőle (tudni kell, hogy a Kárpátalján készült kiadványok igénytelen és ízléstelen küllemük alapján messze földön híresek.)

Néhány éve azonban a Kárpáti valamelyest összeszedte magát, egészen tisztességes könyveket kezdett kiadni. A főszerkesztő újra előjött a dologgal – de most már egy új kézirat relációjában: ha a megyei adminisztráció támogatását elnyerjük… Sokáig húzódoztam, aztán tavalyelőtt mégis rászántam magam – és most meg már itt van előttem a betördelt anyag, Éva éppen korrektúrázza.

Úgy tűnik tehát, épp húsz évvel a fiaskó, és 21 évi kihagyás után, újra lesz kötetem a Kárpáti Kiadónál.  Az 1978-ig visszanyúló válogatásban  szerepel a Bemutatkozás is, amelyben a meg nem jelent kötet címét adó Amikor a galambok a vállamra szálltak sor található. Meglehet, ezt a címet kellett volna átmentenem…  Mégsem éltem ezzel a lehetőséggel, inkább  egy pontosan 30 évvel későbbi, 2008-as versem címét emeltem az itt látható borítóra. Maga a vers talán az utóbbi húsz évben kialakult verstípusom egyik legjellemzőbb darabja:

Balla D. Károly

Kő és árnyék

Az önmagába visszahullt időn
most vérzik át a súlyos esti pára,
s akár a kő, ha árnyékára dől,
úgy ferdül el a téridő aránya.

Halottak teste lakja be a mélyet,
miattuk tér le útjáról a Hold,
kibomlanak az égre varrt szegélyek,
– előjöhet, ki eddig bujdokolt.

Karámba tér meg így az űzött állat,
ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
kis bűzös vackot készít el magának
– az őse mind ilyenben haldokolt.

És ismétlődik minden egyre s újra,
a fák mögött már ott kísért a múlt,
és meghasad a roppant égi bura,
mert lenn egy kő az árnyékára hullt.

Alább pedig, mintegy ellenpontként, néhány vizuális munka a soha meg nem jelent kötetből. Az első három aztán későbbi könyveimben szerepelt, de a negyedik, az „életrajzi ihletésű”, azt hiszem, sehol nem jelent meg. Az is lehet, hogy méltán…