„Költők a teraszon”

balládium üvegteraszBár számomra nagy könnyebbséget jelent, hogy az utóbbi években nincsenek tényleges szerkesztő kötelezettségeim, így például nem kell eldöntenem egy-egy versről, hogy érdemes-e a publikálásra vagy sem (bő húsz éven át volt ilyen  – igaz, önként vállalt – felelősség a vállamon),  ám valahogy mégsem tudtam teljesen lemondani arról, hogy írói művek az én közvetítésemmel jussanak el a közönséghez, így hát  6-7 évvel a  Pánsíp végleges megszüntetése után kitaláltam a Balládiumot, a virtuális felolvasóhelyet, ahol is most heti váltakozással egymást hívják meg a költők egy vers és megírásának története erejéig. Én elindítottam a láncolatot, az újabb  szemek már tőlem függetlenül kapcsolódnak egymásba, munkám jószerével csupán technikai jellegű (közzététel a blogban).  Izgalmas publikációk állnak mögöttünk, mindnek volt valami különlegessége, hozadéka – egyszer talán irodalomtörténeti  adalékul is szolgálhat némelyik.

Az utoljára kapott és a Balládiumban virtuális felolvasásra most került vers különösen megérintett. Sajó László Költők a teraszonja afféle élményt nyújtott, amilyenben ritkán lehet részünk: a szerző bravúrosan vegyíti benne a halálérzést az iróniával, a betegség melankóliáját az elmúlás feletti kaján derűvel, a veretes sorokat  és  súlyos, olykor bizarr  képeket a játszi rímekkel. A vers egyfelől megrendítő, másfelől túl is emel megrendültségünkön. Ritka öröm, hogy első közlésként ilyesmit publikálhatok szerény hobbioldalamon, s hogy a versben megidézett költők révén benépesült nemcsak a szanatórium terasza, hanem a Balládium is.

Balládium – virtuális irodalmi terasz

irodalmi teraszKöltők a virtuális teraszon. Internet, vers, irodalom, üveg terasz, kult, blog, napló.

Más: Terasz beépítés, erkély beüvegezés

(Visited 59 times, 1 visits today)
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?