Ajánló oldalak – PR-cikkek

Weboldal ajánló SEO-blogok

Leginkább PR-cikk elhelyezés céljából indult néhány új marketingoldal. A SEO-szakemberek szerint a linképítésnek ez a leghatékonyabb módja. Saját célokat is szolgál, de vendégposztoknak is teret ad. Vagyis a néhány újonnan beüzemelt oldal fizetett cikkek megjelentetésére azonnal és maximálisan alkalmas. A legjobb Public relations oldalak fenntartása célszerű.

online marketing fizetett pr cikkElsőnek máris itt az UngParty Ajánló az adott domain alatt, külön aldomainnal. DA értéke 2022 nyarán 30, a főoldali PA-szám 23. Kiváló, tetszetős publikációs felület. Az innen küldött hivatkozások helyezésjavító ereje bizonyított. Tematikája vegyes, előnyt élveznek egyfelől a technika / technológia tárgyába tartozó közlemények, másfelől az életmód – lakás – otthon témájúak. Az előbbi kategória leírása: Technikai és technológiai
berendezések, termékek, gépek. Számítógépes és internetes fejlesztések.

Mutasson innen a portálra ez a kulcsszavas hiperhivatkozás a megtekintéshez: Műszaki tanácsadás mobil léghűtő berendezés és használt laptop vásárlásához webáruházból. Kapcsolódik még: Honlap keresőoptimalizálás Google kereséshez.

SEO PR-cikk linképítő portál

Egyre népszerűbbé válván a PR-cikk linképítés mint eljárás eléggé effektív Ugyanakkor túlságosan célratörő és mindig a termék- vagy márkanévre irányul. Csakhogy a koncentrált backlink-építés kockázatos: a keresőalgoritmusok manipulációt észlelhetnek. Emiatt figyelmen kívül hagyják az online visszacsatolásokat. Az előresorolás elmarad.

Prémium linképítést végző igényes SEO-szakértők módszere sokkal komplexebb. Természetesen nem kerülheti az organikus helyezések javítására direkt módon törekvést, de eközben alkalmaz közvetett módszereket. Nem a céloldali visszacsatolások számát szaporítja mértéktelenül rengeteg cikk- és linkelhelyezéssel. Hanem kis számú, ám más weboldalakról támogatott marketingtartalmakkal ér el sikert.

Olvass tovább

Tejmozi – Posztmodern kísérlet az emlékezésre

Egy ideje nem érhető el eredeti megjelenési hején – KUK, a PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja – a Tejmoziról írt alábbi kritika, ezért felteszem ide. Szabó Katalin Egy posztmodern kísérlet az emlékezésre Balla D. Károly Tejmozi című könyvéről Balla D. Károly otthonosan mozog nemcsak a próza, hanem a líra területén is. Új regénye, a … Olvass tovább

Kárpátalja – Szomszédaink, a magyarok. Dokumentumfilm

Igencsak adta magát, hogy véleményemet a kárpátaljai riportfilmről – Szomszédaink, a magyarok – Kárpátalja, rendező/szerkesztő: Zámborszki Ákos, riporter/szerkesztő: Galán Angéla – Kárpátalja-blogomban jelentessem meg, ám ezzel az írás kicsit ki is esett a fősodorból. Bár a kárpátalja.net oldalnak magas a látogatottsága, de ez állandó oldalainak jó Google-hejezése miatt van, a gyéren felkerülő friss posztokat viszont … Olvass tovább

Írók a szolidaritásért

Felhívás, aláírók 2019. január 19-én, szombaton délután 3 órakor a Kossuth téren, a József Attila szobornál találkozunk az „Írók a szolidaritásért” molinó alatt, hogy csatlakozzunk a közös demonstrációhoz. Aki tud, jöjjön el. Írók a szolidaritásért Mi, írók, irodalmárok szolidárisak vagyunk a társadalom kiszolgáltatott tagjaival. Szolidárisak vagyunk a munkásokkal, az érdemi egyeztetések nélkül elfogadott túlóratörvény áldozataival. … Olvass tovább

A Klubrádióban virtuális öngyilkosságomról, Tsúszóról, Ukrajnáról

virtuális öngyilkosság
BDK 1957 – 2007

A Klubrádió Folyt. köv. – volt egyszer egy Népszabadság c. műsorában 2018. október 18-án este, cirka 50 percen keresztül Kelen Károly kérdéseire válaszoltam. Mivel már a beszélgetésünk legelején szóba hozta, hogyan is kerültem be halott szerzőként egy irodalomtörténeti gyűjteménybe, és arra kért, meséljem el ezt a történetet, én ettől felbátorítva éreztem magam arra, hogy bő negyedórában részletesen előadjam virtuális öngyilkosságom elő- és utótörténetét. Érhetően a 2007-es online pörformansz említésével kezdtem, amikor is az itt látható kis animáció jelezte blogomban, hogy virtuális öngyilkossági kísérletem sikerrel járt, és hogy Mostantól minden posztumusz. Ezután az előtörténet hosszas elmondása következett. Erről én korábban már írtam és nyilatkoztam interjúban is, de ez nem akadájozott meg a részben szeméjes, részben irodalomtörténeti előzmények újbóli részletezésében. Ezután még szóba kerültek későbbi halálaim magam költötte hírei, és természetesen az is, aminek apropóján az egész szóba került, ti., hogy a Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig. Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény című, közel 800 oldalas kiadvány szerint (Szerk. Takaró Mihály, kiadó: Méry Ratio, 2017.) kétszer is meghaltam (a tanulmányi részben 2007-ben, a szöveggyűjteményben 2012-ben), és az utóbbi években megjelent könyveim posztumusz kiadványokként vannak feltüntetve – ami pontosan megfelel eredeti szándékomnak :) [részletesebben: A legaktívabb posztumusz író]. A kiadóra nem is ezért orrolok, hanem hogy műveimet (ahogy az összes többi kárpátaljai szerzőét is) előzetes hozzájárulásom nélkül közölte, bár, kétségtelen, hogy szeméjes jelentkezésem után velem, Évával és a valóban posztumusz módon közölt Balla László-művekkel kapcsolatban utólag a szerződést megkötötte, a tiszteletdíjat kifizette és hosszas unszolásomra a megjelenséhez képest egy év késéssel, de a tiszteletpéldányokat is elküldte. (Itt most a kötet szakszerűtlenségéről, aránytalanságairól és vélhetőleg találomra felkért öt (!) kárpátaljai szerkesztő szerepéről ne essen szó.)

Nagyon kedvemre valóan kis szünet után a következő kérdéskör Tsúszó Sándorra vonatkozott. Magam után kiről is beszéltem volna a legszívesebben, mint éppen őróla?!

Az utolsó negyedórában az ukrajnai hejzetet érintettük, illetve előbb inkább azt, hogy erről a hejzetről annyira nem volt kedvem részletesen beszámolni, hogy emiatt abbamaradtak naplójegyzeteiem a Mozgó Világban. Csak céloztam rá, hogy miközben a Mozgónak nagyon hálás vagyok amiatt, hogy 1988-ban publicistává avatott és hűséges is voltam hozzájuk bő negyedszázadon keresztül, aközben bizonyos fenntartásom is kialakult és kis konfliktus is közrejátszott eltávolodásunkban (erről: A Komisz Ukrajna a Mozgóban).

Futólag érintettük az ukrajnai oktatási- és nyelvtörvényt és a főleg az orosz kisebbség ellen felbuzgott  ukrán nacionalizmust, amejnek kvázi a magyarok lettek a járulékos áldozatai. Megfogalmaztam újra azt a véleményemet is, hogy a kisebbségellenesség hosszú távon a többségnek még többet árthat, mint akik ellen irányul, mert a nemzetileg és  nyelvileg monolit társadalmak életképtelenebbek, mint a változatos hagyományokra épülő többkultúrájúak.

A legvégén Kelen Károly még megemlítette Tejmozi c. regényemet, amejet nagyra tart s amejnek egy példányát – s ez igen megtisztelő – klasszikusok közt hejezte el polcán. Erről fotót is küldött. – És ezzel hirtelen vége is lett a műsoridőnek, holott még szerettem volna illendően megköszönni a hallgatók figyelmét és a riporter érdeklődését.

Egyébként előzetes egyeztetésünk során, amikor kicsit ijedtem kértem, hogy ne Ukrajna és a kárpátaljai magyarok sorsa körül forogjon beszélgetésünk, biztosított, ez nem is áll szándékukban, ellenben nagyon érdekelné, miért is írom újabban j-vel a nevemet ly hejett – nos, erre már nem maradt adásidő. Talán majd legközelebb.

Az interjú a Klubrádió archívumában

Olvass tovább

20 éve jelent meg az Élted volt regénye

Posztmodern trükkregény – vagy persziflázs?

élted volt regénye1998-ban jelent meg első regényem. Pontosabban: elsőként ugyan az Élted volt regénye került napvilágra, de a Szembesülés már 1996-ban készen volt és kiadásra várt a Belvárosi Könyvkiadónál. Mivel pájázati támogatás hiányában sem itt, sem későbbi próbálkozással a Tevannál nem adták ki, 2002-ben alaposan átdolgoztam, így került a Pro Pannoniához, ahol aztán 2005-ben jelent meg. Erről részletesebben itt: Balla D. Károj első regénye. Így tehát bár az elsőség megilletné a Szembesülést,  az első megjelent mégis az Élted…

Ahogy másik blogomban nemrégiben beszámoltam róla, az Élted volt regénye  képezte eddig számomra a legnagyobb alkotói élményt, örömöt. Fojamatos és lendületes munkával voltaképp egy hosszú tél alatt  írtam meg, 1996 végén kezdtem és 1997 tavaszára készen is lettem vele.

„Örömszöveget írtam, tobzódtak bennem az ötletek, fordulatok, ömlöttek a mondatok. Az építkezés nagyrészt teljesen spontán módon történt: egyik ötlet hozta a másikat, egyik megoldás vetette fel a következő megoldatlanságot. Egy nagy szövegrejtvénybe ágyazódik a voltaképpeni fő cselekmény, amejnek legfőbb funkciója, hogy kitöltse a keresztrejtvény üresen maradt kockáit.”

Mivel most 20 éves késleltetéssel újra közreadom akkori naplójegyzeteimet (lásd: UngParty Manzárd archívum: BDK naplók), ebből elég pontosan reprodukálhatók a kiadásához kapcsolódó történések. 1997 nyarán kért és kapott tőlem kész könyvkéziratot a baseli székhejű Európai Protestáns Szabadegyetem könyvkiadói lektorátusának vezetője, a Berlinben élő (és az idén, 2018-ben ott meghalt) Balla Bálint professzor.

Ahogy akkori naplómban feljegyeztem:

Az EPMSZ kiadó profilját ismerve egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy vevők lesznek az effajta „szövegirodalomra”. Ám Bálintnak tetszett posztmodernkedésem, elolvastatta a Szabadegyetem másik szociológus professzorával, Kende Péterrel, ő is kiadásra méltónak találta. Ezután a szakma már akkor legendás nagy örege, Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész külső lektori véleménye adta volna meg a szabad utat. De az írásos jelentés részéről végül is nem készült el (holott én arra számítottam, ebből egy részlet lehet majd a fülszöveg), csak szóban, telefonos érdeklődésre erősítette meg Bálintnak, hogy a mű ígéretes…

Az ősz fojamán mindent egyeztettünk Bálinttal és az EPMSZ elnökével, Szöllősy Pállal (már ő sem él). Akkori alapítványunk – UngBereg-  intézte a tördelést és nyomdáztatást (így a kiadónak sokkal olcsóbban jött ki, semmint ha Nyugaton gyártatják, mi pedig keresethez jutottunk munkánkkal). A háromezres példányszám imponálóan magas volt (azóta se soha ennyiben!). Ebből a tirázsból én 200 példányt kaptam szerzői honoráriumként. 1998 februárjában került az anyag nyomdába és áprilisban már be is mutattuk a könyvet a Budapesti Könyvfesztiválon.

Előzmény még, hogy a keretes szerkezet (regény a regényben) külső szövegének (vagyis a keretnek) az alapját egy eredetileg elbeszélésnek írt opusz képezi. Ezzel III. hejezett lettem (első díjat nem ítéltek oda) a Holmi 1997-es novellapájázatán. Meg is jelent Az Agnosztosz-rejtély címen a fojóirat 1988/márciusi számában << lásd a 363. oldalon (elérhetetlenné vált link törölve). A regény részévé válva persze a korábbi novellaszöveg számos hejen módosult, terebéjesedett.

Kritikák, értékelések, vélemények

A könyvről közel 10 kritika és ismertetés látott napvilágot, közte két erősen negatív is (Cséka György és Rollay Dák Béla tollából). A két legértékesebb pozitívat két jeles kritikus, Bodor Béla és Tarján Tamás írta (nagy veszteség, hogy egyikük sem él már).

Regényemet illetően Béla poszt-posztmodernt, ill. későmodern eklektikát említ, Tamás pedig konkrétan be is sorolta munkámat a számomra azóta is megtisztelő kategóriába: posztmodern trükkregény. Ezen felül arra is alkalmasnak találta, hogy a műfaj egyes jellegzetességeit ezen mutassa be az ELTE tanáraként tartott óráin.

Első megjelent regényemnek ezt a posztmodernségét egyébként a saját olvasatában Kovács Imre Attila kistanulmánya járja körbe a legrészletesebben, még azt is feltételezve, hogy ez a stílusjegy is, mint annyi más, csak álca, maskara nálam. Tehát csak eljátszatom szövegemmel a posztmodern normatáblázat szerinti szerepeket, illetve hogy mindez nem más, mint a posztmodern önfelszámoló működése.

A feltételezés, hogy művem ál-posztmodern, esetleg stílusparódia vagy egyenesen persziflázs, más szerzőkben is felmerül (később a Szembesülés esetében pl. Markovits Teodóránál). Holott számomra teljesen világos, hogy

a posztmodern önreflexiónak az önleleplező jelleg is integráns része.

Bár megengedem, hogy tőlem eltérően más posztmodern szerzők túl komojan veszik magát a posztmodernt, míg én ojan duplafenekű bűvészdoboznak, amejjel a trükköt bemutatni és leleplezni egyforma sikerrel lehetek képes. Így meg is teszem rendszeresen mindkettőt.

S ha már itt tartunk. Az Élted jellegzetességeit és méjrétegeit – plusz a Szembesülést is elemezve – eddig Tóth Krisztina egyetemi szakdolgozata tárgyalta a legbehatóbban. Konklúziója igen hízelgő rám nézve. Megerősíteni látszik azt, amit fentebb pedzegettem:

…reményeim szerint sikerült bebizonyítanom, hogy Balla D. Károly írói szándékainak megvalósításával túllépett a posztmodern irodalmon, amennyiben eredeti ötletei révén megújította posztmodern trükkregény műfaját.

Above all!

Nincs adekvát kéziratom

Most a 20 éves évforduló okán arra gondoltam, közreadom, honlapomon elérhetővé teszem a teljes regényt digitális formában. De rájöttem, hogy nem rendelkezem adekvát kézirattal. Mégpedig azért nem, mert a könyvet magam tördelvén még tördelés közben és a korrektúra során is bőven javítgattam rajta (ijenkor buknak ki pl. a szóismétlések). A végső, nyomdakész anyag QuarkXPress programban készült forrásállományát pedig könnyelműen veszni hagytam gépem valamejik újrainstallálása során. Így hát az Élted volt regénye egyelőre nem vándorolt át a Gutenber-galaxisből a Neumann-univerzumba. Viszont tudtommal Budapesten az Alkotmány u. 12. alatt még megvásárolható, illetve online is megrendelhető például itt (törött link utóbb törölve, unlike).

Olvass tovább

Berniczky Éva: Szerencsegyökér

Megjelent Berniczky Éva Szerencsegyökér c. könyve Elhagyták a nyomdát Éva új könyvének első példányai. Az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent kötet válogatott és új novellákat tartalmaz, több mint 20 év írói termését összegzi: a legkorábbi 1997-es (Kulcs a Schmoll testvéreknél), a legújabb 2018-as (Leszek a mitfárered) keletkezésű. A válogatás gerincét A topáz illemtana gyűjtemény (1999), … Olvass tovább

Virtualizátor és imaginátor

„Az olvasók szembesülhetnek azokkal a személyiségekkel, akik szellemi síkon is nyomot hagytak az időben” – állítja a könyv bevezetőjének második mondata. Ízlelgessük… Ha egy kicsit fel akarok vidulni, megnyitom a gépemben dr. vitéz lovag Dupka György legutóbbi remeklését, A kárpátaljai magyar művelődési élet jeles személyiségei című, 2018-as életrajzi lexikont (az e-könyvet időben letöltöttem, a művelődési … Olvass tovább

Vendégek, sztorizás a Bordó Szalonban

Nem is emlékszem már annak az idejére, mikor használtam utoljára blogomat napi események rögzítésére. Valaha ez természetes rutintevékenység volt számomra: mire való a blog, ha elsődlegesen nem arra, hogy a Kedves Naplóm! szerepét töltse be, én is főleg erre használtam más-más hejeken* vezetett webnaplóimat sok-sok éven keresztül, aztán a szeméjes hang meg-meggyengült, inkább közéleti és … Olvass tovább

Miről mi a véleményem? Választás 2018

Miről mit gondolok a 2018-as választások előestéjén Elmúlt a húsvét és elmúlnak majd a választások is. A csoda három napig tart, a következmények meghatározó ereje viszont alighanem hosszú távú. Ezekben a felajzott, várakozással teli napokban talán nem felesleges néhány általános és néhány konkrét gondolatot megosztanom, részben magam előtt is tisztázva: miről mi a véleményem.  (Persze … Olvass tovább