<< az UngParty Manzárd anyagai | kamaszkori epizódoktól eltekintve 1996 végétől írok naplót, 2002-től vált blogolássá; a korábbi jegyzetek is ekkor kerültek ma már nehezen elérhető honlapomra. Ez itt most: újraközlés 20 év távlatából
Napló az internetes korszakom előtti évekből
1998. április
Könyvkiadás Kárpátalján…
Készülünk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Nagy dolog, hogy most már sokadik éve részt vehet kis szellemi műhelyünk ezen a rangos seregszemlén. Voltaképp nem is igazán értem, miért minket, a régió garantáltan legkisebb kiadóját érte ez a szerencse. Alig akarom elhinni: talán azért, mert a négy évvel ezelőtti hivatalos megkeresésre egyedül mi küldtünk szakmai és üzleti szempontból korrekt választ, s mi ajánlottunk olyasmit, ami okán még a standbérleti díjunkat is elengedték. Ennek fejében ugyanis mi évek óta a teljes kárpátaljai magyar könyv- és lapkínálatot igyekszünk bemutatni, tehát nemcsak a saját kiadványainkat, és nem is csak az egyéves termést, hanem visszamenőleg is szinte mindent, amihez hozzá tudunk jutni, s aminek az odaszállítását meg tudjuk oldani. Ez néha nem könnyű feladat, mert kedves kiadótársaim némelyike épp hogy nem rejtegeti a könyveit. Hozzájuk jutni sehol nem lehet, felkérésemre ímmel-ámmal reagálnak, négyszer-ötször is oda kell telefonálnom, amíg hajlandóak összekészíteni egy doboznyit újabb könyveikből. Egyre inkább az a benyomásom, én vagyok az egyetlen kiadó Kárpátalján, akinek fontos, hogy kiadványai minél több helyre eljussanak – és lehetőleg vásárlóra is találjanak. Az ő munkájuk a megjelenés után a köteles példányok felmutatásán és a megpályázott pénzek elszámolásán túl nem terjed: a (nem tudható, pontosan mekkora) példányszám egyenesen megy a raktárba. Jó esetben egy egy otthoni rendezvényen felbukkannak, esetleg nagy késéssel kap belőle könyvtár, iskola – de hogy szélesebb körben??
Igaz, ezen voltaképp nem is kellene csodálkoznom. Hiszen nemrégiben egy nyilvános rendezvényen a magyar kultusztárca határon túli könyveket támogató pályázati rendszerének ügyeit Kárpátalján képviselő legilletékesebb személy, az ukrajnai könyv-alkuratórium elnöke, Perduk János például kifejtette, hogy az itthon megjelenő könyveknek egyáltalán nem kell Magyarországra eljutniuk. Hiszen nekünk „kőkeményen” a hazai olvasók érdekeit kell szolgálnunk. Ezt hallván majd’ lefordultam a székemről. Hiszen nem állított kevesebbet, mint azt, hogy még véletlenül se méressen meg irodalmi tevékenységünk a magyar irodalom egyetemességében, esélye se legyen íróinknak az anyaország szellemi vérkeringésébe bekapcsolódnia. Maradjunk meg a kis meleg pocsolyánkban, így legalább nem derülhet ki, milyen gyöngék és hitványak vagyunk.
Jánossal ez nem az első komolyabb nézeteltérésem. Először akkor döbbentett meg, amikor a KMKSZ felkért szónokaként beszédet mondtam 1992-ben az ungvári Petőfi-téri március 15-i ünnepségen (alighanem akkor álltam utoljára mikrofon előtt ilyen szabadtéri mítingen), majd amikor befejeztem, János kéretlenül a mikrofonhoz penderült és „kioktatott” ünnepi beszédem egyik kitételét illetően. Aztán másodjára éppen a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon támadt rám, talán tavalyelőtt. Meghívott előadó voltam egy tanácskozáson (Zöld Ferenc vezette a MKKE nevében), amelyen a határon túli magyar kiadók képviselői vitatták meg az égető problémákat. Én elmondtam, miért gondolom elhibázottnak a könyvtámogatási rendszert, miért és miben korlátozza a kiadók autonóm működését az, hogy „helyi” alkuratóriumokat ültettek a nyakunkra, s hogy vajon miként lehetnek ezekben a testületekben kurátorok azok, akik maguk is pályáznak, s hogy ugyan vajon miféle szándék vezérelhette a pártként működő határon túli szervezeteket, amikor maguk alá kaparták a magyarországi könyvtámogatások felügyeleti jogát, sőt, maguk is hirtelen könyvkiadói ambíciókkal léptek elő, holott ezelőtt semmilyen hasonló szándékot nem mutattak.
A közönségből akkor is felugrott és szót kért Perduk, és azt mondta, mindennek az volt az értelme, hogy az olyan kiadói monopóliumok működését, mint az én kiadóm, megtörjék.
Ekkora marhaságot! Monopóliumnak nevezni az évi 4-5 könyvet nagy nehézséggel kiizzadó Galéria Kiadót! Amely magánerőből jött létre akkor, amikor még szó sem volt Mo-i támogatásokról! Amely azután sem a markát tartotta, hanem kiadványainak a felét önerőből adta ki.
Ha azelőtt kételkedhettem volna, akkor világossá vált számomra, hogy a KMKSZ és mindazok számára, akiknek hirtelen eszébe jutott, hogy ők is vagy kiadni akarnak könyveket, vagy felügyelni, hogy mások mit adnak ki, nos, az ő számukra a dolog nem a könyvről és nem az olvasóról szól, hanem kizárólag a megszerezhető pénzről és befolyásról.
Így aztán nem véletlen, hogy az idei Fesztiválra két olyan új könyv bemutatójával készülünk (a megszűnt Galéria Kiadó helyett az UngBereg Alapítvány nevében), amelyeknek semmi köze a kárpátaljai könyvkiadáshoz és a Mo-i könyvtámogatáshoz. Egyik a regényem, a baseli székhelyű EPMSZ kiadásában – ebben alapítványunk mint kivitelező vett részt: a teljes ügyintézés, tervezés, szedés, tördelés, szállítás fejében kaptuk meg a példányszám egy részét; a másik a Száz szomorú szonett c. antológia, amelynek nyomdáztatási költségeit egy ugyancsak önerőből kiadott meséskönyv eladási bevételéből fedeztük. Mi így dolgozunk. A többi kárpátaljai kiadó pedig pályázik, összegányolja a könyvet, gyorsan elszámol – és elrejti a példányszámot. Aztán újra pályázik.
Friss publikációk
Megjelent az Élted volt regénye. A kiadó előszavából: “Biztosak vagyunk abban, hogy az olvasó tetszéssel fogadja az Élted volt regényét és ebből az alkalomból is megállapítja: Kárpátalján is születik olyan kiváló irodalmi alkotás, amelyben az európai kitekintésű formai kísérletezés kitűnő keretet adhat egy kis magyar világ életéről hírt hozó sokrétű cselekménynek.”
Regényrészletem a Bárkában. Ezúttal a Szembesülés WERK-jéből készítettem egy összeállítást. Úgy érzem, sikeres közlés. Vajon hánynak kell még sorra kerülnie, amíg végre maga a regény is napvilágra kerülhet?
Tavalyi díjazott novellám – Az Agnosztosz-rejtély – a Holmi 1998/márciusi számában. Időben alig előzte meg az Élted volt regénye megjelenését, amelynek „külső történetét” képezi. Ezt a „filológiai krimit” sokkal erősebbnek érzem, mint a beleágyazott történetet. Előbbi megállja önmagában is a helyét, utóbbi vézna, élettelen sztori lenne a keret nélkül. Az viszont, hogy a keret erősebb, mint amit keretez, nem túl szerencsés.
Tanulmányom a Forrásban. [Kötetben is megjelent végső változata: Előítéletek és beilleszkedési zavarok] Hogy költőinknek ezt a fokozott szülőföld- és magyarság-költészetét haza-komlexusnak nevezem, sokaknak nem fog tetszeni…
Két versem a Vigiliában…
A Budapesti Könyvfesztivál után
Balogh Katalin fesztiváligazgató
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése
Budapest, Vörösmarty tér 1.
1051
Tisztelt Igazgatóság, Kedves Katalin,
ezúton szeretném a magam, alapítványunk, kollégáim és valamennyi kárpátaljai magyar köny-ves ember nevében megköszönni azt a lehetőséget, hogy 1998-ban is részt vehettünk a Buda-pesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Higgye el, szavaimat nem a kötelező udvariasság diktál-ja, hanem az a biztos tudat, hogy a Fesztivál számunkra roppant fontos bemutatkozási fórum, s hogy talán jelenlétünk méltó volt az esemény rangjához, jelentőségéhez.
Mint talán tudja, az idén három könyvpremiert is tartottunk standunkon: ezeknek a könyveknek a megjelenését kifejezetten a Fesztivál időpontjához igazítottuk, lemondva például arról, hogy az Ünnepi Könyvhét újdonságai közt szerepeljenek címeink. (A három könyv közül az egyik saját kiadványunk, egyikben közreműködő kiadó voltunk, a harmadik könyvet pedig egy beregszászi kiadó gondozta.) Mindhárom bemutató sikerrel zajlott le, az én Élted volt regénye c. könyvem premierjén például legalább 40 érdeklődő gyűlt össze (köztük több jelentős író, intézményi vezető, sőt, még egy országgyűlési képviselő – Mécs Imre – is), a három nap folyamán pedig 100- 110 példányt dedikálhattam regényemből. Hasonló, bár szerényebb sikere volt Száz szomorú szonett c. antológiánknak és Bagu László Halálcsináló c. első verseskötetének.
A legfrissebb könyveken kívül standunkon kiállítottuk az elmúlt 1-2 esztendő úgyszólván teljes kárpátaljai magyar könyv- és folyóirattermését. A Pánsíp és az UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány kiadványai mellett a Mandátum Kiadó, a Hatodik Síp Alapítvány, az Intermix Kiadó, a Tárogató Lap- és Könyvszerkesztőség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus-szövetség, a Poliprint Kft. és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kárpátaljai vagy kárpátaljai vonatkozású kiadványait, összesen mintegy 80 címet állítottunk ki – így a fesztiválon való részvételünk a határon túli magyar könyvkiadás ezen legkevésbé ismert ágának seregszemléjévé is válhatott.
Külön köszönjük azt is, hogy – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – a fesztiváligazgatóság esetünkben eltekintett a standbérleti díj befizetésétől, hiszen a szűkös anyagi körülmények közepette működő kárpátaljai kiadók számára csak így vált/válik lehetővé a részvétel.
A további együttműködés reményében, tisztelettel, köszönettel:
Balla D. Károly, az UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány elnöke
