a Kárpáti Igaz Szó az igényes és érzékeny szerzők számára
nem jelent vonzó publikációs lehetőséget
<< az UngParty Manzárd archívumából | az 1996-tól a blogolási korszakom kezdetéig írt naplójegyzetek 2002-ben kerültek fel ma már nehezen elérhető honlapomra. Ez itt nagyrészt újraközlés 20 év távlatából.
1999. december
Felkérés a Kárpáti Igaz Szótól
A hivatalos körlevélben, melyet vélhetőleg minden számba jöhető kárpátaljai magyar írónak elküldtek, kifejtik, hogy a jövőben szeretnék a lapban újra honossá tenni az első közlésű szépirodalmi közleményeket és a nívós publicisztikai írásokat, melyek folyamatos küldésére ezúton felkérik az érintetteket.
Nekem elég súlyos fenntartásaim vannak a lap művelődési rovatának a működését illetően, sőt, egyáltalán nem értek egyet az újság „kultúrpolitikai” szemléletével (vagy inkább annak hiányával), de – bizonyítandó hajlandóságomat a konstruktív együttműködésre – küldtem közlésre egy esszét, a levélre pedig részletesen reagáltam, nem hallgatva el kételyeimet sem. Többek között ilyesmiket írtam:
»
A magam részéről nagy örömmel támogatom a lap azon elhatározását, hogy a hosszú évek óta fennálló gyakorlaton változtasson, és szívesen küldök majd rendszeresen írásokat (már most is mellékelek egyet), de ezzel együtt szeretnék néhány kérdést feltenni, illetve bizonyos aggályaimnak hangot adni. Éspedig:
- A felkérő levélben szerepel az önbíráló megjegyzés, mely szerint a lap elismeri, hogy az említett anyagok – idézem – „különböző objektív és szubjektív okok miatt” szorultak háttérbe. Ezzel kapcsolatban tisztelettel kérdezem, hogy vajon megváltoztak-e a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében ezek az objektív és szubjektív tényezők? Ha igen, akkor van esély a változtatásra. Ha azonban – mint sejtem – nem, akkor minden marad a régiben és néhány erőtlen próbálkozás után a dolog annyiban marad, mint ahogy a szerkesztőség akkori vezető által megszüntetett Új Hajtás után indított irodalmi oldalak is […] épp emiatt – szerkesztőségi objektív és szubjektív okok – voltak kudarcra ítélve.
- A dolog ugyanis eddig sem a szerzők passzivitásán, hanem a t. szerkesztőség hozzáállásán múlott. Öreg hiba például azt hinni, hogy elegendő egy (még csak nem is személyre szóló!) körlevélben felkérni a szóba jöhető szerzőket, és akkor majd érkezni fognak a jónál jobb anyagok. Bármilyen hihetetlen, az írókkal és írásaikkal foglalkozni kell, ami sokrétű tevékenységet és nem kevés munkát jelent. Ennek elvégzéséhez szaktudásra, szerkesztői koncepcióra és a munka elvégzéséhez bizonyos emberi kvalitásokra egyaránt szükség van. A KISZó művelődési rovata híján van ezeknek az adottságoknak.
- Ahhoz, hogy az írók ebben a munkában szívesen részt vegyenek, ahhoz az is szükséges, hogy a lap a szerzők számára elfogadható, nekik tetsző „kultúrpolitikát” folytasson. A lapnak érzékenyen oda kell figyelnie az irodalmi élet eseményeire, ezekről súlyuknak megfelelően kell beszámolnia. Ismernie kell az írókat, figyelnie kell a könyv- és lapkiadást, az arra méltó publikációkról érdemi recenziókat kell közölnie, a gyenge teljesítményeket pedig illő bírálnia. Egyáltalán: valamilyen elfogadható értékrendet kell kialakítania – és ehhez kell partnereket találnia. A Kárpáti Igaz Szó sajnos ezeknek a kívánalmaknak egyáltalán nem felel meg:
- az irodalmi és kulturális életről szóló tudósítások tökéletesen esetlegesek
- fontos eseményekről időnként szó sem esik, míg jelentéktelenekről külön információk, anyagok jelennek meg
- egyes írók komoly sikereit elhallgatják, másokéiról beszámolnak
- bizonyos publikációk visszhangot kapnak – másokról nem vesznek tudomást
- a szerkesztőség nem megy utána a dolgoknak, hanem megvárja, amíg a dolgok „házhoz jönnek”, pl. az író beviszi új könyvét vagy információt küld arról, hogy valahol díjat nyert
- ha az önérzetesebb szerző ezt nem teszi meg, akkor hiába várja, hogy a szerkesztőség keresse őt.
- Az írók többsége számára nem közömbös, hogy milyen környezetben, milyen publikációk társaságában jelenik meg írása. Magára valamit adó szerző nem feltétlenül érez késztetést, hogy olyan orgánumban adja közre novelláit vagy verseit, amely – például – csoportszex-hirdetéseket közöl („fiatal házaspár keresi azt a kemény és méretes fiatalembert…”), vagy amely heteken át túllihegő kampányt folytat az egyik elnökjelölt mellett. Egy közéleti lap profiljába persze beletartozhat az ilyesmi, de ez esetben ez a lap nehezen várhatja el az íróktól, hogy ide adják anyagaikat akkor, amikor sokkal színvonalasabb helyet is találhatnak írásaiknak.
- Apróságnak tűnik, de a szerzők érzékenyek a megjelenés formai színvonalára is. Amióta egy szonettem sorait a keskeny tördelés félbetörte (így a szonett-formát felismerhetetlenné tette), azóta én nem adtam a KISZónak verset. (Holott most, karácsonyra is kértetek. A szerkesztőség azon „fáradozása”, hogy új verset szerezzen a karácsonyi számba, látható, hogyan sikerült: újraközlésre került Fodor Géza 1984-ben írt, azaz épp 25 éves verse, amely már kötetben is háromszor megjelent: Erdőn, mezőn gyertyák, Intermix, 1992. 13. oldal; Fodor Géza Fenyvesek árnyékában, Hatidik Síp–Mandátum, 1997, 49. oldal, Nézz töretlen homlokomba, Intermix, 1994, 73. oldal.) […] – Nos: vajon megvannak-e az „objektív és szubjektív” feltételek ahhoz, hogy a versek ízlésesen betördelve, a novellák mondjuk grafikusok munkáival illusztrálva legyenek, egyáltalán: a szépirodalmi anyagok a nekik kijáró figyelemmel „gondozva” legyenek?
- Végül, de nem utolsó sorban, a „szerény tiszteletdíj” és az „eddig meg nem jelent” írások problematikája. A fentiekből talán kiderült, hogy véleményem szerint e percben a Kárpáti Igaz Szó az igényes és érzékeny szerzők számára nem jelent vonzó publikációs lehetőséget. Ha ez ráadásul megalázóan alacsony (nem pedig szerény!) tiszteletdíjjal jár együtt, az csak ront a helyzeten, és aligha várható el a szerzőktől, hogy írásaik első közlésének jogát gyakorlatilag a gépeltetés költségéért adják el. […] Mindazonáltal még a leganyagiasabb szerző is szívesen publikál akár ingyen, ha a megjelenés erkölcsi és szakmai sikernek számít. Ha a KISZó sem ezt, sem amazt nem tudja nyújtani, akkor a kezdeményezésnek nem jósolok fényes jövőt: alig hiszem, hogy erre a körlevélre reagálva most majd mindazok friss írást küldenek, akiket az Igaz Szó hosszú évek elriasztó magatartásával leszoktatott arról, hogy itt publikáljanak. (És hát bárki felteheti a kérdést: ha újra lehet közölni egy agyonpublikált Fodor Géza-verset, akkor másnak miért kellene komolyan venni azt, hogy „eddig meg nem jelent” írást küldjön, mint a felkérő levélben áll?”
«
Tettem még néhány konkrét javaslatot arra nézve, hogyan érhetnék el tétován kitűzött célukat, ajánlottam például, hogy indítsanak újra önálló irodalmi oldalt vagy akár mellékletet és kérjék fel Nagy Zoltán Mihályt a szerkesztésére.
No, kíváncsi vagyok… Mint ahogy arra is, leközlik-e esszémet.
[Utólagos betoldás a fentiekhez 2006-ból:
Nem közölték. Ehhez képest nem sokkal később a lap egyik vezetője nehezményezte, amiért nem itthon jelentettem meg Kárpátaljáról szóló kritikus hangnemű írásaimat… Egyébként fenti levelemre nem válaszoltak, javaslataimra semmilyen módon nem reagáltak. Így még jó ideig tartott az a 1991-től kialakult helyzet, hogy a Kárpáti Igaz Szóval kölcsönösen nem feleltünk meg egymásnak. Ebben mindössze Kőszeghy főszerkesztői kinevezését követően állt be egy 13 hónapos intermezzo, amikor 12 év szünet után újra adtam írást a lapnak. Azóta se.]
[Betoldás újraközléskor: A rövid intermezzo idején, 2003-ban és 2004-ben megjelent írásaimat itt gyűjtöttem egybe: Kiszó-2003-2004.]
Hordozható készülékek között említhetők a mobil klímaberendezések. Az ipari léghűtő gépek kiváló megoldást nyújtanak csarnokok, raktárak, üzemek és gyárak lokális hűtésére. Az egyik legkedveltebb típus a HydroPort 16 
