Egyelőre elég gyéren jövögetnek a nem is túl jó minőségű képek a Marsról, igaz, a Curiosity nagy kameráját még nem üzemelték be, talán az majd elkápráztat bennünket – egyelőre viszont több az animáció, mint az élvezhető valós felvétel. Az pedig nyilván nem véletlen, hogy ugrásszerűen megnőtt Ember a Marson c. oldalam látogatottsága – hű, mi lesz, ha egyszer majd tényleg! Ami viszont kevésbé érthető, miért ugrott meg a napokban az űrbéli eseményekkel semmilyen összefüggést nem mutató két másik oldalam nézettsége: Az ungvári lámpagyújtogató – Boríték címzése. Lehet, hogy a Marslakók levelet akarnak írni Koljának, az ungvári neonfények hajdani csiholójának?
tudomány
Két hold az égen!
Kedves Károly!
Azért küldöm neked ezt a levelet, mert olvastam, hogy valaha csillagásznak készültél, és most egy olyan kozmikus eseményről értesültem, amelyről feltétlenül tudnod kell. Máshonnan nemigen hallhatsz erről, a tudósok titokban tartják, valószínűleg azért, mert világméretű pánik kitörésétől tartanak, hiszen a Jelenések könyve jóslatai között ez szerepel: „Midőn az égen két hold feltündököl, menny a földre leszakand”. De említi Nostradamus is a Rejtélyek és talányokban: „A Végső Rombolás eljövetele előtt kettős hold kúszik a keleti égre”. A NASA kutatója szerint, akitől a bizalmas infót kaptam, semmi ilyesmitől nem kell tartani, de a különlegesen látványos jelenségre minden számítás szerint sor kerül. A lényeg a következő:
Közvetítés a Semmiről
amelyből megtudjuk: a hiánynak vannak fokozatai. Van, ami csak úgy szimplán nincsen, meg van, ami sokkal inkább nincs. Zeusz csak egyszerűen nincs, viszont mindent tudunk róla. A görögök ismeretlen istene – Agnosztosz theosz – viszont jobban nincs, mert róla nem tudunk semmit. Ennél is cudarabbul nincsen szobra ennek az ismeretlen csávónak. A hiányok netovábbja pedig … Olvass tovább
Gagarin 50
No, űrhajós lenni, az soha nem akartam. Sőt, annak, hogy csillagász viszont igen, vajmi kevés szerep jutott Jurij Gagarin pontosan 50 évvel ezelőtti űrrepülésének. Persze annak azért nyilván volt valami hatása, hogy az űrkorszak hőskorában cseperedtem fel, óhatatlanul hallottam az új és újabb híreket, egy korai versemben ezt mégis némi iróniával énekeltem meg, valahogy így: Születtem: az űrkorszak előtt. / Már kétszer körbeszaladtam a háztömböt, / mire Gagarin hajója megtett egyetlen kört. A csillagok világa iránti vonzódásom azonban valami egészen másnak köszönhetem.
Passió télvíz idején
Ukrajna számomra olyan, mint a tél. Fűtött szobába bújok előle. Kívül rekesztem, mint a zord időjárást, tudomást se igazán veszek róla. Néha ugyan kényszeredetten kipillantok az ablakon, a rút időt látva elhúzom a szám – és felhangosítom idebenn a forró latin jazzt.
A szubjektív Univerzum
Még az ünnepek alatt történt, hogy kedves régi barátom, akivel számos lényeges dologban kialakult egyet-nem-értésünk miatt kapcsolatom az utóbbi években meglazult (szinte meg is szakadt), egy izgalmas írásra hívta fel a figyelmemet. Itt található: Kvantum-radar. Figyelmesen elolvastam (ezt jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ilyesmi), és a következőket tudtam írni róla válaszomban: tovább »